Legújabb rovatunkban olyan, egykoron a DVSC kötelékébe tartozó játékosokról lesz szó, akik a maguk idejében óriási ígéretnek voltak kikiáltva, de valami miatt sohasem tudták beváltani a hozzájuk fűzött reményeket, és kevés kivétellel nemhogy a Lokiban, de még az NB I-ben sem tudtak később megragadni. Megnézzük tehát, hogy az új Dzsudzsáknak, vagy új Sándor Tamásnak kikiáltott fiataljaink mire vitték profi karrierjüket, és miért nem tudtak olyan pályát befutni, mint amit jósoltak nekik. A második részben a DVSC egyik legnagyobb ígéretének titulált Angyal Norbert félresikerült pályafutását mutatjuk be.
Akik már legalább tíz éve követik a DVSC szereplését, azoknak vélhetően ismerősen cseng Angyal Norbert neve. A sokszoros utánpótlás válogatott játékos a 2000-es években a DVSC ificsapatának legnagyobb tehetsége volt, sokan fényes karriert jósoltak neki, hiszen rendre 1-2 évvel idősebb korosztályban játszott, és állt helyt nem is akárhogyan. A még most is mindössze csak 23 éves labdarúgónak azonban közel sem úgy alakult eddigi pályafutása, ahogy azt várták volna tőle sokan. Angyal Debrecenben nevelkedett, végigjárta a DVSC korosztályos csapatait. 14 éves korában az U15-ös csapat tagjaként már felhívta magára a figyelmet, amikor nyolc mérkőzésen 16 gólig jutott a bajnokságban. Egy évvel később, 15 évesen már párhuzamosan játszott az U17-es és az U19-es csapatokban, a 2007-2008-as szezon során összesen 11 gólig jutott úgy, hogy végig ingázott az U17-es, az első, és a másodosztályban szereplő U19-es csapat között.
A következő szezonban már csak a kiemelt U19-es együttesben lépett pályára, és ekkor is még csak 16 éves volt, tehát 2-3 évvel idősebbekkel játszott egy csapatban. Ebben a szezonban 9 gólig jutott a bajnokságban, de ebben a szezonban már megadatott neki, hogy pályára lépjen a felnőtt csapatban is, igaz csak egy Ligakupa mérkőzésen jutott szóhoz a Vác ellen. Az sem elhanyagolandó, hogy ha csak csupán két meccsen is, de szóhoz jutott az NB II-ben szereplő DEAC-ban is, ezen két találkozón egyszer be is talált. Érzékeltetvén, hogy akkoriban ez mekkora dolognak számított: a DVSC-DEAC abban a szezonban Kondás Elemér (!) irányításával a Ferencváros mögött a második helyen végzett az NB II Keleti csoportjában, olyan játékosok alkották a csapat gerincét, mint Verpecz István, Nagy Zoltán, Korhut Mihály, Bódi Ádám, de említhetném Ludánszki Bencét, Spitzmüller Istvánt, vagy Szűcs Istvánt is… 🙂
Ebben az időszakban kulcsembernek számított az utánpótlás válogatottakban, nem egy meccsen ő szállította a gólokat és a pontokat a csapat számára. Az U16-ban például volt olyan, hogy két meccsen négy gólt szerzett, egy évvel később az U17-es korosztályban Grúzia ellen például az ő duplájával mentettünk pontot. Klubszinten is szép sikereket ért el, 2008-ban egy Torinóban rendezett rangos U17-es tornán beválasztották a legjobb 11 játékos közé. A 2009-2010-es szezonban már az U19-es és az NB II-es csapat között ingázott, a két sorozatban összesen 23 mérkőzésen lépett pályára, összesen három gólig jutott. Emellett kétszer a felnőtt csapatban is lehetőséget kapott, méghozzá a Ligakupában, és a középdöntőben a Honvéd ellen sikerült is gólt szereznie. Teljesítményét továbbra is érdemes volt úgy megítélni, hogy még mindig csak 17 esztendős volt.
A következő esztendőben már „kinőtte” az utánpótlás együtteseket, a 2010-2011-es szezont az NB II-es együttessel kezdte meg. A másodosztály azonban még túl nagy falat volt a számára, az ősz során mindössze nyolcszor kapott lehetőséget a DEAC-ban, kezdőként pedig csupán egyszer, így nem volt meglepetés, hogy a tavaszt a Loki fiókcsapatában, az NB III-as Létavértesben kezdte meg. A gólgyártás azonban ott is elmaradt, mert bár 14 mérkőzésen lépett pályára, csupán egy gólt szerzett. A következő szezon viszont sorsfordító lehetett volna számára: a Létavértes összes bajnokiján pályára léphetett, mindannyiszor kezdőként, és a 30 találkozón 12 találatot jegyzett a harmadosztályban. Nem volt meglepetés, hogy 2012 nyarán visszarendelte a már 20 éves labdarúgót a DVSC. A 2012-2013-as szezonban egy fokkal feljebb, ismét az NB II-es DEAC-ban bizonyíthatott, és nem is nevezhető rossznak a 28 mérkőzésen elért 7 találata. Viszont a szezon végén már 21 éves volt, így ez volt az az időszak, amikor ha tehetsége arra predesztinálta őt, be kellett volna dobni a mély vízbe a felnőtt csapatnál. Hogy ez végül miért maradt el, azt nem tudni, de 2013 nyarán ismét a Létavérteshez irányította őt a klubvezetés. Igen, ez volt az a szezon, mikor Zoran Spisljakot nevezték ki a nagy terveket szövögető fiókcsapatunk élére, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy vívják ki az NB II-be jutást, ugyanis a következő szezontól a tartalékcsapatok már csak az NB III-ban szerepelhettek volna, így pedig lehetőség lett volna rá, hogy a DEAC és a Léta helyet cseréljen, megtartva így a hierarchiát a fiatalok számára a folyamatos fejlődés (NB III – NB II – NB I) érdekében. A történetet ismerjük, a Létavértes bajnok lett, de adminisztratív okok miatt végül nem indulhatott el az NB II-ben. Angyal Norbert 18 mérkőzésen lépett pályára a csapatban, de csupán két gólt szerzett, és ez bizony már intő jel volt.
Mivel NB II-es csapat nélkül maradt a Loki, így hősünk a 2014-2015-ös szezont Balmazújvárosban töltötte kölcsönben. 18 mérkőzésen jutott szóhoz a kieséstől éppen csak megmenekülő együttesben, 3 találat fűződött a nevéhez. Nem kellett nagy jóstehetség ahhoz, hogy megállapítható legyen: az ekkor már 22 éves labdarúgóból aligha lesz NB I-es játékos. Mivel gyakorlatilag kinőtte az összes utánpótláscsapatot, és az NB III-ban is már nála jóval fiatalabbak kaptak szerepet, aki pedig idősebb, mind rendelkezik már NB I-es mérkőzéssel, így a DVSC lemondott Angyal Norbertről, és idén nyáron végleg eligazolt az NB III-as Tiszaújvároshoz. Hogy végül is jól döntött a klubvezetés, mi sem bizonyítja jobban: idei mérlege 11 mérkőzésen 0 szerzett gól a harmadosztályban… Belőle sajnos még olyan játékos sem lett, mint az előző részben bemutatott Huszák Tamásból, hiszen Angyal Norbertnek nincs egyetlen NB I-es mérkőzése sem. Pedig tehetsége alapján joggal bízhattunk benne, hogy egy kiváló csatár válik belőle, aki hosszú évekre alapembere lehet majd a felnőttcsapatnak. Azonban róla is bebizonyosodott: nem elég a tehetség. 23 évesen egy közepes NB III-as játékos lett belőle.
Egy félresikerült pályafutás
