LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Nem ezt vártuk…

pafc1

Az eddigi eredményeink, a csütörtöki gólfesztivál, az ellenfél előző heti impotens játéka után bizony nem ezt vártuk volna a Felcsút ellen… Igazi népünnepélyre, és ha gólesőre nem is, de egy magabiztos győzelemre számítottunk. Ehhez képest egy indiszponált játékot bemutató csapatot láttunk a pályán, amely végig erőlködte a 90 percet, és csak egy pontra volt jó a gyengécske Felcsút ellen. Különleges összefoglaló következik a DVSC – Puskás Akadémia mérkőzésről.

Azért lesz különleges, mert eredetileg csibu írta volna ezt a cikket, azonban így is betegen vállalta a közvetítést, ami után kisegítem őt, viszont a játékosok pontozása az ő feladata lesz. A meccset viszont én foglalom össze röviden.

Kondás Elemér azt ígérte a Békéscsaba elleni mérkőzés után, hogy a következő meccsen kicsit máshogy fog rotálni. Nem így lett, sőt, most még kevesebb ember maradt a kezdőben a csütörtöki meccshez képest: egyedül Korhut, Szakály és Balogh. A kapuban először tétmeccsen Radosevic kezdett, a védelem ugyanaz volt, mint egy hete, és amitől előzetesen tartottunk: Nagy, Máté, Morozov, Korhut. A középpályán ezúttal is Zsidai szűrt, előtte viszont most Szakály, és a semmiből reaktivált Mihelic kezdett. A széleken Balogh, és másik fiatal tehetségünk, Sós kezdett, utóbbi először volt kezdő NB I-es bajnokin. Az egy szem támadó szerepét az a Castillion töltötte be, akit én személy szerint a kezdőbe vártam, ez a vágyam teljesült. A Felcsútnál akadtak változások az előzetesen várt felálláshoz képest, Fiola például ezúttal jobb bekként kezdett, míg a középpályára bekerül Polonkai, illetve a volt győri Dinjar kezdett a balhátvéd pozíciójában a fiatal Nagy Zsolt helyett.

felcsutloki

A meccs meglehetősen tompán kezdődött, az első tíz perc végén egy ígéretes Castillion löket bolygatta meg picit a kedélyeket, azon kívül viszont unalmas mezőnyjáték folyt a pályán. Ennek fényében picit váratlanul szereztünk vezetést a 30. percben: Castillion kapott labdát az ellenfél tizenhatosán belül, a védő szorításában csetlett-botlott, csinált egy lövőcselt, amire Pogacsics elvetődött, míg támadónk estében gyengén a kapu másik oldalába gurított, 1-0. Szerencsés találat volt ez, de dicsérjük meg Castilliont, mert ő birkózta ki magának a helyzetet. Holland támadónk ezzel már négy meccsen három gólos, és az egyetlen találkozóján, amin nem talált be, másfél gólpasszt adott… Ígéretes kezdés, azt megjegyezhetjük. A gól után ismét leült a meccs, nem akadt helyzet egyik kapu előtt sem, a vendégcsapat nagyon a biztonságra helyezte a hangsúlyt, néhány veszélyes kontrájuk akadt, de többnyire hamar elfojtottuk ezeket a lehetőségeket, Tischlert nagyon egyedül hagyták elöl, míg Pauljevic és Pekár így többnyire mélységi indításokkal próbálta kiugratni a felcsútiak egyetlen elöl helyezkedő támadóját. Sallai néhányszor megkavarta a védőinket, de a fiatal nádszál legény inkább esésekkel próbált operálni, melyben nem volt partner a játékvezető. Akire egyébként jellemző volt az egész meccs során, hogy szinte semmilyen szabálytalanságot nem fújt le, de többnyire olyanokat, amiket ellenünk követtek el. Így történhetett, hogy Korhut Mihály tizenhatos közelében való buktatásáért nem fújt semmit (pedig a továbbpasszolt labdája hosszú volt Sósnak, így előnyszabályt nem adhatott), illetve Sós Bence tizenhatos sarkával egyvonalában történő felrúgása sem ért faultot Bognárnál. Bezzeg a vendégek hangos nyögdécseléseire szépen fújogatta a szabálytalanságokat, pedig sok esetben tényleg nagyobb volt a füstje (jelen esetben az ordítása), mint a lángja… A szünetig egyébként már nem történt említésre méltó esemény, 1-0-s vezetéssel vonulhattunk pihenőre.

pafc3

A félidőben nem volt csere egyik oldalon sem, és a meccs is ugyanúgy folytatódott, ahogy az első játékrész abbamaradt: unalmas mezőnyjátékkal. Egy dolgot egyébként hadd jegyezzek meg Sós Bencével kapcsolatban: fiatal támadónkra mintha több védekező feladat hárult volna, mintha Fiolától tartottunk volna, és emiatt gyakran nem merészkedett nagyon előre. De az is szembetűnő volt, hogy amikor pedig üresen volt, és ki lehetett volna ugratni, nem passzoltak neki a társak, mintha nem bíztak volna benne. A második félidő első nagy helyzete előttünk adódott, egy hosszú átívelés után Szakály vette át a labdát az ellenfél tizenhatosán belül, majd nagyjából az ötös sarkával egy vonalban tüzelt jó 7-8 méterről, viszont csúnyán fölé vágta. Tegyük hozzá, hogy jól akarta, viszont borzasztóan találta el a labdát… Az 55. percben kis túlzással először jutott el a kapunkig a vendég együttes, Pekár tekerése pedig a bal kapufa tövénél csattant, sem én, sem csibu nem tudtuk megállapítani, hogy Radosevic hozzáért-e, ha igen, akkor óriási bravúr, mert az a pici ujjhegynyi érintés kellett ahhoz, hogy a lécre vágódjon a labda. Ez mindenesetre intő jel volt, hogy nem elég az egygólos vezetés, ami már oly sokszor megbosszulta magát az esetünkben. Pekár kapufája után két perccel előttünk is óriási lehetőség adódott, egy szélről érkező beadást Pogacsics ütött ki, a labda Sós Bence elé pattant, akinek csak az üres kapuba kellett volna bebombáznia a labdát, lövése azonban a visszaérő Pogacsics kezéről a keresztlécre pattant… Ez volt a meccslabda. Természetesen két perc múlva büntetett is az ellenfél: Pekár kapott labdát a balszélen, folyamatosan tologatta befelé a labdát, Máté csak ímmel-ámmal támadta meg, gyakorlatilag hagyta Pekárt lőni, aki köszönte szépen, és laposan, erősen a rövidbe vágta a labdát, 1-1… Azért jegyezzük meg, hogy Máté mellett Nagy Zoli is asszisztált ehhez a találathoz, akiből egész egyszerűen hülyét csinált Pekár.

A bekapott gól után azonnal cseréltünk (érzésem szerint már előtte akartunk, csak nem volt idő, pedig lehet, hogy akkor elkerüljük ezt a találatot), az egész meccsen borzasztó gyengén játszó Nagy Zolit Varga váltotta. Józsi így most a másik posztjára, a jobbhátvéd pozíciójába érkezett. Mivel az elkövetkezendő öt percben nem történt jelentős javulás a játékunkban, így jött Bódi Ádám is, ő Sós Bencét váltotta. Csendesen csordogált a meccs, hiába kezdtünk el rohamozni, nem volt átütőerő a támadásainkban, az volt az ember érzése, hogy csak erőlködünk. Komoly helyzetet nem is tudtunk kialakítani, a felcsúti védelem pedig jól zárt, nem egyszer 9 mezőnyjátékossal tömörültek a tizenhatosuk előtt. A 74. percben Radosevicnek kellett kimozdulnia a kapujából, szépen szerelte lábbal (!) a megiramodó Tischlert a tizenhatoson belül. Két perc múlva Varga Józsi előtt adódott lehetőség, azonban picit mögé érkezett a labda, így próbálkozása gyengére sikeredett, és elakadt egy védő lábában, pedig tiszta lövő helyzet volt, majdnem szemben a kapuval, nagyjából 15 méterről. A 83. percben a második félidőre elfáradó Castillion ismét egy jó távoli lökettel kínálta meg Pogacsicsot, de ez is épp hogy mellément, csakúgy mint az első félidei próbálkozása. A 86. percben megnyerhette volna a meccset a Puskás Akadémia, Pauljevics egyedül ugorhatott ki a jobb szélen az elmélázó védőink mellett, emelése azonban kapu fölé szállt, ez volt a másik meccslabda… Az utolsó negyed órára egyébként beküldte Kondás Elemér Sidibét is, a gyenge napot kifogó Mihelic helyett, így már két csatárral rohamoztunk, Balogh Norbiból pedig egy befelé mozgó jobbszélső lett ezáltal. Minden erőlködésünk hiába, ezen a meccsen nem tudtunk újabb gólt szerezni, ezúttal nem volt szerencsénk sem.

Maradt az 1-1, aminek egyértelműen a vendégek örülhettek jobban, mi pedig bosszankodhatunk, hogy fontos két pontot hullajtottunk el már az elején, egy kötelezőnek vélt meccsen. Múlt héten már jeleztem, hogy az a játék nem lesz elég a Felcsút ellen, hiába a hazai pálya. Igazam lett, mert nagyjából ugyanazt a játékot nyújtottuk, mint Békéscsabán, csak most nem volt a végére elfáradó ellenfél. A kijelentésem pedig továbbra is él: ez a Honvéd ellen nagyon de nagyon nem lesz elég (a Kispestiek megverték a Vidit és az MTK-t is), márpedig esélyes, hogy egy hét múlva is hasonlóan felforgatott csapattal utazunk Kispestre…

pafc2

Játékos osztályzatok:

Ahogy jeleztem, ez most csibura hárult, tehát az ő pontjait, és értékeléseit olvashatjátok (az enyémet pedig majd a hozzászólások között).

Radosevic – 5. Nem volt igazán védeni valója, ha az ellenfél kapufájánál beleért a labdába, akkor az óriási bravúr. Kirúgásai érthetetlenül magasok és pontatlanok voltak, a gólról viszont nem tehetett (bár a rövidbe kapta).
Nagy – 3. Az még okés, hogy szélen támadásoknál megpróbált besegíteni és volt egy-két jó egyéni megmozdulása, de fájóan elhaltak rajta a támadásaink, a gól pedig nagyon az ő lelkén is szárad. Bár az is tény, nem volt klasszikus jobb szélsőnk aki igazán segíthetett volna neki. Ettől függetlenül nagyon várom, hogy Lázár felépüljön.
Máté – 5. A gól miatt nem érdemel jobbat, ő volt a másik kerékkötőnk akkor, viszont nagyon sokszor volt kiváló szerelése, fejjátékára sem lehetett panasz, csak az a gól, az ne lett volna…
Morozov – 5. Róla ugyan nem kaptunk gólt, de sokkal többször gyűlt meg a baja ellenfeleivel mint Máténak.
Korhut – 5. Kiváló első félidő, felejthető második. Érződik rajta a fáradtság.
Zsidai – 6. Feladatát jól ellátta, nem érheti panasz.
Mihelic – 4. Veszélytelen volt, mintha végig nem találta volna igazán a helyét. Tud ennél százszor jobbat is.
Szakály – 5. Zsidaival megegyező teljesítményt nyújtott, azaz szerzett labdákat, próbálkozott előrepasszokkal is. Azonban míg Zsidai vkp, addig Szakálytól kicsit kreatívabb játékot is vártam volna. Így ez csak 5-ös, azaz átlagos.
Sós – 5. Ha az a kapufa bemegy… Most őt éltetnénk. Így annyit írunk a számlájára, hogy sok szép megmozdulása volt, sajnálatos, hogy Bognár az ellene elkövetett szabálytalanságokat sem fújta be.
Castillion – 6. Gólt szerzett, de sokszor el volt tűnve.
Balogh – 7. Egyértelműen a meccs embere, még úgy is, hogy most nem iratkozott fel a gólszerzők közé. Ha kell elöl okozott zavart, ha úgy alakult, akkor hátul segített be védekezni. Ismét öröm volt nézni játékát.
Cserék:
Varga – 7. Túlzásnak tűnhet az osztályzat, hiszen csak 25 percet kapott, de micsoda 25 perc volt az. Leesett tőle az állam, nagyon ügyesen megoldotta a jobbhátvéd szerepkört és a támadásokba is bátran becsatlakozott. Bárcsak pár perccel korábban állt volna be…
Bódi – 4. Sok labdát kapott bal szélen, de Fiolán egyszer sem tudott túljutni, mindig ugyanazzal próbálkozott. Küzdeni akarása viszont dicsérendő.
Sidibe – 0. Beállt, játszott, de veszélyes nem tudott lenni.

Radosevic – 5. Nem volt igazán védeni valója, ha az ellenfél kapufájánál beleért a labdába, akkor az óriási bravúr. Kirúgásai érthetetlenül magasak és pontatlanok voltak, a gólról viszont nem tehetett (bár a rövidbe kapta).

Nagy – 3. Az még okés, hogy szélen támadásoknál megpróbált besegíteni és volt egy-két jó egyéni megmozdulása, de fájóan elhaltak rajta a támadásaink, a gól pedig nagyon az ő lelkén is szárad. Bár az is tény, nem volt klasszikus jobb szélsőnk aki igazán segíthetett volna neki. Ettől függetlenül nagyon várom, hogy Lázár felépüljön.

Máté – 5. A gól miatt nem érdemel jobbat, ő volt a másik kerékkötőnk akkor, viszont nagyon sokszor volt kiváló szerelése, fejjátékára sem lehetett panasz, csak az a gól, az ne lett volna…

Morozov – 5. Róla ugyan nem kaptunk gólt, de sokkal többször gyűlt meg a baja ellenfeleivel mint Máténak.

Korhut – 5. Kiváló első félidő, felejthető második. Érződik rajta a fáradtság.

Zsidai – 6. Feladatát jól ellátta, nem érheti panasz.

Mihelic – 4. Veszélytelen volt, mintha végig nem találta volna igazán a helyét. Tud ennél százszor jobbat is.

Szakály – 5. Zsidaival megegyező teljesítményt nyújtott, azaz szerzett labdákat, próbálkozott előrepasszokkal is. Azonban míg Zsidai vkp, addig Szakálytól kicsit kreatívabb játékot is vártam volna. Így ez csak 5-ös, azaz átlagos.

Sós – 5. Ha az a kapufa bemegy… Most őt éltetnénk. Így annyit írunk a számlájára, hogy sok szép megmozdulása volt, sajnálatos, hogy Bognár az ellene elkövetett szabálytalanságokat sem fújta be.

Castillion – 6. Gólt szerzett, de sokszor el volt tűnve.

Balogh – 7. Egyértelműen a meccs embere, még úgy is, hogy most nem iratkozott fel a gólszerzők közé. Ha kell elöl okozott zavart, ha úgy alakult, akkor hátul segített be védekezni. Ismét öröm volt nézni játékát.

Cserék:

Varga – 7. Túlzásnak tűnhet az osztályzat, hiszen csak 35 percet kapott, de micsoda 35 perc volt az. Leesett tőle az állam, nagyon ügyesen megoldotta a jobbhátvéd szerepkört és a támadásokba is bátran becsatlakozott. Bárcsak pár perccel korábban állt volna be…

Bódi – 4. Sok labdát kapott bal szélen, de Fiolán egyszer sem tudott túljutni, mindig ugyanazzal próbálkozott. Küzdeni akarása viszont dicsérendő.

Sidibe – 0. Beállt, játszott, de veszélyes nem tudott lenni.

A mérkőzés összefoglalója

 

>>> Fotók a mérkőzésről <<<