Legújabb rovatunkban olyan, egykoron a DVSC kötelékébe tartozó játékosokról lesz szó, akik a maguk idejében óriási ígéretnek voltak kikiáltva, de valami miatt sohasem tudták beváltani a hozzájuk fűzött reményeket, és kevés kivétellel nemhogy a Lokiban, de még az NB I-ben sem tudtak később megragadni. Megnézzük tehát, hogy az új Dzsudzsáknak, vagy új Sándor Tamásnak kikiáltott fiataljaink mire vitték profi karrierjüket, és miért nem tudtak olyan pályát befutni, mint amit jósoltak nekik. A harmadik részben egy olyan játékosról emlékezünk meg, aki annak idején ígéretes pályafutással indult Debrecenben, és joggal tartották őt Dzsudzsák Balázs utódjának, ő pedig nem más, mint Demjén Gábor.
Igen, ismét egy Dzsudzsák utód. Pár hete ugyanezt írtam Huszák Tamásra is, bár őt inkább csak az életerős bombái miatt hasonlították Dzsudzsihoz, Demjén Gábor valójában hasonló poszton is játszott, és neki is jó rúgótechnikája volt. Mi több, volt olyan időszak, mikor Dzsuzdsákkal ketten egyszerre játszottak, a két szélen. De ennyire ne szaladjunk előre. Demjén Gábor a Pest megyei Szob településen született, fiatal korában pedig leginkább fővárosi klubokban nevelkedett. 1994 és 2003 között megjárta a Vác-Vasas-Újpest hármast, mígnem Romániába, Nagyszalontára nem került. Két évet töltött a Liberty Salonta játékosaként, amikor 2005-ban visszatért Magyarországra, méghozzá a Matáv Sopronba, és ott is mutatkozott be az NB I-ben. A 2006-2007-es szezonban 23 mérkőzésen játszott az élvonalban, és két gólt szerzett, ekkor még 20 éves volt mindössze. A szezon végére már anyagi gondokkal küzdő Sopront végül el is hagyta (a gárda a következő kiírást már be sem tudta fejezni), és Debrecenbe szerződött. Ekkor 2007 nyarát írtuk.
Nem sikerült hosszúra a debreceni pályafutása, pedig nem úgy indult, hogy hamar túladunk majd rajta. Akkoriban egyébként Miroslav Beránek volt a DVSC vezetőedzője, és a cseh szakember nem volt szívbajos fiatalokat betenni a csapatba, és kísérletezgetni (elég ha annyit megemlítünk, ő hozta fel, és adott lehetőséget Dzsudzsáknak is először a felnőtt csapatban). Már rögtön az első bajnoki fordulóban pályára léphetett Diósgyőrben csereként, majd a következő mérkőzésen már kezdő volt a Győr ellen, mi több, gólt is szerzett. Kezdőként lépett pályára a csapat mindkét BL selejtezőjén a svéd Elfsborg ellen is, majd a negyedik fordulóban, a Zalaegerszeg elleni hazai bajnokin ismét betalált, ez a mérkőzés arról emlékezetes, hogy három elképesztő nagy góllal nyertünk 3-2-re, ebből egyet Demjén vállalt, kettőt pedig az a Dzsudzsák, aki ekkor már jócskán kinőtte az NB I-et.
Két Dzsudzsák és egy Demjén bomba
Az ötödik fordulóban az MTK elleni vesztes rangadón gólpasszt adott, majd pedig megtört nála valami. Innentől számítva ugyanis még kétszer játszott kezdőként egy-egy félidőt, háromszor pedig csereként lépett pályára 45, 34 illetve 1 perc erejéig. Történt mindez az őszi szezon végéig, addig is kilenc pályára lépést szedett össze, tavasszal már egyetlen bajnokin sem jutott szóhoz. A következő szezonban már Herczeg András volt a Loki edzője (az előző évben „csak” ezüstérmet szerzett a csapat az MTK mögött), az elfeledett Demjén pedig ismét alapemberré vált, ezúttal viszont már hosszabb időre. A évad során ugyanis összesen húsz bajnokin lépett pályára, a Videoton elleni idegenbeli rangadót az ő góljával nyertük meg 1-0-ra. Ezen kívül még három gólpasszt jegyzett, viszont a bajnokság végére ezúttal is kiszorult a csapatból, az utolsó tíz bajnokin csupán csak háromszor játszott, akkor is csak csereként. A szezon során további négy Magyar Kupa és két UEFA kupa mérkőzésen lépett még pályára, gólt nem jegyzett ezeken a meccseken.
Bevallom őszintén, már nem emlékszem arra, hogy hátráltatta-e őt valami komolyabb sérülés, ami miatt ennyire megtört mindkét debreceni szezonjában a teljesítménye, de ami tény, hogy 2009 nyarán túladtunk rajta, méghozzá nem is akármilyen kondíciók révén. Ugyanis nemes egyszerűséggel elcseréltük őt a Vidivel, ő utazott Fehérvárra, onnan pedig érkezett Mohl Dávid. Hogy ez a transzfer mennyire nem vált be egyik csapatnak sem, mi sem bizonyítja jobban, hogy Mohl az első mérkőzésén rögtön súlyos sérülést szenvedett, és többször nem is lépett pályára, végül Kecskemétre került, ahonnan két meccs erejéig néhány szezonnal ezelőtt visszatért Debrecenbe. Demjén Gábor Videotonos pályafutása azonban még ennél is rövidebbnek bizonyult, csupán öt percet töltött a pályán az őszi szezonban, tavasszal kölcsönadták őt Újpestre, ahol további húsz perccel növelhette pályán töltött játékidejének számát. Így aztán nem volt meglepő, hogy 2010 nyarán az NB II-es Nyíregyházára igazolt. Ott 30 mérkőzésen 3 gólra és 12 gólpasszra futotta tőle, nyáron viszont több társával egyetembe Pécsre igazolt, ha az emlékeim nem csalnak, akkor volt valami Nyíregyháza-PMFC fúzió, egyébként a PMFC akkor még NB I-es volt. Az NB I-ben ismét nem csillogtatta meg tudását, 15 mérkőzésen 0 gól és 2 gólpassz volt a mutatója. A következő szezont még Pécsen kezdte meg, de az ősz végére sikerült azt a bravúrt elérnie, hogy négy forduló alatt kétszer állították ki, ez jelentette számára a búcsút a mecsekaljai együttestől. Az egyik kiállítása egyébként rendkívül komikusra sikeredett, ezt láthatjátok lentebb a videón.
Végül a télen, egész pontosan 2013 februárjában az NB II-es Balmazújvárosba igazolt. Ot eltöltött fél éve alatt tíz mérkőzésen egyetlen gólig jutott. A következő szezonban maradt Újvárosban, ismét lehúzott egy tisztességes szezont az NB II-ben (23 meccs, 2 gól, 4 gólpassz), de a következő szezonban ismét megtört, ősszel csak három mérkőzésen léphetett pályára. Majd a télen gondolt egy merészet, és Bangladesbe igazolt két másik magyar játékossal, Illés Gyulával és Csorba Szabolccsal. Hogy ez a kaland mennyire vált be, azt nem tudom, csak sejtem, ugyanis fél év után hazatért, a nyáron pedig az NB III-ba száműzött Győrbe igazolt, ahol lényegében ő a rangidős a csapatban a sok fiatal játékos mellett. Az NB III idei kiírásában hét mérkőzésen lépett eddig pályára, hatszor csak csereként, gólja még nincs. Így múlik el a világ dicsősége. És hogy mi vezetett idáig? Miért voltak kiemelkedő időszakai egy NB I-es élcsapatban, aztán később miért szürkült bele még az NB II-be is, manapság pedig miért nem tud a legjobb focista korban még az NB III-ból sem kitűnni? Ismét költői a kérdés, melyre nem tudjuk a választ. Mindenesetre egy ígéretesen indult pályafutásból lett egy kevésbé sikeres karrier.
Egy hullámzó pályafutás, ami sajnos leginkább hullámvölgyekkel tarkított
