Ma hivatalosan is bemutatták a DVSC új vezetőedzőjét, aki nem más, mint a portugál nemzetiségű Leonel Pontes. A 44 éves szakember a DVSC történetének harmadik külföldi edzője lett, a korábbi cseh vonalat (Miroslav Beránek, Zdenek Scasny) ezúttal a portugál váltja fel. Ismerjük meg jobban az új vezetőedzőnket!
Leonel Pontes da Encarnação 1972-ben született a portugáliai Funchalban. Edzői karrierjét 2002-ben kezdte komolyabb játékospályafutás nélkül. Az akkor 30 éves Pontes a Sporting B csapatánál volt pályaedző két évig, majd megkapta ugyanezt a feladatot 2004-ben az U19-es csapatnál is. A következő szintlépés 2005-ben jött, akkor már a felnőttcsapat menedzser asszisztensévé lépett elő, Paulo Bento vette magához segítőnek. A patinás portugál csapatnál négy szezont húzott le ebben a pozícióban, majd 2009 novemberében Bento távozása után egy meccs erejéig megbízott vezetőedzőként irányította a zöld-fehér együttest. 2010 szeptemberében aztán kinevezték Paulo Bentot a portugál felnőtt válogatott szövetségi kapitányává, aki rögtön be is hívta stábjába korábbi segédjét, így Pontes igen megtisztelő feladatot kapott. Négy évig volt a válogatott segédedzője, részt vett a 2012-es Európa Bajnokságon, majd a 2014-es Világbajnokságon is. Utóbbi nem túl jó emlékű a portugálok számára, hiszen már a csoportkört követően búcsúzni kényszerültek, ez pedig Bento és stábjának állásába került.
Leonel Pontes ekkor kezdett „szólókarrierbe”, és vezetőedzőnek állt: 2014 nyarán az elsőosztályú Maritimo nevezte ki vezetőedzőnek. Harminc mérkőzésen ült a csapat kispadján, tavasszal ugyanis menesztették őt, pedig nem szerepelt rosszul a csapat, a kilencedik helyen zárták a szezont (a Maritimo nem tartozik az élcsapatok közé Portugáliában), az utolsó négy meccsen viszont már nem ő trenírozta a gárdát. A nyáron új csapatot talált magának, a görög Panetolikoshoz vezetett útja. Az első osztályban szereplő együttest mindössze öt mérkőzésen irányíthatta, hiszen már szeptember végén távozott a csapattól. Irányítása alatt két győzelmet, egy döntetlent, és két vereséget számlált a csapat, így aligha a gyenge kezdés miatt kellett távoznia, vélhetően a később utolsó helyen záró Kalloni elleni súlyos, 5-1-es vereség tette be neki a kaput.
Nem sokáig maradt azonban csapat nélkül, hiszen még az év novemberében az egyiptomi Al-Ittihad Alexandria szakvezetője lett. A szezon végét azonban itt sem élte meg, 2016. március 9-én távozott az együttestől. Tizenhat mérkőzésen 0.94-es pontátlagot ért el csapatával, így sikeresnek nem volt nevezhető szereplésük, nem is meglepő, hogy csupán a 14. helyen végzett az Ittihad, méghozzá negatív mérleggel.
Leonel Pontes tehát öt hónapja munkanélküli, edzői pályafutása eddig nem nevezhető különösen sikeresnek, tapasztalata viszont „fiatal” kora ellenére is bőven van már, hiszen a Sportingnál és a portugál válogatottnál is rengeteg tudást szívhatott magába Paulo Bento mögött. Külön pikantéria vele kapcsolatban, hogy ő volt Cristiano Ronaldo első edzője a Sportingnál.
Nézzük, hogy mi szól mellette, és mi szól ellene. Kezdjük utóbbival. Első, és egyben legnagyobb negatív tényező, az a debreceni közeg: maga a város, de a DVSC is híres arról, hogy nehezen fogad be „idegeneket”. A DVSC-t amúgy is egy rendkívül belterjes közeg jellemzi, mindenki valakinek a valakije, így aztán nehezen tolerálják a messziről jött embereket. Ezt láthattuk annak idején Beránek és Scasny példáján is, de megfigyelhető az is, hogy más magyar edzőkkel szemben is kisebb volt a türelem, mint a helyi kötődésűekkel. Legjobb példa épp Kondás Elemér: vajon egy külföldi trénert az ő eredményeivel és szereplésével hányszor rúgtak volna már ki az öt és fél év alatt? Szerintem legalább háromszor, de lehet, hogy négyszer is. A második tényező Szima Gábor szerepe. Nem titok, hogy Pontest nem Szima Gábor nézte ki a csapat élére, hanem az önkormányzat. Szima inkább holland szakvezetőt hozott volna, illetve Pontessel szemben inkább Selymes Tibort szerette volna edzőnek kinevezni. Ezúttal azonban nem az ő akarata győzött, így hát kérdés, hogy hogyan fog hozzáállni az új edzőhöz, akit nem ő akart kinevezni. A türelem vélhetően jóval alacsonyabb lesz vele szemben, mint bárki mással valaha. Szintén nem mellette szól a kevés megszerzett rutin vezetőedzőként, de valahol mindenkinek el kell kezdenie az edzősködést.
Szerencsére a másik oldalon is vannak ám érvek. Először is, az akadémiára is portugál edzőket hoztak, így aztán tökéletes összhang jöhet létre a felnőtt csapat, és az utánpótlásbázis között. Luis Castro, a DLA új szakmai igazgatója egyébként is azt az irányelvet tűzte ki, hogy minél több, 17-18 éves fiatalt szeretnének a felnőtt csapatban látni, akik hamar olyan szintre fejlődhetnek, hogy húzóemberré váljanak, később pedig jó pénzért értékesítheti őket a klub. Ebből a szempontból tehát nagyon jó döntés, hogy honfitárs érkezik a felnőtt csapathoz, aki egyébként is sokat dolgozott korábban az utánpótlásban. Szintén mellette szól az, ami egyben ellene is szólt: idegen kultúrából érkezik, új impulzusokat hozhat a csapat számára, felrázhatja a társaságot. Reméljük, hogy a srácok is vevők lesznek erre, és nem az lesz, mint ami Scasnyval történt anno. A harmadik dolog pedig egy szubjektív vélemény: a magyar edzői társadalom kevés kivétellel bizonyította, hogy alkalmatlan arra, hogy a magyar foci fejlődését szolgálva végezze munkáját. A legtöbben megélhetési edzők, csak a saját állásukat féltik, és nem a csapatért dolgoznak. Ilyen szempontból üdvözendő, hogy ismét külföldi edző felé nyitottunk.
Reméljük, hogy bizakodásunknak helyt fog adni Pontes a munkájával, mi a magunk részéről sok sikert kívánunk neki a DVSC-nél.
