Újabb, hihetetlen peches vereséget szenvedtünk a bajnokságban, ami azért is kínos, mert zsinórban a harmadik tétmeccsünkön maradtunk alul. A Honvédról tudtuk, hogy az utóbbi években rendre borsot tört az orrunk alá, és azt is sejtettük, hogy szenvedős meccs lesz, de arra nem számítottunk, hogy ennyire… A helyzeteink ismét megvoltak, de visszatérő problémaként az előttünk adódó ziccereket nem tudtuk értékesíteni, míg a vendégeknek elegendő volt egyetlen jól eltalált lövés a három pont megszerzéséhez.
A beharangozóban felvázolt kezdőhöz képest két eltérést láthattunk a tényleges kezdőnkben: Brkovics nem kapott pihenőt, így Szilvási helyett ő maradt a kezdőben, és Djelmics sem került be a kezdőbe, így ezúttal is Könyves játszott a jobb szélen, csakúgy, mint a Fradi ellen. Szakály viszont nem volt még a keretben sem, vélhetően ismét sérülés miatt maradhatott ki, de maradjunk annyiban, hogy nem is hiányzott most a csapatból. Holman viszont visszatért, és szerencsére Danilovics is tudta vállalni a játékot, pedig betegséggel küszködött. A Honvédnál az volt az érdekesség, hogy az utóbbi időben rendre öt védővel játszottak ellenünk, most viszont nem álltak be bekkelni, hanem a standard 4-3-3-as hadrendjükben kezdtek.
Az első 25-30 perc katasztrofális volt a szempontunkból, hiszen a félpályát alig bírtuk átlépni, helyzetbe pedig egyáltalán nem sikerült kerülnünk. Ezzel szemben a Kispest rögtön az első lehetőségéből gólt szerzett, egy véleményes szabadrúgást Lanzafame vágott be szépen a hosszúba a kapufa segítségével, védhetetlenül. Az a bosszantó, hogy megint pontrúgásból kaptunk gólt, ahogy az mostanában legtöbbször előfordul. Ahogy említettem, az első fél órában szinte momentumunk sem volt, a védekezésünk katasztrófa volt, Jovanovics rá nem jellemző gyermeteg hibákat vétett (rengeteg eladott labda, illetve csúnya bebőrözés a támadók részéről), míg Ferenczi a túloldalt hozta a szombati formáját, azaz szintén gyengén teljesített. Ezáltal a Honvéd a széleken teljesen megbontotta a védekezésünket, és számtalan veszélyes lehetőséget kidolgozott, de lövésekig ők sem jutottak el. Aztán jó 25 perc után kezdtünk magunkra találni, és elkezdtek jönni a helyzetek. Előbb Könyves került ziccerbe, de rettentő suta mozdulattal próbált a hálóba találni, a kapus könnyedén leolvasta, hogy hova szeretné lőni, a kipattanót pedig Bobko ügyetlenkedte el. Tíz perccel később Könyves centerezett a jobb szélről, középen pedig Horváth érkezett, de védője szorításában fölé vágta a rövid saroknál a labdát. Helyzetek szempontjából nagyjából ki is merült ennyivel az első félidő.
Jellemző kép a mérkőzésről: Bobko tanácstalan, nem tud kinek passzolni, a társak nem segítenek.
A második félidő elején rögtön egy érdekes taktikai húzást vélhettünk felfedezni, hiszen Ferenczi és Bobko helyet cserélték, az ukrán középpályás került a védelem bal oldalára, míg Ferenczi szinte a csatár pozíciójában játszott elöl Könyvessel és Horváthtal. Ezzel valamelyest stabilabbá vált a védelmünk (Bobko meglepően jól lehozta ezt a posztot), viszont a támadójátékunk továbbra is ötlettelen maradt. A meccs legnagyobb helyzetét Filip hagyta ki az 58. percben, amikor Holman trükkös szöglete után két méterről vágta fölé üres kapura a labdát. Két perccel később ismét Filip volt a főszereplő egy szöglet után, az egyik védő gyanúsan kaszálta el hátulról, Vad II sípja néma maradt, pedig a visszajátszásokból egyértelműen látszott, hogy büntetőt kellett volna kapnunk (még Knézy is elismerte, és ez nagy szó). Az idő előrehaladtával egyre többet kockáztattunk, Pontes pedig sorba hozta be a támadókat a védők helyett. Érkezett előbb Mészáros Karol Ferenczi helyett, ezzel előbbi lett a „center”, Horváth pedig kihúzódott a bal oldalra. Később jött Djelmics is Jovanovics helyére, ezzel pedig Könyves húzódott hátra, így gyakorlatilag a szélső védők pozíciójában is támadók játszottak már.
Az utolsó cserével (Filip-Takács) pedig gyakorlatilag betolta az all-int vezetőedzőnk, hiszen innentől kettő darab védekező szellemű játékosunk maradt a pályán, Danilovicsot nem számítva. Hiába támadtunk ki azonban, helyzeteket továbbra sem tudtunk kialakítani, mert az idő előrehaladtával egyre jobban fáradt a csapat, ez pedig egyre több hibát eredményezett az ellenfél térfelén. Holman például már egy pontos passzt sem tudott végrehajtani, míg Takácsnak a labdalevétel is gondot okozott. Bobko amint átlépte a félpályát, már kanyarított középre, míg Könyves egyedül akart mindent megoldani. Tőzsér is annyira elfáradt, hogy csak pár méteres alibipasszokra futotta tőle. Eközben pedig a cseréink nem tudtak lendületet vinni a játékunkba, és az volt az ember érzése, hogy ha reggelig játszanánk sem rúgnánk gólt. Tegnap mutatkozott meg a legjobban, hogy mennyire hiányzik egy értelmes (nem klasszis, csak egy egy szinten elfogadható) támadó a csapatunkból, aki képes helyzetbe kerülne, és értékesíteni az előtte adódó lehetőségeket. Így aztán hiába támadtuk végig elkeseredetten a kilencven percet, 3-4 nagy helyzeten kívül nem volt esélyünk a gólszerzésre. Ettől függetlenül minimum egy döntetlent megérdemeltünk volna, és ezt Marco Rossi is elismerte, hiszen a Kispest gyakorlatilag 1-2-szer veszélyeztetett a gólon kívül, a második félidőt pedig egyértelműen uraltuk.
Padlón a Loki, a Kispest pedig köszönte szépen a három pontot.
Pontozás:
Branislav Danilovic – 0
Egy védése volt, illetve még egyszer kellett volna hárítania, akkor nem sikerült. Meglepte őt, hogy Lanzafame a hosszúba lőtte a szabadot, ettől függetlenül ez egy kegyetlen jól eltalált lövés volt, és még lehet, hogy akkor sem hárította volna, ha nem mozdul be picit a sorfal mögé a lövés pillanatában.
Aleksandar Jovanovic – 2
Nagyon gyenge napot fogott ki, alig emlékszem jó megmozdulására. Az első félidőben akkor csináltak belőle bolondot a kispesti támadók, amikor akartak, jó passza pedig alig volt.
Dusan Brkovic – 4
Szemmel láthatóan elkészült az erejével a mérkőzés végére, nem véletlen írtam azt a beharangozóban, hogy most őt pihentetném ezen a meccsen.
Mészáros Norbert – 5
Ezúttal is egy hajszálnyival jobb volt Brkovicsnál, de összességében nem róluk szólt ez a meccs, hiszen a Honvéd a 30. perctől alig jutott el a kapunkig.
Ferenczi János – 2 
Borzasztó, szánalmas, katasztrofális. Sikerül alulmúlnia saját magát. Balhátvédként nem képes jó teljesítményt nyújtani, de még egy sorral előrébb is csak erőlködik. Azt gondolom sokatmondó, hogy az alapvetően támadó vénájú Bobko jobban lehozta a balhátvéd posztot, mint ő.
Tőzsér Dániel – 4
Egy Tőzsér kaliberű játékostól ennél sokkal többet várnék el. Ugyan adott 3-4 olyan labdát, amilyenre csak kevés játékos képes az NB I-ben, de 90 perc alatt ez édeskevés. Sok esetben csak alibipasszokat láttunk tőle, és a végére ő is kipurcant erőnlétileg.
Ioan Filip – 5 
Ejj, de kár azért a fölévágott labdáért… Mezőnyben hasznos munkát végzett, és feltűnő volt, hogy egyedül ő mer rizikósabb keresztpasszokat bevállalni, míg a többiek inkább körbejáratják a labdát.
Könyves Norbert – 4
Nekem kicsit súlytalannak tűnik a játéka, hosszú percekre képes eltűnni a mezőnyben, és szereti cipelni a labdát, rengeteg helyzetet önzőzött el.
Holman Dávid – 4
Azt tudom írni, amit Tőzsérnél: egy karmestertől ennél sokkal több kell. Lőni nem mert ezúttal, a passzai nem voltak jó, sokszor rátekeredett a labdára. Fizikálisan ő is nulla.
Ivan Bobko – 4
A Fradi ellen biztatóan játszott a kis ukrán, és összességében ma sem lógott ki a csapatból, a gyengébb osztályzatot azért kapja, mert borzasztóan kapkod. Még az ellenfél térfelének felénél jár, de már keresi a lehetőséget, hogy beadhassa a labdát, pedig lenne előtte bőven üres terület, amit befuthatna… Ettől függetlenül benne érzek potenciált, és azt is jegyezzük meg, hogy a második félidőben balhátvédként játszott.
Horváth Zsolt – 4
Ezen a meccsen csak csetlett-botlott, a labdát pedig sohasem találta. Egy nagy kihagyott ziccer az ő nevéhez is fűződik.
∼•∼
Mészáros Karol – 4
Hiába állt be, nem tudott frissességet hozni a csapat játékába. Gyakorlatilag egyedül őrlődött elöl, középen.
Ognjen Djelmic – 4
Karolhoz hasonlóan hiába állt be, nem tudott lendületet adni a csapatnak. Nem is emlékszem, hogy bármikor is csinált volna valami hasznos dolgot, amíg a pályán volt.
Takács Tamás – 2
Meccsről meccsre kabaré, amit művel. Nem tud lekezelni a labdát, de még lefejelni, és megtartani sem tudja a játékszert. Jelenlegi formájában még akkor sem tenném be a csapatba, ha ő lenne az egyetlen bevethető csatár a keretben (márpedig jelenleg épp ez a helyzet…).
∼•∼
Leonel Pontes
Kicsit visszafogottabb taktikát választott ma, ezúttal nem támadtunk le már a meccs elején, ami érthető, hiszen így is elfáradt az egész csapat a második félidőre. Az első 25-30 percet átaludtuk, utána viszont benyomtuk a kapuja elé a vendégeket, de nem volt átütőerő a játékunkban. Tetszik, hogy mer kockáztatni, még ha nem is jött be, de Kondásnál mikor láttunk olyat, hogy hátrányban támadókat hozunk be védők helyett?!
Összefoglaló
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Nem volt élvezetes találkozó, de azért unalmas sem, egy átlagos NB I-es színvonalat hozott az összecsapás. Ami a csapat teljesítményét illeti, az karcolja az elégtelent. Csak azért adok kettest, mert legalább megvolt az a néhány helyzetünk, amiből legalább egyet illett volna értékesíteni. Sajnos ismét ki kell emelni a játékvezetőt, Vad II Istvánt, aki következetlenül, és egyoldalúan fújt. Mezőnyben a vendégeknek mindent szabad volt, nekünk semmit. Két tizenegyes gyanús szituációt követően maradt néma a sípja, ebből Filip buktatásáért egyértelműen büntető járt volna nekünk. Partjelzőjét több esetben felülbírálta, rendre a mi kárunkra.
