Elemzéseinkben, cikkeinkben, írásainkban – akár olvassuk, akár írjuk azokat – gyakran vizsgálódunk. Összehasonlítjuk a személyeket, teljesítményeket, csapatokat, hogy ezáltal vélemények, gondolatok szülessenek. A nemzeti- és nemzetközi bajnokságok, kupák, versenyek is ezt a célt szolgálják: adott körülmények és adott szabályok közé szorítva megmutatja ki a jobb, ki az erősebb. Mostani eszmefuttatásunkban gondolatkísérletbe kezdtünk: melyek az elmúlt 20 év legjobb magyar csapatai?
Egy ilyen eleve elvont kérdésben talán megengeditek nekem, hogy eldöntsem a vizsgálódás időtartamát (mely szorítkozhatna csak az eltelt pár évre, tíz évre, de akár 50 évre is), illetve formáját. Előbbinél a 20 év kellően hosszú időtartam, hogy ne csak a Loki 7 bajnoki címéről szóljon, de nem olyan hosszú, ami feleslegesen elnyújtaná a vizsgálódást, és talán már sokkal kevésbé szólna a jelenről, mint szeretnénk. A formát tekintve egy nagyon egyszerű „képletet” használtam. Az 1997/98-os idény óta az összes NB I-es csapat magyar bajnokikon szerzett pontjait összeadva végül is arra kaptam választ, hogy:
1) az elmúlt 20 évben mely csapatok összesen hány bajnoki pontot gyűjtöttek, tehát mennyire voltak bajnokikon eredményesek és
2) az elmúlt 20 évben egy-egy csapat hány idényt töltött el az első osztályban.
A képletben csak a bajnokik pontjait számoltam, semmi mást. Azokban az években, amikor volt alapszakasz és rájátszás is, mindkét időszak pontjait hozzáadtam a táblázathoz. A 2000/2001-es évben (amikor először 2-2 csapat, majd a bajnokság végén még 2 csapat, köztük a DVSC is a kiesők között szerepelt,) az „alapszakaszt” egy A és B csoportos minibajnokság előzte meg. Itt is a relatív pontokkal számoltam, tehát az ekkor szerzett csapatpontokat is hozzáadtam a végső pontszámhoz (a bajnokság további részének kalkulációjához hivatalosan használt jutalompontokat levonva). Az így kapott táblázat igen érdekes képet fest a mögöttünk hagyott 20 évről és segít elhelyezni Magyarország térképén a különböző futballklubok aktuális értékét, szerepvállalását.
A cikk végén részletes táblázatot mutatok, aki viszont türelmes, annak javaslom visszafelé áttekinteni elmúlt 20 évünk NB I-es történelmét, csapatokra lebontva.
Összesen 36 csapat szerepelt az NB I-ben, melyeket csoportbontásban fogok megjeleníteni: I. Egynyári kalandorok (7 csapat), II. Piros-fehér-zöld törpikék (5 csapat), III. Hol volt, hol nem volt királyfik (9 csapat), IV. Szürke eminenciások (4 csapat), V. A nagy conquistadorok (6 csapat), VI. A legmegbízhatóbb uralkodók (5 csapat).
AZ EGYNYÁRI KALANDOROK csoportjába konkrétan azok a csapatok kerültek, akik csupán egy bajnoki idény erejéig kerültek fel a nagyok közé. Számomra elképesztő, de 20 év alatt 7 ilyen „kiscsapat” is volt.
36. Szeged LC, 0 pont, 1 idény. 1999-ben friss, önálló szegedi csapatként az NB I-be feljutva 19 meccsen szerepeltek, többek között Urbán Flóriánnal. 3 győzelem és 5 döntetlen, illetve számos vereség után azonban a tavaszi meccsekre már nem tudtak kiállni, így az eredményeiket törölték, a klub pedig 2 év alatt megszületett és porrá vált.
35. Gyirmót, 13 pont, 1 idény. Idén szerepelnek először a bajnokságban, az eddig szerzett 13 pont kevésnek tűnik, de nem reménytelennek.
34. Eger, 15 pont, 1 idény. Emlékszünk még a 2012/13-as év botrányos egri meccseire? Én nem, az egész stadionban sötét volt… 🙂
33. III. kerület, 18 pont, 1 idény. 1998/1999-ből talán rémlik valami a nagy focitudoroknak. A többiek talán most hallják a nevüket először. Gyors feljutás, gyors kiesés.
32. Szolnok, 21 pont, 1 idény. A 2010/11-es szezonban végre szülővárosom is képviseltette magát az NB I-ben, nem túl sok sikerrel. Mire felújították az NB I-hez illő kisvárosi focipályát – mely anno számtalan „Samsung-futásnak” is otthont adott -, visszakerültek oda, ahova valók: az NB II-be.
31. Stadler, 22 pont, 1 idény. A magyar foci magyar narancsa egy szellemarénán kívül semmiféle ürességet nem hagyott maga után, miután az 1997/98-as idényben végleg megszűnt létezni. Undorító kérdésem lesz: ha muszáj lenne választanod, akkor melyiknek szurkolnál szívesebben: Stadler FC, vagy Puskás Akadémia?!
30. Tiszakécske, 32 pont, 1 idény. Az 1996/97-es NB II-es bajnok csupán 4 pontnyira volt a bennmaradástól és 1 gólnyira az osztályozón való továbbjutástól – de a III. kerület jobbnak bizonyult, ezzel pedig a Tiszakécske koporsójába komoly szeget ütött. Fennmaradásukhoz Ceglédre (!) kellett költözniük.
A PIROS-FEHÉR-ZÖLD TÖRPIKÉK csoportjába 5 csapat tartozik, akik érdekes színfoltokként jelentek meg égboltunkon az elmúlt 20 évben. Pislákolt bennük halvány fénysugár, de hosszútávon életképtelennek bizonyultak.
29. Nagykanizsa, 39 pont, 2 idény. 1999-2001 két idényében tevékenykedve nem hoztak nagy áttörést, bár Vlaszák Géza és Józsi György neve még sokáig ott csengett az NB I-es kezdőcsapatok játékosai között.
28. Mezőkövesd, 48 pont, 2 idény. Úgy néz ki, tovább gyarapítják a következő évtől is NB I-es tagságukat. Pintér Attila védelmi rendszere a jelenlegi NB I-ben működőképes, így jönnek a pontok is. Nem úgy, mint 2013/14-ben. A Szolnokéhoz hasonló karriernek tűnt az övék (mire kész az NB I-es stadion, elbúcsúznak a legmagasabb osztálytól), de sikerült ismét feljutniuk, ami megsüvegelendő teljesítmény.
27. BVSC, 72 pont, 2 idény. 1999-ben játszották utolsó NB I-es meccsüket, pedig a régi szép időkben a főváros egyik meghatározó csapataként voltak jelen – persze ez nem feltétlenül a labdarúgásra korlátozódott. Gyors eltűnésük azért is furcsa, mert a ’90-es évek meghatározó csapatává nőtték ki magukat, 1996-ban bajnoki ezüstérmesek is voltak, abban az évben és az azt követőben pedig a Magyar kupában is második helyezésig vitték. A KEK-ben még a Real Betist is fogadhatták. Edzőjük 1993-1996 között Egervári Sándor volt, játékosaik közül pedig csak néhány nevet bedobva: a nálunk is megfordult Viktor Gracsov és Komlósi Ádám, Olekszandr Bondarenko (aki 138 BVSC meccsen játszott), Bognár György, Csábi József, Dárdai Pál, Détári Lajos, Koszta János, Füzi Ákos, Egressy Gábor, Dragóner Attila, Polonkai Attila, Rósa Dénes, Simon Tibor, Urbányi István, Végh Zolán, Vincze István. Nem akármilyen névsor.
26. Gázszer, 93 pont, 2 idény. Az agárdi, 1994-ben létrejött klub 2000-ben megszűnt, nem sok felejthetetlen pillanatot hagyva hátuk mögött. Szegény Oleg Korolra gondolok, aki Fehéroroszországból a Fradiba igazolt ’96-ban, de nem kapott a zöld-fehéreknél elég lehetőséget (7 meccs), onnan a Stadlerbe ment, amely abban az évben megszűnt (bár 30 meccsen játszott), onnan pedig a Gázszerhez tanácsolták, amely abban az évben megszűnt (akkor 47 meccsen játszott). Pech. Karma. Sors. Vissza is ment Fehéroroszországba. Rajta kívül pedig Dvéri Zsolt, Simek Péter és Tiber Krisztián neve csenghet ismerősen.
25. Puskás Akadémia, 97 pont, 3 idény. Politika ennyire kirívóan még sosem tolt csapatot, mint ezt a Felcsútot. Stadion egy ezer fős településre, Puskás név és múzeum egy olyan helyre, ahol sosem járt „Pancho”. Villámgyors feljutás és tömérdek pénz. 31, 35 és 31 pontot szerzett zsinórban, ez pedig az idei évhez már kevés volt. Nem hiányoznak.
Jöhetnek a HOL VOLT, HOL NEM VOLT KIRÁLYFIK. Ez a 9 csapat azért már elég sok borsot tudott törni ellenfelei orra alá. 4-8 idényükkel képesek voltak letenni névjegyüket az asztalra, de ha nincs pénz, nincs foci. Míg az előző csapatok egyszerűen nem nőttek fel az NB I-es feladatokhoz (talán csak a BVSC és az idei Mezőkövesd a két kivétel), addig ez a 9 csapat ékes példáját hozta annak, hogy hiába az eredményesség, hosszú távú fennmaradáshoz pénz kell. Temérdek pénz. Ennek ellenére egy-egy rövid időszakra mégis királyfik tudtak lenni (az óriási kivétel itt egyedül a Pápa).
24. REAC, 105 pont, 4 idény. A 2004/05-ösben feljutottak az élvonalba, majd zsinórban négy évet le is húztak ott. Tóth Norbert, Bárányos Zsolt, Madar Csaba és Lisztes Krisztián is náluk focizott ezekben az években. Hiába.
23. Békéscsaba, 126 pont, 5 idény. 1997, 2002-2004, 2015. Főleg az utóbbinak örültek nagyon, hiszen 10 év elteltével játszottak ismét az első osztályban. A 2004/2005-ös szezon számukra az akkori tulajdonosuk, Canadic adóssághalmazáról szólt, ha nincs a 15 pontnyi levonásuk, akkor is tökutolsókként végeznek, de így különösen fájó számukra a táblázaton látható, összesen 4 pont. Az azt követő évek az újraéledés jegyében teltek.
22. Vác, 134 pont, 4 idény. Az 1993/94-es bajnok menetelése 2000-ben ért véget. A negyedik osztályig visszacsúsztak, ezt látva pedig óriási dolog volt, hogy a 2006-os évben ismét az NB I-ben szerepelhettek. 19 pontjukat azóta is visszasírják, hiszen akkor még legalább NB I-es, nem pedig NB II-es pontokat gyűjthettek.
21. Tatabánya, 177 pont, 5 idény. Bátorság, erő, férfiasság! – A mottót a 2007/08-as idény óta egyre jobban kell gyakorlatban is alkalmazniuk, leáldozott ugyanis a csapat régi fénye. Mindhárom kupadöntőjüket elveszítették (a legutolsót, 1999-ben éppen ellenünk), a 2000/2001-es kiesésük után pedig csupán egy 3 éves időszakra (2005-2007) tudtak visszatérni. Pedig a régmúltjuk csodaszép, 4 olimpiai bajnokkal, 2 olimpiai ezüstérmessel, Kiprich személyében magyar gólkirállyal. Jelenleg az NB III-ban vitézkednek.
20. Pápa, 232 pont, 8 idény. A Kecskemét, a Dunaújváros és a Sopron is több pontot szerzett náluk – kevesebb idény alatt. Ez pedig sokat, nagyon sokat elárul róluk. Van valami egyszerre botrányos és csodálatraméltó abban, milyen eleganciával voltak képesek valahogy mindig bennmaradni az első osztályban.
19. Nyíregyháza, 247 pont, 8 idény. 3-1-3-1. Ez nem egy új taktikai hadrend, hanem az a 4 időszak, amit az elmúlt négy évben a Nyíregyháza leművelt az NB I-ben. Hol fent, hol lent, hol kint, hol bent. Bár a legutóbbi kizárásuk undorító húzás volt az MLSZ-től, (szívesen nézném, ahogy elgyepáljuk őket), a visszajutás réme idén nem fenyegeti őket.
18. Kecskemét, 284 pont, 7 idény. 2007/8-ban feljutottak, 2014/15-ben kiestek. Elsőre hasonlított történetük a Szolnokéra, de itt komoly pénzügyi háttér is a csapat mellé szegődött, így végül egész sokáig húzták – gyakorlatilag addig, amíg ki nem fogytak belőle.
17. Sopron, 289 pont, 8 idény. 2000-ben már élvezhettük társaságukat és a hosszú túrákat, egészen a 2007/08-as idényig, amikor már nem tudták lejátszani meccseiket és hivatalosan 0 ponttal zártak.
16. Dunaújváros, 316 pont, 6 idény. A 300 pont már jó teljesítménynek számít, főleg 6 idény alatt. Az 1998-2002 közötti évek Dunaferrje meghatározó focis élmény volt számomra. Szerethető játékosokkal egy szerethető csapatot láttam magyar szívvel küzdeni nem csak a magyar bajnokságban, a nemzetközi kupákban is. Talán sosem kedvelem meg nélkülük a labdarúgást. Az a csapat egy kicsit pozitívan lógott ki a magyar bajnokságban, mint egy kis gyöngyszem. Aztán a pénz ott is elfogyott, a 2014/15-ös Dunaújváros pedig csak a nevét örökölte át tőlük.
A SZÜRKE EMINENCIÁSOK között 4 olyan csapatot találunk, akik már felnőttek az NB I szintjéhez. Nem csak ideig-óriáig voltak/vannak jelen. Ettől függetlenül kimagasló eredményre egyáltalán nem voltak képesek, teljes mértékben beleszürkültek a mezőnybe.
15. Siófok, 341 pont, 10 idény. Leginkább a Nyíregyházához hasonlít szereplésük, az eltelt 20 évben háromszor feljutottak, négyszer kiestek. Bár a Trollfoci révén emlékezetes maradt utolsó kiesésük, helyükre kerültek, az NB II-be.
14. Pécs, 343 pont, 10 idény. A 4-4-2-es hadrend szépen összeáll, ha az NB I-ben eltöltött időszakaikat és éveik számát vizsgáljuk. Egyetlen idényben elért legtöbb pontjuk 45 volt, ezt még a Siófok is képes volt túlszárnyalni, a maguk 50 pontjával. Az NB III-ba sorolásuk nagy veszteség volt Dél-Dunántúlnak.
13. Kaposvár, 369 pont, 10 idény. Élt 2004-2013. Egy másik csapat Dél-Dunántúlról, mely a Pécshez hasonlóan komoly játékerőt talán sosem képviselt, de egy-két jó magyar játékossal hozzátett a nemzeti bajnokságunk színvonalához.
12. Paks, 421 pont, 11 idény. Két fontos különbség miatt kilóg a sorból. Egyszer dobogós helyen végzett (2010/11), ami azért dicséretes, illetve az egyetlen olyan csapat, mely tudatosan csak magyar játékosokat foglalkoztat. Bár kiesés közeli helyen állnak, jelenleg is az NB I-hez tartoznak ezen önnön megszorításuk ellenére is, ami jelzésértékű és figyelemreméltó.
A NAGY CONQUISTADOROK között már tényleg beindul a buli. A következő 6 csapat az elmúlt 20 év krémje, és bár nem feltétlen az ő állandó sikereiktől volt hangos a sportsajtó, olyan egyesületekről van szó személyükben, akik nélkül nehéz beszélni a magyar labdarúgás közelmúltjáról.
11. DVTK, 541 pont, 15 idény. Az általuk gyűjtött 500 pont nem is hangzik rosszul, de egyszer sem kerültek dobogóra, csak részsikereket arattak. Nagyon sok változást kellett átvészelniük, jelenleg veszélyben is vannak, annak ellenére, hogy hamarosan új stadionnak örülhetnek kitartó szurkolóik.
10. Haladás, 541 pont, 15 idény. A Diósgyőrrel szinte kéz a kézben járnak, bár ők a 2008/09-es szezonban legalább érmes helyig eljutottak.
9. Vasas, 611 pont, 15 idény. Meglepett előkelő helyezésük, de 2004-2012 között végigküzdöttek minden szezont, és bár akkor kimagasló eredményeket nem értek el, a ’90-es évek végén annál inkább halmozták a pontokat és háromszor is dobogón végeztek. A több csapatnak hála ekkor még könnyebb volt sok pontot bezsákolni, helyezésük ettől függetlenül figyelemreméltó – és úgy fest, fél év múlva gyarapítják éremgyűjteményüket.
8. ZTE, 695 pont, 15 idény. A 2011/12-es szezonig folyamatos szereplőkként komoly vetélytársakként szerepeltek. Bár ez idő alatt csak kétszer végeztek dobogón, folyamatos felsőházi tartózkodásuk nem volt véletlen, azzal a bizonyos MU elleni meccsel ráadásul örökre beírták magukat a magyar sporttörténelembe.
7. Honvéd, 736 pont, 19 idény. Annak ellenére is csak 7. a pontszerzők listáján, hogy egyetlen idény kivételével (2003/2004) minden szezonban NB I-es csapatként játszottak. Csupán egyszer értek el dobogós helyezést, a kiesés szele csak ritkán érte el őket. A tipikus, átlagos középcsapat kategória éllovasai a kispestiek. Kívülállóként szinte semmi szerethető nincs bennük, a múltjuk alapján többre lennének hivatottak.
6. Győr, 889 pont, 18 idény. A Quaestor csoport felvirágoztatta, majd csődbe vitte a csapatot. Kicsit hasonló – bár továbbtartó – a történetük a Dunaferrhez, hiszen bajnoki címet is szereztek, de mindez hiába. Öt dobogós helyükkel az eddig felsoroltak közül egyértelműen kimagaslanak, mégis, a következő 5 csapat az igazán nagyágyú. Ők következnek most.
A LEGMEGBÍZHATÓBB URALKODÓK között kevés komoly különbség van, itt már tényleg a bajnoki címek, az uralkodások a meghatározók. Ilyen szempontból talán csak az Újpest lóg ki egy kicsit a sorból. Lássuk, milyen sorrendet állíthatunk fel a bajnoki pontok alapján a TOP5 csapatnak.
5. Ferencváros, 933 pont, 17 idény. Az elmúlt 20 év elképesztően sok történettel gazdagította a zöld-fehérek történelmét. Ezek egy része örömteli (új stadion, 12 dobogós helyezés, amivel még minket is megelőznek, 3 bajnoki cím), másik része hol saját, hol az egész magyar labdarúgás szégyene (elbukott bajnoki döntő utáni történések, a 2003-as UEFA-kupán kívül vállalhatatlan nemzetközi mérkőzések, NB I-es kizárás, saját szurkolóinak folyamatos megalázása és olyan új arculat, amivel saját maguknak rúgnak óriási öngólokat). Bármennyire nem szeretjük őket, az egyik legkomolyabb meghatározói a bajnokságnak, 933 pontjuk pedig elismerésre méltó.
4. Videoton, 947 pont, 19 idény. Nem minden a pénz, de sokat számít. A 2000-es évek középcsapatából (mely azért 2007 tavaszán éremnek örülhetett) a 2009/10-es idénytől állandó jellegű érmes csapatot kovácsolt (egyetlen kivétel a 2013/14-es szezon). Két bajnoki címükkel felnőttek a ’80-as évek Videotonjához.
3. Újpest, 1000 pont, 20 idény. Két csapat volt képes arra a bravúrra, hogy az elmúlt 20 év mindegyikén NB I-es csapatként szerepeljen: az Újpest és a DVSC. Így hiába tűnik viccesnek az Újpest harmadik helye, a bajnoki címeken kívül minden összevetésben veri a mögötte elhelyezkedő csapatokat (igen, a Fradit is). Öt dobogós helyükkel nem lehetnek feltétlenül elégedetlenek, bár 97/98-ban arannyal gazdagodtak, a 03/04-es idényben pedig csak egy pontra maradtak le attól (velünk holtversenyben). A jelen inkább a biztos túlélésről és a középcsapat státuszról szól.
2. MTK, 1015 pont, 19 idény. 1000+ pont, ez igen. Szintén 3 bajnoki cím, de összesen 9 dobogós hely, szinte minden második évben felkerültek a dobogóra. 2010/11-es kiesésük több mint gáz, azóta nem is igazán találják régi énjüket. Pedig a 2000-es években töméntelen mennyiséggel ontották ki magukból a jobbnál jobb tehetségeket. A Paks után őket is tisztelem sajátos szemléletük miatt: míg előbbi a magyar játékosokat, ők a fiatalokat részesítik előnyben, és még így is életképesek tudnak maradni. Bravó.
1. DVSC, 1092 pont, 20 idény. Mielőtt szó éri a ház elejét, nem azért készítettem ezt az összevetést, hogy magunkat fényezzem. A múlt múló tünemény, melynek mámoros pillanatait már befújta a szél fantasztikus emlékeink közé. Ennek ellenére szerintem hihetetlen eredmény a közel 1100 pont, a 20 teljes idény. Ha van, amire büszke lehet a csapat, az a 20 évnyi rendezett körülmény, mely „csak” kétszer ingott meg, a 2000/01-es idényben, ahol a BKV Előre is kellett ahhoz, hogy ne essünk ki, illetve a BATE elleni 2014-es kiesés után, amiből még mindig nem talált magára sem a klubvezetés, sem játékosaink, sem szurkolóink. A 7 bajnoki cím hihetetlen kategória, az elmúlt 20 évben 11-szer álltunk a dobogó valamely fokán. Bárcsak a jövő is hasonlóval kecsegtetne – de ez nincs így.
Kattintásra nagyobb lesz! 😉
(A piros az adott év két utolsó helyezettjét, a zöld pedig az adott év dobogósait jelzi. A 2000/01-es év azért szürkített, mert egy teljesen eltérő lebonyolítás zajlott, többkörös kiesési szakasszal.)
Nos, ez lett volna az elmúlt 20 év bajnoki táblázata. Remélem kellően nosztalgikus hangulatba kerültetek. Biztosan meg vannak mindannyiunk kedvenc emlékei – ha neked is van egy, oszd meg a kommentzónában, vagy írd le, a pontokat nem figyelembe véve, szubjektív alapokon nálad melyik 3 csapat képezi az elmúlt 20 év dobogósait!? Nálam: 1. DVSC 2. MTK 3. Videoton. Nálad?
Csibu
