Kedves szurkolók, focibarátok!
Előre is elnézést kérünk azért, amit tettünk, de reméljük egyetértetek velünk abban: valahogyan mindenkinek fel kell dolgoznia a múltat. A debreceni közelmúltban pedig Kondás Elemér nyilatkozatait látva, olvasva és hallva pedig egyre inkább ökölbe szorult a kezünk és nyakunkon egyre inkább megtáltosodtak az erek. A dühtől, a szánalomtól, a szomorúságtól, a szégyenérzettől. Attól, hogy szeretett csapatunk edzője, akivel sok örömben is volt részünk, előbb a szurkolóknak szólt oda, majd az erről kérdező riportereknek válaszolt pökhendi, már-már edzőhöz és a DVSC-hez nem méltó módon. Az ilyen helyzetekben pedig a feszültség levezetésének az egyik módja az, ha bánatunkat viccé alakítjuk és poént formálunk belőle. S miközben a földön fetrengve nevetünk, sőt, egyenesen röhögünk; az alatt azt kívánjuk: bár soha meg nem történtté tehetnénk és örökre kitörölhetnénk az emlékezetünkből az elmúlt eseményeket. Ilyen ez az élet… Úgyhogy még egyszer elnézést kérünk mindenkitől ezért a kis tréfáért, akinek netalán nem tetszik. Akinek meg mégis tetszik, tegyen annyit, hoyg megosztja, továbbadja és nevet rajta egy jóízűt. Akkor talán mindannyian könnyebben feldolgozzuk majd az elmúlt időszak nyilatkozatait.
Jó szórakozást: a LokiBlog szerkesztői
