A múlt heti gólzáporos hazai győzelem után Felcsútra látogatott a csapat az OTP Bank Liga 13. fordulójában, és a Loki szimpatizánsok joggal várhattak el, ha nem is egy hasonlóan nagy arányú győzelmet, de a kiesőzónában tartózkodó Felcsút ellen csakis a győzelem volt elfogadható. Hogy ez végül nem jött össze, már megint annak köszönhető, hogy csak a bekapott gól után kezdtünk el teperni, és szerencsére legalább az egyik pontot megszereztük, de egyáltalán nem lehetünk elégedettek sem az eredménnyel, sem a mutatott játékkal…
Kedvező előjelekkel várhattuk a Puskás Akadémia elleni idegenbeli összecsapást, hiszen előző héten kivégeztük otthon a Békéscsabát, emellett augusztus vége óta veretlenek vagyunk, míg a felcsútiak hatmeccses nyeretlenségi szériában várták az összecsapást. Ráadásul a Puskás Akadémiától még soha nem szenvedtünk vereséget az NB I-ben, pontot is csak az idei szezon második fordulójában esedékes hazai találkozón vesztettünk ellenük. Ellenünk szólt viszont, hogy Kondás Elemér eddig még nem tudta legyőzni Robert Jarni aktuális csapatát, a horvát mester masszív együttest rakott össze Felcsúton is, így arra a legvérmesebb Loki szurkolók sem számítottak, hogy most is gólzáporos győzelemmel hagyjuk majd el a pályát a hármas sípszót követően. Én magam tökéletesen megelégedtem volna az 1-0-s szalongyőzelemmel, amit Felcsúton aratni szoktunk. A kezdőcsapatokat tekintve egyik oldalon sem volt meglepetés, a hazaiak az amúgy is szűkös keretből talán a legerősebb tizenegyet állították ki, mely névsor pontosan megegyezett az egy hete, az MTK ellen 3-2-es vereséget szenvedő csapat névsorával. Miképp mi sem változtattunk a múlt heti győztes meccs után, ez sem számított meglepetésnek.
A mérkőzést jó iramban kezdtük, és hamar át is vettük a kezdeményezést, helyzetet azonban nem tudtunk kialakítani. Az első említésre méltó esemény Pauljevics sárgája volt a hatodik percből, aminek később még lehetett volna jelentősége. Az első huszonöt perc nem igazán hozott helyzetet, a hazai csapat látványosan a kontrákra és a hosszú indításokra helyezkedett be, a védők igyekeztek pontos keresztlabdákkal játékba hozni a széleken Pauljevicset és Pekárt, akik pedig az elöl helyezkedő Lencsét próbálták kiugratni pontos labdákkal, azonban ezeket a kísérleteket rendre lefüleltük. Mi is a széleken próbáltunk operálni Kulcsár és Balogh gyorsaságában bízva, középen pedig Sidibe várta volna a labdákat, ám néhány Balogh Norbi szólót leszámítva mi sem tudtunk veszélyeztetni. Az imént említett Pauljevics sárgának az első negyedórát követően lehetett volna jelentősége, a hazaiak szélsője ugyanis egy kontrát megakadályozván visszarángatta Tiszát, ám Andó-Szabó úgy gondolta, hogy elegendő csak szóban figyelmeztetni a horvát játékost, holott biztos vagyok benne, ha nem a mérkőzés ilyen korai szakaszában jártunk volna, akkor kiállítja a hazai játékost. Az első helyzet a Felcsú előtt adódott: a 25. percben Lencse került ziccerbe a bal oldalon, a kimozduló Radosevics mellett már el is vitte a labdát, ám éles szögből csúnyán a kapu fölé lőtt. Alig hat perccel később talán ennél is nagyobb helyzetben találta magát Kulcsár: egy hosszú indítást nem tudtak lekapcsolni a hazai játékosok, így Kulcsár a bal szélről befelé mozogva rávezethette a kapusra a labdát, végül egy csel után próbálta meg betekerni a bal felső sarokba a labdát, Pogacsics azonban bravúrral védett. Ezt követően még Sidibe előtt adódott két lehetőség, előbb egy szöglet után fejelt gyengén a hazai kapus kezébe, majd a 42. percben egy Kulcsár centerezést követően a középen érkező szenegáli támadó borzasztóan találta el a labdát… Felejthető félidő volt, ám ekkor még nem sejthettük, hogy van még ennél lejjebb is…
A második játékrészből ugyanis úgy telt el fél óra eseménytelenül, hogy akár megtehettük volna azt is, hogy csak az utolsó negyedórát játsszuk le, akkor sem maradt volna ki semmi érdemleges az életünkből. Ami talán említést érdemel, az Máté ámokfutása volt, belső védőnk sárga lappat a zsebében szabálytalankodott felelőtlenül a félpályánál, az előnyszabályt követően pedig Andó-Szabó fenyegetően hívta magához védőnket, akit vélhetően ki is állított volna, ha az első félidőben Pauljevics is megkapta volna a jogos második sárgáját. Na legalább ilyen tekintetben következetes volt a spori… Említsük meg azért, hogy az 50. percben Radosevics védett szépen egy távoli Bacelic-Grgic löketet, illetve a 61. percben Pekár rúghatott volna gólt, de saját csapattársa, Lencse akadályozta meg ebben, hiszen zavarta saját csapattársát. Az elkövetkezendő percekben jogtalan és következetlen bírói ítéletek, és ezzel járó sárga lapok színesítették a találkozót, miközben a gyenge napot kifogó Tisza helyett pályára küldte Kondás Elemér Szakály Pétert. Csapatkapitányunk már pályára lépett a Békéscsaba ellen is hosszú sérülését követően. A 71. percben Lencse lövésén derülhetett a vendégszektor nem túl népes tábora, 16 méterről leadott lövését követően ugyanis bedobással jöhetett csapatunk… Ahogy az soraimból kiolvasható, a második félidőben írd és mondd egyetlen komoly, mit komoly veszélyes lehetőséget sem sikerült kidolgoznunk. Jellemző volt, hogy mindig az utolsó passzainkat rontottuk el, vagy épp túlkombináltuk a helyzeteinket. A 80. percben végre elhagyta a pályát a meglehetősen indiszponáltan játszó Sidibe, és bízhattunk abban, hogy Castillion majd lendít valamelyest a vérszegény támadójátékunkon. Ennek ellenére két perccel később a Puskás Akadémia szerzett vezetést: Pauljevics kapott remek labdát a félpályánál, Korhut meglehetősen lemaradt a támadóról, aki szabadon vezethette a labdát egészen a tizenhatosunk vonaláig, ahonnan szépen centerezett a belső védőinket lerázó Lencsét, akinek nem volt nehéz dolga az üres kapuba továbbítani. Ekkora azt érezhettük, hogy ez a meccs elúszott, de lényegében a semmiből sikerült egyenlítenünk: Castillion harcolt ki szabadrúgást jó helyről, nagyjából a tizenhatos vonaláról, jobb oldalról. Korhut állt a labda mögé, és mesterien tekert a hosszúba, Pogacsicsnak esélye sem volt. A hátralévő bő öt percben a hazaiak az eredmény tartására rendezkedtek be, ennek érdekében pedig minden lehetséges időhúzó eszközt bevetettek: volt itt színészkedés, fetrengés, időhúzó csere.
Így tehát maradt az 1-1, mindenki döntse el maga, hogy örül-e ennek az egy pontnak, én kijelenthetem, hogy nem örülök neki. Nem vagyunk beljebb ezzel a döntetlennel, és különösen bosszantó, hogy a múlt heti gólgazdag, helyenként jó játékot is hozó győzelmünk után nem tudtuk begyűjteni a három pontot a kiesőjelölt Felcsút ellen. Ez a mérkőzés is jól mutatja, hogy mennyire nincs még egyenesben a csapatunk egyetlen szép győzelem után. A címben felvetett költői kérdés pedig arra vonatkozik, hogy miért kellett a bekapott gólig várnunk, hogy küzdjünk a sikerért? Merthogy 0-0-nál nem törtük össze magunkat a siker érdekében… A többi eredménynek köszönhetően pedig tiszavirág életűnek bizonyult a második helyünk is, ugyanis ezzel a döntetlennel ismét az ötödik helyen találtuk magunkat. Folytatás egy hét múlva otthon, a Kispest ellen.
Végezetül egy kis helyszíni beszámoló képekkel és videóval. Nagyjából 100-150 Loki-drukker foglalt helyet a vendégszektorban, a kemény magot két kisbusznyi, nagyjából 30-35 fős társaság tette ki. A hazaiak oldalán jóindulattal 400-an ha lehettek, ilyen szempontból pedig elég valótlannak tűnik a hivatalosnak titulált 1500-as nézőszám, hiszen jó, ha harmad annyian voltunk a Pancho Arénában. Ebből adódóan a hangulat sem olyan volt, mint mondjuk egy hete a Békéscsaba ellen, bár a hazai „fanatikusok” (vélhetően a PAFC utánpótlásába tartozó 10-11 éves srácok, akiknek ki lett osztva feladatul a szurkolás) igyekeztek végigtapsikolni a felfújható tapsolókkal a mérkőzést, és szakadatlanul kiabálni a „Hajrá Puskás!” (ami végig Hajrá Újpestnek hangzott) rigmust. Magyarán nem csak a pályán, a lelátón is unalmasan telt a kilencven perc. A felcsúti stadion pedig véleményem továbbra is inkább hasonlít egy krematóriumra, mintsem egy stadionra (a meccs után viccesen meg is jegyeztük, hogy a stadion tőszomszédságában erőteljesen füstölgő kéményben vélhetően a rosszul játszó játékosokat égetik el). Összegezve: nem volt egy feledhetetlen túra. A LokiBlog stábját egyébként rajtam kívül még Sammy képviselte, tőle majd holnap olvashattok egy rövid kis élménybeszámolót a túráról.
Videómontázs a mérkőzésről, benne a gólunkkal
Játékos osztályzatok:
Bozidar Radosevic – 5
Egyetlen védeni valója volt, akkor egy távoli löketet szépen hárított. A gólnál kiszolgáltatott volt, nem tehetett róla. Ezt leszámítva kirúgások és pontatlan indítások hatástalanítása volt a feladata.
Mészáros Norbert – 5
Felejtsük már el őt, mint jobb hátvéd, könyörgöm! Hátul még csak-csak megoldja a védekező feladatokat (sőt, ma mondhatjuk, hogy átlagon felüli produkciót nyújtott védekezésben), de előre játéka katasztrófa, ma például egyetlen jó beadást sem láthattunk tőle.
Máté Péter – 4
Önveszélyes volt a mai játéka, és örülhetünk, hogy a második félidő középen nem állította őt ki második sárgával a játékvezető. A gólnál nagyon csúnyán lemaradt Lencséről.
Dusan Brkovic – 5
Továbbra is ő a védelem egyetlen stabil pontja, ma is felfelé lógott ki társai közül. Jó néhány esetben hatástalanított fontos szituációban a hazaiak támadásánál.
Korhut Mihály – 5 – A mérkőzés legjobbja 
Szépségdíjas szabadrúgásgóljával megmentette a csapatot a kínos vereségtől, de ma messze nem volt olyan jó, mint egy hete a Csaba ellen. Védekezésben többször is hibázott, a bekapott gólnál ő maradt le a szélen felfutó Pauljevicről. A mezőny legjobbja címet kizárólag a gólja miatt kapja meg.
Zsidai László – 5
Az első félidőben rengeteg labdát vesztett azáltal, hogy sokáig cipelte a játékszert, és tőle szokatlan módon belevezette az őt körülvevő védőkbe. A félidő vége felé kapott egy nagy rúgást, de tudta folytatni a meccset, és a második félidőre jelentősen feljavult a játéka, sok labdát szerzett.
Kulcsár Tamás – 4
Ahogy az várható volt, múlt heti „parádézása” után most gyenge játék következett. Ő hagyta ki az egyik legnagyobb helyzetünket az első félidőben, amikor nem tudta becsavarni Pogacsics mellett a labdát. A mérkőzés nagy részében egyedül őrlődött a szélen, amikor pedig labdát kapott, rendre elveszítette.
Tisza Tibor – 4
Ma egyértelműen a csapat egyik leggyengébbje volt, az első félidőben szinte minden támadásunk elakadt rajta, mert vagy elveszítette a labdát, vagy rossz megoldást választott, és az ellenfélnek ajándékozta a játékszert. Cseréje indokolt volt.
Varga József – 5
Leginkább Zsidaihoz hasonló teljesítményt nyújtott, az első félidőben ő is csak kereste a helyét a pályán, a második játékrészben viszont több jó megoldása is akadt, labdaszerzéseinek száma is jelentősen megugrottak.
Balogh Norbert – 5
Az első játékrészben többször is megbolondította a hazaiak védelmét, próbálta a tőle megszokott módon az alapvonalon becipelni a labdát a kapu elé, ez néhányszor össze is jött neki, de ma sok esetben a kelleténél több ideig dédelgette a labdát.
Ibrahima Sidibe – 3 – A mérkőzés citromdíjasa 
Ő is hatalmas lehetőséget hibázott el az első félidőben, összességében pedig gyenge teljesítményt láthattunk tőle ezen a meccsen. Elpattogtak tőle a labdák, passzai pedig pontatlanok voltak. Amennyiben Coulibaly ténylegesen ideigazol, remélhetőleg már csak kiegészítő ember lesz, mert annak viszont még most is jó.
~o~
Szakály Péter – 0
Tiszát váltotta, de néhány veszélyes elfutáson kívül alig láthattuk őt támadásban, messze van még a csúcsformától.
Geoffrey Castillion – 0
Tizenöt perc alatt többet tett a siker érdekében, mint Sidibe előtte 75 perc alatt, már csak az egyenlítő gólunkat hozó szabadrúgás kiharcolásával.
~o~
Kondás Elemér
Fent hagyta a múltheti kezdőt, ami borítékolható volt a nagyarányú siker miatt. Viszont ma nem meccselt jól, későn cserélte be Castilliont, és egy cserelehetőséget bent is hagyott. Mérkőzés utáni nyilatkozatát pedig nem tudom mire vélni, mert bár értem a célzást, hogy nem volt elégedett a bírói ténykedéssel (erre lentebb még én is kitérek), de nem a játékvezető akadályozta meg, hogy 0-0-nál is úgy teperjünk a gól érdekében, mint a bekapott gól, és az egyenlítés után…
A mérkőzés összefoglalója
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Gyenge színvonalú, mérsékelt iramú, és kevés helyzetet hozó találkozót láthattunk. Nem is érdemel több szót ennek ecsetelése. A csapatunk teljesítménye gyenge volt, a bekapott gólig egyáltalán nem törtük össze magunkat a gólszerzés érdekében. A bírói ténykedés kritikán aluli és következetlen volt, amolyan igazi Random-Szabós, hiszen elmaradt tizenegyest és kiállítást is számon kérhetünk a sípmesteren (igaz, utóbbit a hazaiak is joggal hiányolhatták), emellett mezőnyben is össze-vissza fújkált.
