…és reméljük, hogy ez után a klubrekordot jelentő 9:2-es diadal után mindenki félni fog tőlünk, aki csak beteszi a Nagyerdei Stadionba a lábát! Szilárd meggyőződésem, hogy nem csak 2015, de visszamenőleg másfél év legjobb, leghangulatosabb és legszínvonalasabb meccsét látta a debreceni publikum, valamint a tévénézők (mivel nagy nehezen sikerült a pesti fejeseknek találni a hat közszolgálati csatorna valamelyikén műsoridőt számunkra, úgy, hogy a Fradi szarajevói égéséről se maradjon le semelyik hazai futballbarát), és egy ilyen sikerrel a hátunk mögött még a most következő, papíron erősebb nemzetközi ellenfelünk, vagy akár ellenfeleink orra alá is simán borsot törhetünk. De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk hogyan is zajlott le ez a parádés győzelem!
Az odavágón elért 2:2 után (amit a beharangozó cikkemben megjövendöltem és látatlanban aláírtam a meccs előtt) kényelmes helyzetből várhattuk ezt a meccset. Még győzni se kellett volna feltétlenül, a 0:0 vagy az 1:1 is a mi továbbjutásunkat jelentette volna, így hát ami minket illet, győzelmi kényszerről nem beszélhettünk. Ám szerencsére mind Kondás, mind a megkérdezett játékosok biztosították a szurkolókat a meccs előtt, hogy szó sem lehet döntetlenre játszásról, támadni fogunk és minél több gólt lőni. A cél tehát a közönség kiszolgálása volt, amit minden meccsen joggal vár el a szurkoló, de ezen a meccsen bőven a várakozásainkon felül teljesített a csapat, és olyan meccsélménnyel ajándékozta meg a bő 8500 fős közönséget, amit egy életre megőriz majd mindenki, aki élőben látta és átélte.
A Loki kezdőcsapatában semmi meglepő nem volt, egy az egyben ugyanaz a 11 ember futott ki a pályára, mint egy hete Rigában, tehát a kapus Verpecz maradt, a védelem ismét Jovanovicsból, Mészárosból, Brkovicsból és Korhutból állt, a három középpályás Szakály, Varga és Bódi voltak, de nem fukarkodtunk a csatárokkal sem, ők hárman Balogh Norbi, Sidibe és Tisza Tibi voltak. 
A vendégeknél komoly fejfájást okozott Tamaz Pertiának, hogy négy belső védőjük egyszerre volt sérült, így csak Rode maradt bevethető, akinek a posztja belső bekk. A kolumbiai hentest, Menát pedig kénytelen volt időnként védekező középpályásként, időnként meg belső védőként játszatni, pedig az eredeti posztja szélső védő. Bár a többi poszton a legjobb játékosaik játszottak, a Skonto látványosan „orrnehéz” volt, azaz a támadósoruk sokkal jobb volt, mint a harmatgyenge védelmük.
Nem is kellett sok hozzá, hogy a mérkőzés kezdete után betaláljon a Debrecen. Egymást érték a helyzeteink, és még 7 perce sem ment a meccs, amikor Korhut a Skonto térfelének közepéről Tiszához passzolt, aki az átvétel után valamelyest felgyorsított a labdával, majd 18 méterről gyönyörű, sistergős lövést eresztett el a hosszú sarokba. 1:0
Nem mintha egy kicsit is aggódtam volna a továbbjutásért, de így, hogy ennyire korán betaláltunk, semmi kétségem nem maradt afelől, hogy meglesz a meccs és a továbbjutás is. Pedig a gólgyártás még csak ezután kezdődött el igazán. 5 perc sem telt bele, hogy a 12. percben Jovanovics a jobb szélről beívelje Balogh Norbinak a labdát, aki tanítani való módon átvette, felpörgette magának, majd gyönyörűen, külsővel a léc alá bombázta. Ilyen klasszis, technikás gólt utoljára Coulibalytól láttam debreceni pályán, ami nagyon nagy szó! Ennél gyönyörűbb góllal nem is kezdhette volna az internacionális gólgyártását. 2:0
Ezután is futószalagon jöttek a helyzeteink, de több, mint egy negyed óra eltelt, mire ismét betaláltunk. A 28. percben egy mélységi passz után Balogh hagyta faképnél a lett védőt, átvette a labdát, majd rendkívül önzetlenül a belül érkező Ibrahima Sidibének tálalt, aki be is lőtte közelről a ziccert! 3:0
Még az ünneplés is alig ért véget ez után a gól után, amikor a 31. percben Jovanovics beívelését a bekötött fejű Sidibe nagyon precízen, visszalépve fejelte szegény Pavlovs kapujába, villámgyors duplájával 4:0-ra módosítva az állást.
Szegény lettek ekkor már csak kóvályogtak a pályán. Egyszerűen nem tudták tartani a csatárainkat, és már csak egy céljuk volt ebben a félidőben, mégpedig az, hogy ne kapjanak még több gólt. És ha nem lett volna hosszabbítás az első félidő végén, sikerült is volna, ám a 45+1. percben Balogh Norbi cselezte végig a lett védelmet, elvíve a védőket az egyik irányba, majd Tiszával váltott, aki elfektette a védőjét, majd pedig laposan kilőtte a hosszú sarkot, ott az ötödik! 5:0
Még csak egy félidő telt el, de Tisza és Sidibe máris dupláztak, betalált még Balogh, valamint két gólpasszt is hozzácsapott, csakúgy, mint Jovanovics. Ők voltak ennek a félidőnek a hősei.
Alig bírtam kivárni a második félidőt, borzasztóan érdekelt, hogy vajon hány gólnál fogunk megállni. Egy idő után meg az is, hogy a Skonto szerez-e legalább egy becsületgólt. Ja és mivel a B szektorban voltam, szerettem volna még ebbe a kapuba is minél több gólt látni. 😀 Hamarosan választ is kaptam ezekre a kérdésekre, miután folytatódott a meccs a második játékrésszel.
A Skonto egy kicsit végre megrázta magát, és a második félidő első pár perce az ő fölényüket hozta. Ennek ellenére ismét mi találtunk be az 51. percben, amikor Tisza szabadrúgása épp a túlsó kapufa előtt ért földet, illetve csak ért volna földet, ha Dusan Brkovics nem vágja a léc alá közelről. De mivel így tett, és idén két hazai nemzetközi meccsünkön a másodikon is betalált, már 6:0 volt ide.
Az 53. percben szegény rigaiaknak ráadásul még pechjük is volt, hiszen Kozlovs kézzel ért a labdába a tizenhatoson belül, büntető. Szakály Péter állt oda, és bár a lövésében nem volt erő, ez a szélre helyezett Panyenka is gól lett, mivel Pavlovs nem tett egyebet védés gyanánt, mint hogy eldőlt, mint egy krumplis zsák. Szakálynak szemmel láthatóan nagyon jót tett a gól, önfeledten ünnepelt a B szektor előtt, a meccs hátralévő részében pedig még nagyobb kedvvel játszott, mint eddig. 7:0
Mit hallok? Hogy a hét még gombócból is sok? Nem szükséges még jobban megalázni a Skontót? Bárki is mondta ezt, nem értett vele egyet Aleksandar Jovanovics, aki remek ütemben és szemfülesen passzolt Bódi Ádámnak, aki a tizenhatos közepéig cselezvén átvert nem egy, de kettő lett védőt, majd szépséges ívben eltekerve a labdát, belőtte a Loki nyolcadik gólját a hosszúba. 8:0
Az örömmámorunkat még az sem rontotta el, hogy egy percre Bódi góljára szépítő gólt szerzett a Skonto Riga. Mészáros nagyon tutyimutyin védekezett, simán passzolt mellőle Kovalovsk Gutkovskisnak (egyébként sarokkal), aki ezek után egyenesen a hálóba lő. 8:1 Nevezetes részeredmény volt ez, nekünk, magyaroknak pedig egyenesen fogalom a „nyócegy” vagy épp az egyéb jelentést is hordozó „nyócegyezés”, így azt sem bántam volna, ha így marad.
De sajnos nem maradt így, a vendégek ismét betaláltak a 65. percben, amikor egy kisszöglet után a beívelés a tökéletes ütemben érkező Rodét találta meg (Mészáros megint mit csinált?!), aki még egy becsületgólt fejelt Verpecz kapujába. 8:2
Természetesen nem hagyhattuk, hogy egy ilyen meccsen a porig alázott vendégeké legyen az utolsó szó, a 70. percben a negyed órával előtte Balogh helyére érkező Geoffrey Castillion egy kontra során zseniális passzt kapott, legyorsulta a védőjét, végigvágtázott a vendégtérfélen, majd hibátlanul fejezte be az akciót, és ezzel beállította az elképesztő, klubrekordot jelentő 9:2-es végeredményt!
A mérkőzésen már csak annyi történt, hogy a 74. percben nyári zápor zúdult a stadionra, ami miatt kicsit csökkent az iram, illetve Kovalovsot a 80. percben kiállították, miután begyűjtötte második sárga lapját, illetve Szakály és Sidibe egy, illetve kettő helyzetet kihagytak még.
De lefújta az orosz bíró (aki nagyon korrekt és határozott volt végig, de szerencsére a meccsen nem sok lefújnivaló volt), így a Loki a klub története során először rúgott kilenc gólt és nyert hét góllal valamelyik nemzetközi kupában.
A meccs krónikájához tartozik még, hogy hosszas távollét után végre visszatért a lelátóra a Szívtiprók Ultras Debrecen, akiknek szerintem nem kevés szerepe volt ebben a nagyarányú győzelemben. Ténylegesen azt éreztük, mintha a Debrecen 12 játékossal lenne jelen a pályán. Az szurkolásba természetesen a C és az A szektor közönsége is bekapcsolódott, így teremtettünk együtt igazi oroszlánbarlang hangulatot! Nagyon rég láttam olyat is (mióta elköltöztünk az Oláh Gabiról), hogy a meccs után a játékosok lepacsiznak és együtt ünnepelnek a drukkerekkel, de felemelő és fantasztikus érzés volt. A játékosok nevében Balogh Norbi tett egy rendkívül szimpatikus nyilatkozatot, miszerint „ezt a fölényes győzelmet az ultráknak köszönhetjük.” Az is nagyon szimpatikus volt, hogy Szakályék a meccs után a nemrég elhunyt Komáromi Gábor emlékének is adóztak. Hosszú idő után először érezhette szurkoló és játékos, hogy mindannyian a Loki-család tagjai vagyunk és egy célért harcolunk.
Nem véletlen, hogy a Nagyerdei Stadionban még sosem kaptunk ki nemzetközi meccsen, pedig járt már itt a Bate Boriszov és a BSC Young Boys is. Nagyon biztató előjel ez a jövő hét csütörtöki Rosenborg elleni meccs előtt. Ők már erősebbek nálunk, de ha ismét kint lesznek az ultrák, és ismét eljövünk legalább 8-9 ezren, de legyen inkább 10-12, egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy elverjük őket. Aztán idegenben majd meglátjuk, mi lesz, azzal ráérünk később is foglalkozni.
Sokszor vissza fogjátok még ezt nézni 😉
Ezek saját felvételek. Szép volt, fiúk!
Játékosértékelések!
Verpecz – 0. Az egész meccsen nem volt komoly védenivalója. Amikor mégis betalált a Skonto kétszer, azoknál ő tehetetlen volt, mert a védelem, Mészárossal az élen, ajándékozta a helyzeteket a vendégeknek, de Verpi akkor már nem tehetett semmit.
Jovanovic – 8. Bravo! Amellett, hogy a Skonto egyszer se ment el az ő oldalán, három gólpasszt osztott ki, ezzel a támadásokban leghasznosabb védőnk lett. Csak így tovább!
Brkovic – 7. Még mindig ő a legjobb belső védőnk. Amellett, hogy a kapott gólokról nem ő tehetett, hibátlanul védekezett, és a Szutjeszka után most a Skontónak is betalált. Ha a Rosenborg kapusát is mattolja, bármit kérhet a tőlem.
Mészáros
– 4. Újabban borítékolható, hogy ha Mészáros kezdő, minimum egy gólt kapunk róla. Most ráadásul mindkét bekapott gólunkban vastagon benne volt, úgyhogy övé a meccs citromdíja. Ha az ellenfél még komoly játékerőt is képviselt volna, ki tudja, mennyi bajt csinál. Most nem lett belőle nagy baj, de a norvégok ellen ez szörnyen kevés lesz, és ellenük nem engedhetünk majd meg ennyi potyát. Remélem, hogy Mátét teszi be Eli bácsi jövő hét csütörtökön Brkovics mellé, ami csak egy fokkal jobb, de minden ilyen „fok” sokat fog számítani.
Korhut – 6. Szögletei a szokásosnál valamivel jobbak voltak, és mind támadásban (gólpassz), mind védekezésben megfelelő volt, ezért hatost kap.
Varga – 6. Újabban nemcsak szűrnie kell a középpályán, hanem a játékunkat szervezni is, de ő az egy félidejében, amit kapott, mindkettőt megfelelően ellátta.
Szakály – 6. Ha az akaratot nézem, minimum nyolcas járt volna neki. Nagyon nagy kedvvel futballozott, de az egész meccset nézve nem olyan jó az összkép. A gól csak tizenegyesből jött össze neki, pedig két óriási helyzet is adódott előtte. De a viszonylag alacsony pontszám ellenére azt szeretném leszögezni, hogy 2015-ben eddig ez volt a legjobb meccse, és nagyon bízok benne, hogy innentől már megindul felfelé.
Bódi – 7. Szépségdíjas gólt szerzett, emellett végig hasznos volt támadásban. Ha külföldre vágyik, minden meccsen hoznia kell ezt a teljesítményt. Sok sikert hozzá, de el is várjuk!
Tisza – 8. Ilyen magas pontszámot még sosem ért el nálam, de vitathatatlan, hogy rászolgált. Mindkét gólja szép volt, talán az első egy kicsit még szebb, és azzal indult be a debreceni gólhenger. Nagyon tetszett, ahogy nem derogált neki, hogy visszalépjen a labdákért, és ahogy néha az árnyékék pozíciójában helyezkedett Balogh és Sidibe mögött. Ezzel a két góljával már hármat lőtt ennek a csapatnak, ráadásul most hétvégén betalált a Békéscsabának is, úgyhogy elmondható, hogy ő a csapat legjobb formában lévő támadója. Bravo, csak így tovább, és ne szállj el magadtól! 😉
Sidibe – 7. Ő is kétgólos, csakúgy, mint Tisza, de ő nem egy helyzetet ki is hagyott, valamint mezőnyben sem dolgozott annyit, mint Tibi, ezért az eggyel alacsonyabb pontszám. De ettől még nagyon pozitívak az érzéseim a teljesítményével kapcsolatban, nem hittem volna, hogy ilyen jó lesz.
Balogh
– 9. Történelmi pillanat! Ő a Loki Blog történetében az első játékos, aki kilences osztályzatot ért el, és mi jobb alkalom lenne erre, mint egy meccs, amin 9 gólt szereztünk? Valamint ki lenne méltóbb erre a hatalmas megtiszteltetésre, mint Norbi? A gólja még példaképét, a brazil Neymart is megszégyenítette volna, emellett pedig két gólpasszt is bevállalt, nem beszélve a mezőnymunkájáról, amit 55 perce alatt elvégzett. Mindezt pofátlanul fiatalon, 19 esztendősen.
Cserék:
Zsidai: – 6. Ugyanazt a szintet hozta becserélése után, mint Varga, pedig tudjuk, hogy „összedrótozott” lábbal játszott.
Castillion – 7. Az eddigi három tétmeccs alapján, amin pályára lépett, telitalálat volt a leigazolása! A Skontónak oda-vissza betalált csereként, a Csaba legyőzésében is elévülhetetlen érdemei vannak. De hogy ennél a meccsnél maradjunk, ismét letette névjegyét az EL-ben, és az már látszik, hogy ő nem viccel. Ha helyzetbe kerül, abból gól is lesz. Remek csatár!
Horváth – 0. Borzalmas. Ezen a meccsen a támadóink közül csak az nem rúgott gólt, aki nem akart, márpedig neki nem jött össze. Alibi játéka a rosszabbik Kulcsárt idézte, remélem, hogy először és utoljára láttam ezt tőle.
Mestermérleg:
Kondás Elemér: A győzelmet nem kell magyarázni, pláne nem az ekkorát. Az első olyan meccs volt, amikor én is egyetértek vele, mikor a meccs utáni mantráját azzal kezdi, hogy „Tudtuk hogy nehéz mérkőzés lesz, de sok helyzetet dolgoztunk ki.” Ez tényleg nagyon sok helyzet volt, de ami még fontosabb, a többségükből gól is lett, Ha ezek után végre elhinné, hogy van keresnivalónk Európában, és a csapatot is ennek megfelelően készítené fel a hátralévő párharcokra, tényleg szintet léphetne, mint tréner. Minden adott ehhez, ez a siker hatalmas lökést adhat a későbbiekre.
Folytatás jövő hét csütörtökön 20:00 órától a Nagyerdei Stadionban, az ellenfél a norvég Rosenborg! De előbb még vasárnap DVSC-Felcsút, ahol ÉLŐ KÖZVETÍTÉSSEL várunk titeket szeretettel, különösen kedvenc kommentátorotok, Csibu!
Mindörökké hajrá Debrecen!
Lucas
>>> Fotók a mérkőzésről <<<
(a képek forrása: dvsc.hu, nso.hu, saját)
