Megszokhattátok már, hogy az év elejét, az uborkaszezont mindig retro hetekkel nyitjuk. Ez idén sem lesz másként, és a két évvel ezelőtti nemzetközi kupás, illetve a tavalyi bajnoki címes cikksorozatunk után idén a DVSC kupagyőzelmeit elevenítjük fel újra. Második részünkben a 2001-es kupasikert dolgozzuk fel, amely a mai napig kettős érzést kelt a szurkolókban.
A DVSC-nél 2000 nyarán új szakvezetővel, Komjáti Andrással kötöttek szerződést a klub elöljárói, ő lett a Loki történetének 49. vezetőedzője. Komjátival nem akárhogyan kezdte a csapat az úgynevezett „alapszakaszt”. A 99. magyar pontvadászat két nyolcas csoportjának egyikében olyan ellenfelek várta a vasutasokra, mint az MTK, az Újpest, a Vasas, a Videoton, a ZTE, a Pécs és a Nagykanizsa. A kiírás szerint mindkét csoportból két-két klub már 2000. október 28-án búcsút intett az NB I-nek! Nem kezdte azonban jól a szereplést a csapat, ugyanis a címvédő MTK otthonában 2-1-es vereséget szenvedtek, majd a második idegenbeli meccsen megalázó vereségbe futott bele a Loki Újpesten: 8-3 lett a végeredmény a liláknak. Ezt követően a Komjáti-Farkas edződuó elkezdett kapkodni, és Balassa Pétert kitették a keretből. Végül úgy-ahogy rendbe rázódott a csapat, és főként a Kereket-Bajzát csatárkettős bravúros teljesítményének köszönhetően a 4. helyen végzett a Loki az alapszakaszban, így biztosan jutott a legjobb 12 csapat közé, az úgynevezett „rájátszásba”.
Az ősz emellett természetesen a Magyar Kupa szereplést is magába foglalta. Ebben az évben csoportküzdelmekkel kezdődött a kupaszereplés, a DVSC az Abaújszántó (5-1, Böőr (2), Ulveczki (2), Bajzát), a Salgótarján (4-3, Flick (2), Kerekes, Bernáth), és a BKV Előre (3-2, Bajzát, Siklósi, Böőr) legyőzésével jutott tovább. A legjobb 32 között az Eger ellenében 2000. október 25-én, hazai pályán 6-0-s sikert aratott a csapat (gólszerzők: Kerekes (2), Horváth I., Bernáth, Flick, Böőr). A legjobb 16 között Tápiószentmártonra utazott a Loki, és a december 2-án rendezett találkozón 5-0-ra diadalmaskodtunk (Bajzát (3), Siklósi (2)), így ott voltunk a legjobb nyolc között, a tavaszi folytatásban. A Magyar Kupa 61. kiírásában is „túlélte” tehát az őszt a Loki, csakúgy, mint 1998-1999, ill. 1999-2000-ben. Az 1999-es aranyérmet követően egy évvel később MK bronz követte, míg ezúttal újra megmaradt a remény 2001 tavaszára egy ismételt UEFA Kupa-szereplésre.
A tavaszt pokolian kezdte a csapat, hét forduló után az utolsó, 12. helyen állt a Loki az NB I-ben. Ezt követően bekövetkezett az, amire mindenki számított: a klubvezetés érzékeny búcsút vett Komjáti Andrástól. Helyére az „ősdebreceni” ifi tréner, Pajkos János ült, így ő lett a DVSC történetének 50. vezetőedzője. S a „Pajkos-mágia” egy ideig működni kezdett, mind a bajnokságban, mind a Magyar Kupában!
Március 28-án létfontosságú MK-negyeddöntő várt a csapatra, az Újpest együttesét fogadtuk az Oláh Gábor utcai stadionban. Végül a hosszabbításba torkolló ütközetet 4-2-es sikerrel abszolválta a csapat, Kerekes duplájának, valamint Radojicsics és Bajzát találatainak köszönhetően. Külön érdekesség, hogy a másik három negyeddöntőn a kiesőjelöltek megverték az esélyes pesti klubokat (Tatabánya-MTK 1-0, Bp. Vasas-Videoton 0-2, továbbá a másodosztályú BKV Előre 2-1-re a Szolnoki MÁV-ot), így a Loki előtt ismét megnyílt az újabb kupaarany elhódításának lehetősége!
A 2001. május 2-i MK-elődöntőben papírforma-eredmény született: Debrecen – Tatabánya 2-0, gólszerzők: Turján (71. p.) és Kerekes (81. p.). Az 1999-es MK-döntő „újrajátszásának” megnyerésével a Loki két év után ismét bejutott a Magyar Kupa fináléjába! Közben a bajnokságban is menetelt a Loki, több-kevesebb sikerrel. Az Újpest elleni kupasikert követően megindult a csapat szekere: sorban a Győr elleni 2-2-vel, a Tatabánya elleni 2-1-gyel, és az MTK elleni idegenbeli 1-0-s sikerrel a DVSC május végén már szorosan ott állt a Videoton, a Sopron és a ZTE mögött. A május 26-i 18. fordulóban viszont újabb parázs botrány kerekedett a Nagyerdőben: DVSC-Újpest 3-4. Sajnos a kibírhatatlan bírói nyomás, a súlyos idegfeszültség a hátralévő bajnoki meccseken hűen tükröződött. Ekkoriban már felröppent az a hír, hogy a DVSC megvásárolná az NB I-es szereplés jogát a BKV Előrétől, amennyiben a fővárosi együttes szerezné meg az NB I/B Keleti csoportjának bajnoki címét.
A kupadöntőre a fővárosban, az Üllői úti stadionban került sor, ellenfelünk pedig egy másik vidéki fellegvár, a Videoton volt. „Először a Videoton, vagy másodszor a Debrecen?” A Ferencváros stadionjában 10 ezer néző foglalt helyet, Ábrahám Attila játékvezető sípszavára pedig kezdetét vette a 61. Magyar Kupa döntője!
A két csapat összeállítása a következő volt:
DVSC: Balogh – Kovács N., Alekszics, Szatmári – Bernáth, Vadicska, Ulveczki, Szabó II (Turján 65.), Böőr (Hanák 31.) – Kerekes (Sándor Cs. 83.), Bajzát. Edző: Pajkos János.
Videoton: Milinte – Kiskapusi, Balassa (Zombori 52.), Vilotic, Szalai, Csató, Julinho, Tóth B. (Kovács A. 81.), Usvat, Földes (Leo de Conceicao 63.), Korsós. Edző: Várhidi Péter.
Remekül kezdtük a találkozót, rögtön a hatodik percben óriási tűzijáték alakult ki a Vidi kapuja előtt, előbb a felső lécet trafáltuk telibe, majd Milinte védett hatalmasat. Majd a 13. percben Tóth Balázs riogatott egy távoli lövéssel, ami nem talált kaput. A 29. percben egy fejest követően a Vidi is felső lécig jutott. A 39. percben viszont megtört a jég: Kerekes indította a félpályáról Ulveczkit, aki szépen ugratta ki a bal szélen felfutó Szatmárit, ő pedig egyet tolt a labdát, majd kilőtte a rövid alsót! A félidőre pedig ezzel az 1-0-s eredménnyel vonulhattak a csapatok.
A második félidő álomszerűen indult a mieink számára: rögtön az első percben gólhelyzetet alakítottunk ki, és a lemaradó Vidi védőket megbolondítva Kerekes vágta be a labdát a kapuba, ezzel kétgólosra növelve az előnyünket. A 63. percben pedig minden eldőlt: Bajzát kapott a félpályáról egy remek indítást, szépen tolta meg a játékszert a védők között, és elgurította a kilépő Milinte mellett a hosszúba. A 78. percben ugyan Julinho egy szép fejes góllal szépített, de ez sem segített a Vidin. Ugyanis egy perc sem telt el a találatot követően, és Ulveczki szemfüles találatával ismét három volt a különbség a javunkra. A 84. percben pedig feltettük a pontot az i-re, Bernáth lapos beadását Bajzát vágta a rövidbe, ezzel pedig már 5-1 volt az állás. Az 5-2-es végeredmény Zombori Zalán (őtaktikusunk egyetlen fia) állította be a 92. percben. De ez már senkit nem érdekelt, történelme során másodszor is kupagyőztes volt a DVSC!
És bár a bajnokságban nem sikerült kivívni a bent maradást, a korábban pedzegetett információk valósnak bizonyultak, a csapat a BKV Előre visszalépése miatt (anyagi gondok miatt nem tudták vállalni az első osztályt) a „jobbik kieső” jogán maradhatott az NB I-ben. Emellett pedig újabb kupagyőzelme révén a következő szezonban indulhatott az UEFA-kupában. De ez már egy másik történet…
Felhasznált irodalom:
Vitos György: EUROLOKI
Képek forrása: szud94.hu
