Sorozatunkban a DVSC egykori legendás, elsősorban cívisvárosi kötődésű, profi pályafutásukat immár maguk mögött tudó, vagy annak végéhez közeledő labdarúgói előtt kívánunk tisztelegni, akik közül külön is kiemelkednek „aranygenerációnk” kilencvenes években debütált tagjai, de természetesen másokról is megemlékezünk majd. A tizenötödik rész alanya nem más, mint a most télen távozó csapatkapitányunk, Szakály Péter.
A Kaposvártól nem messze fekvő Nagyatádon született 1986. augusztus 17-én. Nyolcévesen kezdett el focizni a helyi csapatban, a Nagyatád FC-ben. Középiskolai tanulmányait már Kaposváron végezte, a Táncsics Mihály Gimnáziumban pedig Prukner László volt az osztályfőnöke, aki már akkor a Kaposvári Rákóczi vezetőedzője volt. Így aztán Prukner végig figyelemmel követte Szakály fejlődését, mígnem a 2004/2005-ös szezonban be nem került a Rákóczi felnőttcsapatába, és szép lassan alapemberré is vált a középpályán. Ekkoriban kereste őt a fiatalokra építő MTK is, azonban visszautasította az ajánlatukat. 2004 és 2008 között összesen 12 mérkőzésen pályára lépett az U19 és az U21-es válogatottban. A nagy fordulat és előrelépés a karrierjében 2008 januárjában jött, ekkor a Loki kivásárolta őt kaposvári szerződéséből. A somogyi alakulatnál ezen ideig 75 NB I-es bajnokin játszott, melyeken összesen hét gólt szerzett.
A DVSC-ben 2008 tavaszán még csak epizódszerep jutott neki többnyire, alapember csak a következő szezontól lett belőle. Első teljes idénye kimondottan jól sikerült a csapatnál, hiszen a 2008/2009-es kiírásban 27 mérkőzésen 9 gól és 6 gólpassz volt a mérlege, a szezon végén pedig bajnoki címet ünnepelhetett a csapattal. A következő szezonban tevékeny részese volt a BL főtáblára jutásban, a hazai, Levadia elleni találkozón ő adta a mindent eldöntő gólnál az asszisztot Coulibalynak. A csoportkörben mind a hat találkozón pályára lépett, a Fiorentina elleni firenzei összecsapáson is fűződött egy gólpassz a nevéhez, ezúttal is Coulibalyt szolgálta ki. A bajnokságban is jól ment számára, ebben az évadban 7 találat mellett 3 gólpassz fűződött a nevéhez. Egy évvel később fontos gólt szerzett a BL selejtezőben a Levadia elleni hazai találkozón, majd az EL play-off körében a Litex elleni mindkét meccsen kiosztott egy-egy gólpasszt. A csoportkör mind a hat találkozóján pályára lépett, a bajnokságban pedig ezúttal is a csapat segítségére volt négy góljával és hat gólpasszával, bár a bajnoki cím ezúttal elmaradt.
Kiss Zoltán 2011-es visszavonulását követően nem kisebb megtiszteltetés érte, mint hogy őt választották meg a csapat új kapitányának. A 2011/2012-es szezonban jött Kondás Elemér és a veretlen szezon, ekkor kezdett el egyre többször a középpálya közepén játszani, ahol még talán jobban is ment neki a játék, mint korábban a bal szélen. Vezére volt a veretlenül bajnoki címet szerző csapatnak, öt gólja és hat gólpassza közül alighanem az Üllői úton szerzett győztes találata a legemlékezetesebb. Ebben a szezonban még egy fontos trófeát köszönhettünk neki, hiszen az MTK elleni MK-fináléban két góljával tevékeny részese volt annak, hogy emberhátrányban végül büntetőkkel behúztuk a serleget. Alighanem ez volt Lokis karrierjének egyik, ha nem a legjobb mérkőzése. A következő szezon neki, és a csapatnak is gyengébben sikeredett, több sérülés is hátráltatta ebben a szezonban, csupán három találatig jutott, a DVSC pedig a csalódást keltő hatodik helyen végzett. Ebben az időszakban egyébként a felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott, 2012 és 2014
A következő szezonban azonban ismét (és sajnos talán utoljára) megrázta magát, brutális őszt produkált 2013-ban: 16 bajnoki mérkőzésen 7 gólt és 5 gólpasszt jegyzett, így aztán jócskán neki volt köszönhető, hogy a csapat az élen telelt, nem véletlen, hogy a Nmezeti Sport az ősz legjobb játékosának választotta az NB I-ben. A tavaszi szezonja felemásra sikeredett, ekkor már elmaradtak a gólok, és a jó játék is, ennek ellenére behúzta a csapat a bajnoki címet, még ha a végére nyögvenyelős is lett. Sajnos ettől kezdve elindult a lejtőn, és nem tudott többé kimagaslót nyújtani, csak fellángolásai voltak egy-egy meccs erejéig. A 2014/2015-ös kiírásban 3 gól, 2 gólpassz, a tavalyi szezonban pedig 2 gól és 6 gólpassz volt a mérlege, de játékával sokszor voltunk mi is, és a többi szurkoló is elégedetlen. Idén ősszel edzőváltás következett a Lokinál, de Szakály Leonel Pontesnél is alapember maradt, 12 találkozón lépett pályára, egy gól és két gólpassz fűződött a nevéhez, de többször sérülés is hátráltatta, és már nem tudott vezére lenni a csapatnak. Idén januárban jelentette be a klub, hogy kilenc év után elhagyja a Lokit Szakály, és pár héttel később aláírt a Puskás Akadémiához.
Hogy mi történt Szakállyal az évek során, az nagy talány. Tény, hogy utoljára 2013 őszén játszott huzamosabb ideig jól. Az utóbbi években árnyéka volt önmagának, sebessége és körülményessége miatt már lefelé lógott ki sokszor a csapatból. Távozásának okai is meglehetősen ködösek, a nemrégiben Nemzeti Sportnak adott nyilatkozata meglehetősen sokatmondó, még ha ő maga egyébként nem is mondott konkrétumokat. Ettől függetlenül az a kilenc év, amit eltöltött, és amely alatt számtalan sikert ért el, melyek közül jó néhánynak tevékeny részese volt, mind-mind elvitathatatlan tőle, és beírta magát a DVSC történelemkönyveibe. Köszönjük ezt a kilenc évet, és sok sikert kívánunk a további pályafutásodhoz!
