Hívhatjuk a tegnap aratott 2:0-ás diósgyőri győzelmünket a helyzetkihasználás vagy épp a mindent elsöprő fegyelmezettség, a koncentráció diadalának is, ám ez túl messze van az valóságtól ahhoz, hogy beálljak a sorba és én is ezt állítsam. Az igazság az, hogy egyáltalán nem játszottunk se szépen, se jól, se pontosan. A DVTK immár hetek óta kiesőjelölteket idéző futballt produkál, és most is két simán elkerülhető góllal kaptak ki. Mi persze örülünk a győzelemnek, örülünk a három pontnak, örülünk a jó egyéni teljesítményeknek, de valamiért mégsem ugrabugrálunk dalolva a virágos réten. Egy olyan meccs összefoglalója következik, ahol két gyenge formában lévő csapat közül az egyik annyira meg akarja már buktatni az edzőjét (sejtelmem sincs amúgy, hogy miért), hogy meg se próbáltak az ellenfél útjába állni, mikor azok a második félidő elején végre felfogták, hogy van keresnivalójuk a pályán.
A szezon eleji optimista várakozások ellenére, melyet talán ez a kis szóvicces kép fejez ki a legjobban…
… a Diósgyőr eddig gyászosan szerepel a bajnokságban. Bár az első fordulóban megverték otthon a Vasast 2:1-re, a Ferencváros nagyon simán verte őket a Groupama Arénában 3:1-re, majd a Vidi ellen egy megnyert meccset buktak el 2:1-re a hosszabbításban. Mindezek azonban sehol se voltak a múlt heti 5:0-ás zakóhoz, amit az MTK-tól kaptak. Bekő Balázs, a nyáron kinevezett tréner ezért az asztalra is csapott, és azt mondta, hétfőn csak az jöjjön edzésre, aki a Diósgyőrért hajlandó megdögleni a pályán. Bár mindenki megjelent az edzésen, a szombaton pályára lépő Rados – Okuka, Tamás Márk, Lipták, Nemes – Egerszegi, Kitl, Koman – Bacsa, Barczi, Grumics kezdő tizenegy közül igen kevesen futballoztak ennek szellemében.
A mi kezdőcsapatunk még a lehetőségeinkhez képest (az ilyenkorra megszokott sérüléshullámra gondolok) sem a lehető legjobb volt, amit kiküldhettünk a pályára. Bár Radosevics szereplésének örültem (egymással szemben Rados és Radosevics, hehehe), Máté és Mészáros egyszerre való játszatása olyasmi, ami elég, hogyha a rémálmaimban kísért, a valóságban sose akarok szembesülni vele. Főleg azért volt ez teljesen indokolatlan, mert Dusan Brkovics teljesen egészséges. Igaz, hogy hibázott a múlt héten a Haladás góljánál, de ő idén eddig egyszer, Mészáros pedig legalább tizenegyszer. Na mindegy, a széleken is a jól megszokott arcok, Jovanovics és Korhut kaptak szerepet. Egyik legjobb játékosunk, Varga József sérülése miatt Zsidai kap mostanában szerepet szűrőként, ugyanezen a pályarészen a krónikus középpályáshiány miatt csupán Bódi és Mihelics voltak bevethetők. Ismét három támadóval álltunk fel, ráadásul ügyeltünk az alliterációra is: B, mint bal szél, bal szél, mint Balogh Norbi; jobb, mint jobb lenne, ha Kulcsár el se utazott volna, és C, mint center, center mint Castillion.
Egy rövid gyászszünet után, amivel egy diósgyőri törzsszurkolóra emlékeztünk, kicsivel hat után Andó-Szabó a sípjába fújt, és kezdődhetett a keleti-rangadó. Ezúton is köszönöm mindkét csapatnak, hogy szinte semmi aktivitást nem mutattak a pályán az első fél órában, így pár mondatban letudhatom a meccsnek egy igen jelentős részét. A Debrecen meg sem próbált dominálni, visszaálltunk a saját térfelünkre, és kontrázgatni próbáltunk. Amivel nem is lett volna semmi baj, ha nem okozott volna nekünk komoly gondokat a felfejlődés és a labdakihozatal. Más szavakkal hármat még úgy, ahogy tudtunk passzolni egymás után, de a negyedikbe már mindig hiba csúszott. Bár szép játék egyik oldalon se volt, a durva belépők és a küzdelmek gyakoriak voltak. Andó-Szabó ezeket mindig le is fújta, ám a lapot egészen a 24. percig nem került elő, amikor is Lipták kapta meg az őt megillető sárga lapot sokadik szabálytalansága jutalmaként Castillionnal szemben. Aztán a 26. percben majdnem gólt szerzett a semmiből a Diósgyőr. Egy hosszan előrevágott labdáért Miroslav Grumics és Mészáros futottak versenyt, és bár semmi veszélyt nem hordozott magában ez az akció, Mészáros olyan idiótán fejelte haza a labdát a levegőben, hogy Radosevics alig tudta időben megkaparintani és leszorítani a földre, mielőtt odaért volna Grumics. (lásd címfotó) Mészitől sem ez volt az utolsó hiba, de Radosevicstől sem az utolsó nagy védés a meccsen. A 29. percben pedig Barczi Dávid sárgult be, miután lerántotta Mihelicset. A durva játék miatt sérülések is történetek. Kitl Miklóst a 29. percben volt kénytelen lecserélni Halmai Ramónra Bekő Balázs. A korábban meghúzódott Drazsen Okuka még a pályán volt.
Az ivószünet mintha felfrissítette volna egy kicsit a játékot. A 38. percben például először adott magáról életjelet Kulcsár Tamás (már a lesre futásain és az alibi passzain kívül), amikor a jobb szélen vágtázott el, egy máskülönben szemrevaló esernyőcsellel megetette Halmait, majd az így maga elé tett labdára, ahelyett, hogy rástartolt volna, és gólra váltja a ziccerét, alig észrevehetően lelassított, és lehetőséget adott az érkező Liptáknak, hogy hatalmasat mentsen és szöglet legyen a gólhelyzetből. Sajnos ez a helyzet az összefoglalóba nem került bele, így nehéz videofelvétellel alátámasztanom az állításomat, de tisztán láttam, ahogy gólhelyzetben lelassít derék támadónk, mert félti a lábát. (Észreveszem, mert én is pont így féltettem a lábam egy csütörtöki egyetemi fociedzésen, mikor aznap este egy buliba voltam hivatalos, ahol táncolni akartam.)
A 41. percben a hazaiaknak volt egy nagy helyzete. Hiába fogtuk hárman is Bacsa Patrikot, ő Jovanovicsot, Zsidait és Mihelicset is faképnél hagyta, a tizenhatoson belül külsővel Egerszegihez passzolt, aki centikkel tévesztette csak el a jobb alsó sarkot. Radosevics még illemből se vetődött el, remélem azért, mert látta, hogy ez úgyse fog bemenni. Vagy kinézte a kapuból, nem tudom, lényeg hogy maradt a 0:0. A következő diósgyőri helyzetnél (a 45. percben) viszont egyértelműen Radosevics érdeme, hogy Barczi Dávid nem tudott gólt szerezni: jól zárta a rövidet, és lábbal hárított hatalmasat. (Látod, Verpecz, így kell kijönni egy mélységi indításra). Még volt két eseménytelen ráadás perc, aztán megkezdődött a félidő.
A szünetben az önmaga árnyékaként játszó Mihelicset Szécsi Márk váltotta fel. A második játékrész debreceni szempontból remekül kezdődött, hiszen már a 48. percben megszereztük a vezetést! Szöglethez (!!!) jutottunk, Korhut szokásához híven „első ember kifejeli” stílusú sarokrúgást végzett el, ám ezúttal sikerült Zsidai fejére rávarázsolni a lasztit, aki továbbcsúsztatta, és Máté Péter pedig a szörnyen indiszponált Liptáktól nem igazán zavartatva a kapu közepébe fejelt. 0:1
Ezután a diósgyőriek meddő mezőnyfölénye következett, ám gólhelyzetig csak mi jutottunk el. Az 55. percben a hirtelen magára találó Balogh keverte meg a hazai védőket, Castillionhoz játszott, akinek a centerezése Szécsi előtt elszállva bedobásként kezdett új életet. Az 59. percben pedig Kulcsár ismét túlcselezi, majd pedig a lábát félti, így oda a helyzete, ami Castillion passza után alakult ki.
A Diósgyőr egyre vállalhatatlanabbul játszott, aminek a 63. percben újabb debreceni gól lett az eredménye. Szécsi centerezett a jobb szélről, Baloghot pedig annyira nem vette komolyan se Tamás Márk, se Ivan Rados, hogy könnyedén pörgetett a hálóba az ötös sarkáról. 0:2
Ezután már sem mi, sem a hazaiak nem nagyon erőltettük meg magunkat. A 78. percben Balogh még lőtt egy bődületes felső lécet, illetve a 81. percben Radosevics döntött úgy, hogy Bacsa Patrik máskülönben igen technikás lövéséből nem lesz hazai szépítő gól. Az összefoglalóban egyébként érdemes megfigyelni, ahogy Takács ismét faképnél hagy két védőt, majd passzol a szintén üresen álló Bacsához. De több nagy helyzet már nem fért bele, 2:0-ra nyert a Loki!
A mérkőzés összefoglalója
Győzelmünkkel immár a negyedik helyen vagyunk a tabellán, egy pontra a dobogós Újpest mögött, jobb gólkülönbséggel az ötödik Honvéd előtt. A DVTK a bajnokság legrosszabb gólkülönbségével az utolsó, kieső helyen van azonos pontszámmal az először győző Békéscsabával és a szintén tragikusan szereplő Videotonnal.
De most jön a fekete leves. Bár most sok rossz meccs után végre nyertünk, jövő héten nem más érkezik Debrecenbe, mint az FTC, az idei bajnokság legnagyobb esélyese, az ősi riválisunk. Ennek a győzelemnek csak akkor van valami értéke, ha jövő hétvégén nem kapunk ki a Ferencvárostól. Ha igen, akkor egyrészt alighanem megvan az idei bajnok, másrészt Kondás sem lesz népszerűbb a szurkolók körében, ami megint csak a csapat szereplésére nyomhatja rá a bélyegét. Úgyhogy ebből a sikerből erőt kell meríteni, a Fradi ellen pedig meg kell halnunk a pályán, nincs mese.
Következzenek a játékosok és a meccs értékelése!
Radosevic 
– 7 A mérkőzés legjobbja
Végre van kapusa a Lokinak! Már réges-régen neki kellene a halót őrizni. Ki tudja, mi lett volna a Rosenborg-párharcból, ha kollégája nem kap hatot. De most végre megkapta a lehetőséget, és élt is vele: kétszer védett óriásit, egyszer Mészáros hibáját is helyrehozta, valamint minden beadásra, szögletre jól jött ki. Az összképbe kicsit belerondít, mikor Egerszegi lövése tőle bemehetett volna, de ez így is az a szint, amit egy Loki-kapustól elvár az ember!
Jovanovic – 5
Ez most nem volt jó teljesítmény. Bacsa azt csinált vele, amit akart, és a támadásokat sem segítette a tőle megszokott szinten. Csak azért nem kap négyest, mert gólt nem kaptunk, viszont a második találatunk előtt „gólpassz-passzt” adott Szécsinek.
Máté – 6
Megfelelően teljesített, tehát semmi extra, de gólja miatt kap egy pluszpontot. Egyszer szörnyű luftot rúgott, és abból majdnem lett egy diósgyőri helyzet, de más nagy hibájára nem emlékszem.
Mészáros – 4
Nem úgy, mint Mészárosnak, aki majdnem gólpasszt fejelt egyszer Grumicsnak, egyébként meg azt se tudta, mikor merre jár a labda. Ébresztő! Eljárt felette az idő!
Korhut – 6
Misi teljesítménye kellemes meglepetés volt számomra. Látszott rajta, hogy az, hogy nem volt hétközi meccs is, végre alkalmat szolgáltatott neki, hogy egy kicsit összeszedje magát. Kiegyensúlyozott, ám azért nem is kiemelkedő teljesítményt nyújtott.
Zsidai – 5
Hiányzik Varga. Egész meccsen gyakorlatilag csak a gólpasszát tudja felmutatni, máskülönben alig emlékszem szépre tőle, gyakran eltűnt.
Bódi – 5
Sajnos ma nem sokat tett hozzá a csapat játékához, de azért nem is baj, hogy a pályán volt. Közepes.
Mihelic – 4 
A mérkőzés egyik citromdíjasa
Fáj ezt kimondani, de nem véletlenül kapott csupán egy félidőt. Régen rossz passza sem volt, most jó passza volt alig. Régen villant nagyokat, vezér volt a pályán, most csak kóvályog. Sikerült leépíteni…
Balogh – 7
Ha az első félidőben is mutatott volna valamit, ő lett volna a meccs embere. Akkor alig hallottam a nevét, a második félidőben viszont nagyon élt a pályán. Gólt és felső lécet rúgott, hatalmasakat cselezett, egyszer pedig az alapvonalon sétált fel a vendégek kapujáig (pedig Knézy szavaival élve „ott a mutert se” szabad elengedni). Bravó, csak így tovább!
Castillion – 5
Nagyon gyötörték a hazai védők, az első félidőben szinte teljesen ki tudták kapcsolni. Ám a másodikban végre láttunk tőle szép megmozdulásokat, ennél azonban többet várunk tőle.
Kulcsár – 4 A mérkőzés másik citromdíjasa
Nem tűröm el senki fiától, ha a Lokiban játszik, hogy ilyen alibi teljesítményt nyújtson! Az a néhány helyzetféle, amit kiharcolt, mind azért lettek oda, mert féltette a lábát, és megelégedett a szöglettel. Máskülönben a nevét sem hallottam. Egy jobb csapat ellen nem bírjuk már el a bújócskázását.
—————
Szécsi – 5
Egy félidőt játszott, Mihelicset váltotta. Gőzöm sincs, mi neki a posztja, de gólt lőni azt nem tud, arra már rájöttem. Most adott ugyan egy gólpasszt, de az csak azért lett az, ami, mert a diósgyőri védők új vezetőedzőt akarnak.
Sidibe – 0
Kulcsárt váltotta, nem sok mindent csinált.
Bereczki – 0
Kondás Elemér: A helyében mind a szurkolókkal való jó viszony kedvéért, mind a saját lelki békéje érdekében kicsit szerényebb és önkritikusabb lennék. A csapat nem volt annyira jó és koncentrált, mint amennyire a meccs után állította, valamint csakis azért győztünk tegnap, mert a Diósgyőr még nálunk is rosszabb állapotban van. A Hali elleni 0:1-et, és a lélektelen játékot sem a szurkolókra fognám. Nagyon remélem, hogy Mészáros helyett jövő héten Brkovics kezd majd a Fradi ellen, valamint hogy Kulcsárt végre elfelejti. Akkor már inkább Sidibe. Jövő héten jön az igazi erőpróba.
Mérkőzés-osztályzatok:
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Unalmas meccs volt, sok hibával és negatív lelátói hangulattal, de mivel nyertünk, összességében nem bánom, hogy megnéztem.
A csapat ilyen játékkal senki mást nem vert volna meg ezen a hétvégén, de a második félidőben néha szép focit is láthattunk, nem beszélve a gólokról. Ennél majd több kell.
Ha Andó-Szabó minden meccsén így vezetne, én se utálnám. Most azonban korrekt volt, csak egy sárgát adott Lokistának, (Jovanovicsnak) de az jogos is volt. Ennél jobban nem nagyon szoktak „nem ellenünk fújni” a bírók.
Mindörökké hajrá Debrecen!
Lucas
(a képek forrása a boon.hu)
