A klub vezetése (Szima Gáborral az élen) többször is hangsúlyozta az utóbbi időszakban, hogy a DVSC továbbra is az egyik legerősebb kerettel rendelkezik az NB1 csapatai közül, és ez alapján nem reális a jelenlegi helyezésünk, jóval előrébb kellene tartanunk. Kedves olvasóink közül is érezhetően sokan osztják ezt az álláspontot, ezért ez a cikk részben nekik is szól, hogy bemutassuk, pontosan miért is nem értünk egyet ezzel a véleménnyel. Sőt, továbbmenve: miért gondoljuk azt, hogy az elmúlt évek botrányosan rossz játékospolitikáját látva elkerülhetetlen volt a mostani mélyrepülés?
A legelején el kell ismernem: látszólag ez a cikk nem különösebben aktuális. Csak a statisztikákat megnézve akár igazat is adhatunk ugyanis a klub vezetésének, hiszen pár hete még – Suk érkezését követően – a második legdrágább kerettel rendelkeztünk hazai porondon. Aztán viszont aktualizáltak a transfermarktnál, és hirtelen jelentőset zuhant a két legértékesebb focistánk értéke, ami azért finoman jelzi, talán mégsem csak a számokból kellene kiindulni.
További pozitívum, hogy a hétvégén 3-0-ra legyőztük a Diósgyőrt, amiben több új szerzeményünknek is elévülhetetlen érdeme volt; pl. Osváthnak, Suknak és Feltschernek. (Rajtuk kívül még Ferenczit és Brkovicsot lehetne kiemelni.) Mindez akár el is fedhetné a problémákat, és bizakodásra adhatna okot a jövővel kapcsolatban, ha azonban megnézzük, hogy a fent említett játékosaink közül Suk egészen biztosan távozik a szezon végén, de a többi név közül is talán csak Ferenczi maradása tűnik valamennyire biztosnak, akkor kezdhetünk aggódni. Ráadásul ez az írás nem csak erről a mostani időszakról szól, a legutóbbi átigazolási szezon ugyanis koránt sem a legsötétebb fejezetét jelentette az elmúlt éveknek, inkább egy halvány reménysugarat, hogy pl. Pontes kapcsolatrendszerének köszönhetően akár minőségi játékosok is érkezhetnek hozzánk több-kevesebb időre.
Három téli szerzeményünk (Suk, Feltscher és Osváth) gólöröme a csapattársakkal a Diósgyőr ellen
Akkor mégis miért elégedetlenkedünk? Miért érezzük úgy, hogy évről évre csak egyre rosszabb a klubunk megítélése országosan és a kiszemelt játékosok körében egyaránt? Tényleg csak a pénzhiány játszik ebben szerepet? Egyébként minden rendben lenne, és még mindig a mi játékospolitikánk az etalon kis hazánkban, mint volt 5-10 éve? Sajnos koránt sem.
Első ok: Elvesztegetett lehetőségek
Az első rész sajnos már önmagában is külön 5 pontot képez a nagy egészben. Ezek mindegyike fájó önmagában is, ennek ellenére azt gondolom, hogy ilyen jellegű hibákat sajnos a többi magyar klub is rendszeresen elkövet, bár azért nem annyira gyakran, mint mi az utóbbi időben. Az utána lévő további 4 okkal együtt azonban különösen mély válságot tudnak ezek is okozni.
1/1. A Ventura-szindróma
Sajnos nincs pénzünk minőségi játékosokra, valahogy másként kell megoldanunk a helyzetet – halljuk lépten-nyomon a klubvezetés részéről.
De mi történik akkor, ha találunk egy játékost, aki egy, a mienknél is gyengébb bajnokságban szerepel, és anyagilag minden bizonnyal beleférne a leigazolása, ráadásul egymás után többször is a csapat egyik legjobb teljesítményét nyújtva az edző és a szurkolók tetszését egyaránt elnyerte a játéka?
a) Leigazoljuk, abban bízva, hogy segít minket a céljaink elérésében, és aztán lényegesen drágábban eladjuk esetleg egy másik klubnak, mint amennyiért szerződtettük,
vagy
b) közöljük, hogy nem igazoljuk le, mert nem volt meggyőző a teljesítménye, miközben tudvalevő, hogy a szakmai stáb elégedett volt vele.
Aki az utóbbira tippelne, mint logikus lépésre, az elnyerte a 2017. évi Szima Gábor díjat, gratulálunk! Ettől függetlenül elismerem, hogy ilyen elszalasztott lehetőségek más csapat életében is lehetnek, ha itt véget érne a felsorolás, elégedetten csettinthetnénk. De sajnos még csak most kezdődött el…
1/2. Meglévő értékek elherdálása
Itt nem hallgathatjuk el utólag Kondás Elemér „elévülhetetlen érdemeit” sem, még akkor sem, ha „miért bántjuk már megint”. Olyan játékosoknak nem adta meg ugyanis többek között a bizonyítási lehetőséget, mint Alisic, Zahovaiko, Slimane Bouadla, vagy sérülése után Damahou. Nem állítom, hogy megváltották volna a világot, de ez már sosem derül ki, mert még az esélyt sem kapták meg rá (a bajnokságban). Olyan focistáinkról meg ne is beszéljünk, mint amilyen pl. Stevo Nikolic volt, aki hirtelen eltűnt a semmibe. (Persze van egy olyan sejtésem, hogy ezen rejtélyeknek nem mindegyike köthető Kondás Elemér nevéhez.)
1/3. Fiatalítás elmulasztása
Sajnos egy újabb pont következik, amit fel lehet róni előző edzőnknek. Ki épült be a csapatba saját neveléseink közül az elmúlt években? Egyedül Balogh Norbi, akit érdekes módon el is tudtunk adni viszonylag hamar szinte irreálisan nagy összegért. Gyanakodhatunk persze arra is, hogy csak nem volt kit beépíteni, de ez sem mond el túl sok jót a helyzetünkről. Ettől függetlenül szinte teljesen kizártnak tartom, hogy még kiegészítő embernek sem találtunk volna senki bevethetőt a fiatalok között, vagy olyat, aki el tudja érni pl. Ludánszki szintjét. Ne feledkezzünk meg Sós Bencéről és Barna Szabolcsról, akik meghatározó emberei voltak a Ligakupában menetelő csapatunknak, mégsem kaptak szinte semmi lehetőséget a bajnokságban. Lehet esetleg erre azt mondani, hogy „de Pontes sem…”, viszont ne felejtsük el, hogy most a kiesés ellen harcolunk, és még így is két saját nevelésű játékosunk debütált az NB1-ben az elmúlt 3 meccsünkön, még ha csak percekre is.
1/4. Fontos helyzetekben elmaradt igazolások
Hogy kicsit meg is védjem Kondás Elemért, abban pl. eléggé biztos vagyok, hogy ha kap egy normális csatárt és hátvédet a BATE elleni párharc előtt, akkor még Bouadla egyéni felelőtlensége ellenére is lett volna esélyünk a továbbjutásra. Egy olyan helyzetben fukarkodott a klubvezetés, amikor a befektetés sokszorosan megtérülhetett volna. Ráadásul a legutóbbi három bajnoki címünket követő átigazolási szezon egyaránt kifejezetten botrányos volt, az erősítés helyett inkább csak gyengültünk. Pedig pont ezekben a helyzetekben lett volna érdemes tovább csiszolni a kereten egy tudatos építkezés, koncepció mentén. (Erre a 4. pont alatt még részletesebben visszatérek majd.)
1/5. Tiszteletlenség a nagy öregekkel szemben
Ez már csak egyfajta „bónusz”, ami viszont külön cikket is megérne. Észrevették kedves Olvasóink, hogy visszavonult Dombi Tibi? Vélhetően igen, de abban biztos vagyok, hogy nem a klub kommunikációjának köszönhetően. Nemhogy búcsúmeccset, de még egy cikket sem kapott a Bombázó. Bár kevésbé fájó pont, de ide sorolhatjuk pl. Szakály Péter távozását is, ami szintén méltatlan volt ahhoz képest, hogy mennyit tett értünk egykori csapatkapitányunk. (Erre pedig majd az 5. pontban találhatjuk meg esetleg a magyarázatot.) Ezek az esetek biztosan nem segítik elő a klubhűség erősödését játékosainkban.
Második ok: Öreg, sérült, lusta, formán kívüli vagy gyenge focistát vegyenek!
Az elmúlt években mindig más volt a „trendi” az elhibázott átigazolások terén. Kezdtük a gyenge focisták leigazolásával még 2012. környékén. Ebben a kategóriában nálam két igazolás emelkedik ki: Pölöskey és Wittrédi. Szerintem azóta sem érti senki, miért kellett őket leigazolni. Előbbi még hagyján, legalább beszenvedett egy-két gólt, utóbbi viszont csendben és gyorsan távozott pár hónap után.
Aztán ráálltunk a „retro” vonalra, többek között érkezett Tisza Tibi, Tőzsér Dani, Vittek, akik focitudásuk alapján jelenthettek volna (és időnként jelentettek is) erősítést, azonban én inkább a kiégettséget láttam sokszor rajtuk. (Érdekes módon egyébként pont Tisza Tibin nem annyira, pedig nála is sokszor beszéltünk negatívumokról a hozzáállása kapcsán.)
Persze nem kell idősnek lennie nálunk egy játékosnak ahhoz, hogy motiválatlan legyen, elég csak két csatárunkra, Volasra és Castillionra gondolni. Mindketten remekül kezdtek, megmutatták, hogy tudnak, ha akarnak, aztán kényelmesen hátradőltek, és elégedetten megveregették a saját vállukat. Majd meglepődtek, hogy a sétálgatásért és kihagyott helyzetekért miért nem dicséri meg őket senki. Ettől függetlenül túl sokan jártak így nálunk ahhoz, hogy csak az ő nyakukba varrjuk az egészet, vélhetően itt is „zavar van az erőben”.
A legújabb „hóbortunk” azonban még az eddigi tendenciáknál is érthetetlenebb. Vegyünk olyan idegenlégiósokat, akik hosszú hónapok, akár évek óta nem játszottak, mert ők biztosan azonnal sokat fognak tudni lendíteni a csapat játékán! Az pedig biztosan csak a véletlen műve, hogy egy éven belül két játékosunk (Chuka, Mengolo) is szinte azonnal megsérült, és kidőlt hosszabb időre az érkezését követően.
Pontes próbálja leadni a játékos kívánságlistáját Szimánál
Harmadik ok: „Kátyús” keret évek óta
Jöjjön bármilyen hideg tél, keletkezzenek akármekkora kátyúk az utakon, azok még mindig tükörsimának fognak tűnni a Loki keretéhez képest. Mikor volt legutolsó alkalommal olyan, hogy nagyjából minden posztra két azonos képességű játékos közül választhatott az aktuális edzőnk? Nos, emlékezetem szerint a 2013/14-es szezonban. Meglepő módon bajnokok is lettünk.
Az „egészséges versenyhelyzet” kifejezés ugyanis nem csupán egy hangzatos fogalom, hanem egy szükségszerű és elengedhetetlen része az élet számos területének, így egy focicsapat keretének kialakításakor sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ki ne ismerné a monopol helyzet hátrányait? Magasabb árak, gyengébb színvonal, nagyobb kockázati tényezők, elkényelmesedés vagy túlhajszoltság. Nézzük, mit jelent ez a gazdasági élet esetében, és hogyan ültethető át mindez a csapat dinamikájába.
a.) Magasabb árak: Ha egy szolgáltató konkurencia nélkül nyújthatja szolgáltatásait a fogyasztóknak, egy vállalat egyedüliként gyárt egy terméket, akkor megnyugodhat afelől, hogy egy esetleges áremelés esetén is csupán úgy reagálhat a vásárló, hogy lemond az adott lehetőségről. Ebből is következik egyébként, hogy minél kevésbé pótolható valami, minél inkább létszükséglet, annál nagyobb a mozgástér a monopol helyzetben lévő számára. Ugyanezt láthatjuk a focistáknál is. Ha nincs posztrivális, nélkülözhetetlen a játékos, akkor könnyen megnőhetnek az igényei. Mindez jelenthet pl. nagyobb fizetési igényt, de akár az edzővel és a csapattársakkal szemben is visszaélésre adhat lehetőséget. „Mivel nem tudtok pótolni, ezért becsüljetek meg.” Márpedig egy csoport dinamikájában fontos, hogy legyen egy viszonylagos egyenlőség, ami persze nem zárja ki a vezéregyéniségek létezését, de az csak a személyiségen alapulva működhet egészségesen.
b.) Gyengébb színvonal: Ha nincs más választási lehetősége a fogyasztónak, akkor beéri a gyengébb minőséggel, hiszen az is több a semminél. A focistáknál ugyanúgy fenyeget ez a veszély. Minek a 100%-ot adni folyton, ha a 70%-kal is sokkal jobb tud lenni bárki más alternatív lehetőségnél? Ezt jól láthattuk pl. Korhut Misi esetében. Éveken át komolyabb rivális nélkül játszott le teljes szezonokat, ami nem csupán kizsigereltséghez, hanem talán egy kis demotiváltsághoz is vezetett. Persze utólag érzékelhetjük, hogy egy jó focista még így is mennyivel többet érhet egymással rivalizáló, ám gyengébb képességű játékosoknál. (Nem akarok ebbe belemenni, de elég megnézni, kik próbálják meg Korhutot pótolni.)
c.) Nagyobb kockázati tényezők: Ha egy olyan betegségben szenvedek, amire csak egyetlen cég gyárt gyógyszert, mi történik, ha készlethiány lép fel? Amikor csak egy irányból, forrásból kapja egy ország a gázt, mi történik, ha elzárják a csapot? Egyszerűen lefordítva mindezt a foci nyelvére: ha megsérül a poszton egyedül bevethető játékos, hogyan helyettesítheti az edző úgy, hogy az ne menjen a minőség rovására? Szinte sehogy. Megpróbálhat felhozni egy fiatalt vagy átvezényelhet valakit arra a posztra, de ezek csak félmegoldások. Persze megsérülhet egyszerre több focista is, ahogyan pl. elzárhatnák a gázt akár egyszerre több irányból is, de ennek a statisztikai esélye érezhetően jóval alacsonyabb.
d.) Elkényelmesedés vagy túlhajszoltság: Ez sok szempontból átfedésben áll a gyengébb színvonallal, de nem teljesen. Pöröghet ugyanis egy játékos 100%-on, lehet folyamatosan motivált, egy idő után vagy elszokik a versenyhelyzettől, vagy nem bírja tovább a hiányát. Előbbi esetben simán előfordulhat, hogy ha kap egy riválist (akár cég, akár focista), nem tudja kezelni a helyzetet, és nem képes vagy hajlandó harcolni azért, ami addig evidens módon az övé volt. Utóbbi szituációban pedig a teljesítőképessége határa akadályozza. Emlékezhetünk olyan sikeres mobiltelefonokra, amelyeknél a gyártó egyszerűen nem volt képes kiszolgálni az elképesztő számú megrendelést. Egy focista sem feltétlen bírja végig erővel a teljes szezont, pihenés nélkül, és előbb-utóbb jön egy sérülés. (Ami pedig a fentebbi pontra mutat vissza.)
Az eddig leírtak fényében érdemes kicsit visszatérni a kiinduló hasonlathoz. A keretünk olyan, mint egy kátyús út, tele hiányposztokkal, lyukakkal, amin hiába szeretne áthajtani az aktuális edző az elképzelésével, taktikájával; folyamatosan döccenők várnak rá. Lehet nekünk akár 4-5 extra képességű labdarúgónk is (sajnos nincs), ha a többi poszt lyukas, akkor azokat a párharcokat elveszítjük, ráadásul a kidolgozott taktika sem feltétlenül működik mindezek miatt. Hiába használja ki jó százalékban egy csatár a helyzeteit, ha nem kap labdákat. Nem ér szinte semmit három jó védő, ha a negyediket folyton átjátsszák. Ismerős tünetek? Évek óta azok…
Buszra ülünk, úgy utazunk… De tényleg nincs előttünk akadály?
Tudom, hogy szinte szájbarágós részletességgel írtam le ezt az egyébként eléggé evidens kérdéskört, de úgy tűnik, hogy a klubvezetés sajnos nem veszi eléggé komolyan az ebből fakadó problémákat.
Negyedik ok: Hol van a pénz és mire költjük?
Szintén sokszor kerül szóba a szurkolók körében az a – vitathatatlanul jogos – kérdés, hogy mi is történt pontosan azokkal az elmúlt időszakban kapott, kifejezetten jelentősnek mondható átigazolási összegekkel, amit legjobbjaink (Balogh, Varga, Bódi) eladásából kaptunk? Miért nem forgattuk vissza legalább egy részét a keretünk megerősítésére, játékosok igazolására?
A korábbi években is rendszeresen megfigyelhettük, hogy inkább gyengült a keretünk egy-egy átigazolási szezonban. Érdemes egy pillantást vetni az elmúlt pár időszak fontosabb érkezőire és távozóira.
2014/15 nyár:
távozott -> Pölöskey Péter, Balajti Ádám, Vukasin Poleksic
érkezett -> Aleksandar Jovanovic
2014/15 tél:
távozott -> Joel Damahou, Dalibor Volas, l’Imam Seydi, Vadnai Dániel
érkezett -> Wittrédi Dávid
2015/16 nyár:
távozott -> Selim Bouadla, Rene Mihelic, Igor Morozov
érkezett -> Horváth Zsolt, Balogh János, Bozidar Radosevic, Szilvási Péter, Geoffrey Castillion
2015/16 tél:
távozott -> Zsidai László, Balogh Norbert
érkezett -> Holman Dávid, Takács Tamás, Ognjen Djelmic, Adamo Coulibaly
2016/17 nyár:
távozott -> Ibrahima Sidibe, Adamo Coulibaly, Bódi Ádám, Varga József, Lázár Pál, Máté Péter, Bozidar Radosevic, Tisza Tibor, Kulcsár Tamás, Korhut Mihály
érkezett -> Völgyi Dániel, Danilo Sekulic, Mészáros Karol, Branislav Danilovic, Könyves Norbert, Derick Chuka Ogbu, Ioan Filip, Tőzsér Dániel, Ivan Bobko
Mint látható, már a 2014/15-ös szezonban, a bajnoki címet követően elkezdődött a keret gyengülése, különösen negatív volt a téli átigazolási szezon, amikor pl. Vadnai Dániel is távozott, egyetlen érkezőként pedig Wittrédi Dávidot lehetett felmutatni, tehát gyakorlatilag senkit nem igazoltunk az amúgy eléggé lyukas keret megerősítésére, ellenben elengedtük a „Jolly Joker” focistánkat, akit több poszton is be lehetett dobni. A 2015/16-os szezonban aztán további meghatározó játékosaink (pl. Bouadla, Mihelic, Zsidai, Balogh) távoztak, és az érkezők közül egyedül Holman Dávid jelentett tényleges erősítést, annak ellenére, hogy Takács Tamásnak is volt egy elfogadható fél szezonja.
Az igazi problémák azonban most nyáron jöttek, kifejezetten látványos, hogy mennyivel nagyobb léptékben cserélődött ki a keretünk, mint korábban: majdnem a teljes kezdőcsapatunk távozott! (Radosevic, Korhut, Varga, Bódi, Tisza szinte mindig kezdők voltak, mellettük Lázár, Máté, Sidibe és Kulcsár is nagyon gyakran játszottak.) Ráadásul új igazolásaink közül egyedül Danilovic és Bobko váltak be igazán, előbbi kölcsönbe érkezett, így nyáron szinte biztosan távozni fog, utóbbi pedig súlyosan megsérült és szerződést bontottunk vele.
A 2016 nyarán távozó mezőnyjátékosaink
Kérem, hogy tegye minden kedves Olvasónk a szívére a kezét: most komolyan azt lehetne ezek alapján várni, hogy a dobogóért küzdjön a csapat? Azok után, hogy szinte az összes igazán jó játékosunk (Holmant és Brkovicsot leszámítva) távozott? Sőt, evidens a biztos bentmaradás egy ilyen szedett-vedett, lyukas kerettel? Tényleg tudta pótolni Völgyi Korhutot? Filip és Sekulic Vargát? Karol vagy Djelmic Bódit? Nem hiányzott az eligazolása előtt a fonalat elkapó Tisza? Szakály és Tőzsér olyan focit mutattak, ami miatt válogatott játékosok lehettek egykoron? Volt akár csak egyetlen egy gólerős csatárunk is az ősszel? Érdemes ezeken elgondolkozni, nem a számok nyelvén, hanem a látottak alapján.
Persze a nagy fluktuáció jelenthette volna azt is, hogy minőségi játékosokkal újraépítjük a csapatot a befolyt összegekből. De nem ez történt, mert „nem volt rá pénz”, bár az nem teljesen tisztázott, hogy akkor hová is tűnt az a nagyjából 3 millió (!) euró, amit kerestünk a játékosaink eladásából?
Sőt, ha elfogadjuk azt az állítást, hogy irreálisan magasak a transzferdíjak mostanában hazánkban, akkor is felvetődik a kérdés, hogy legalább a kevéske maradék értékünk megtartására miért nem szánunk több pénzt? Egyértelműen szóba kerülhet pl. Brkovics neve, akinek az esetében jelen állás szerint nem mernénk nagy összeget tenni arra, hogy marad év végén. Érthetetlen és elfogadhatatlan az a hozzáállás, hogy csak az utolsó napokban kezdünk kapkodni, és bombázni a lejáró szerződésű játékosainkat szerződéshosszabbítási ajánlattal, amikor már általában késő, főleg a piacképes focisták esetében. (Lehet persze, hogy már hónapok óta ajánlgatjuk a jobbnál jobb szerződéseket Brkovicsnak, de eléggé nagy a csend, így mi nem erre tippelünk.) Így pedig tovább gyengül a keretünk, ráadásul ingyen veszítjük el az értékeinket, mint már sokszor az elmúlt években.
Kérdés persze, hogy csak ennyiről lenne szó? Azért nem maradnak a legjobbjaink, mert nem becsüljük meg őket eléggé? A sikeresség vagy a több pénz iránti vágy motiválja csupán őket a távozásuk kapcsán, vagy van valami más is a háttérben?
Ötödik ok: És a fizetésekkel minden rendben van?
Biztosat nem tudhatunk, de a fent felvetett kérdés kapcsán Szakály Péter eligazolása és az azt követően tett nyilatkozata legalább is elgondolkoztató. A klub hivatalos honlapján cáfolta meg felháborodottan a Blikk információit, mely szerint csapatkapitányunk felé több tízmillió forintos tartozása volt a DVSC-nek, és ezért távozhatott ingyen. Azon szurkolói kérdésre, hogy ha nem igaz mindez, miért nem teszi meg a klub a szükséges jogi lépéseket, a hivatalos facebook oldalon érkezett az alábbi válasz:
Eddig logikusnak is tűnik a történet, de három csavarra azért szeretnénk felhívni a figyelmet, melyekből ugyan egyértelmű következtetéseket nem feltétlenül lehet levonni, de igencsak aggasztó összképet mutatnak.
a.) Nincs nyoma a korábbi években a DVSC-t érintő sajtó helyreigazításnak a médiában. (Elismerem, hogy ennek oka az én nem eléggé alapos kutakodásom is lehetett, és ezúton kérek mindenkit, hogy aki rendelkezik ilyen jellegű információval, az jelezze, mert akkor legalább tisztázódhat ez a kérdés is.) Amennyiben ebből a tényből indulunk ki, az két dolgot jelenthet: vagy nem indított a klub ilyen jellegű pereket vagy azok sikertelenek voltak. Amennyiben ugyanis pernyertes lenne egy ilyen esetben a DVSC, akkor annak következményeként az eredeti cikket el kellene távolítani vagy megfelelő tartalmúra módosítani, valamint külön helyreigazítást közzétenni.
Érdekesség, hogy 2014. október 2-án megjelent egy hír a DVSC honlapján „Klubunk helyreigazítást kér a Borstól” címmel, melyben közzétették a Bors szerkesztőségének címzett, a bulvárlap által írt „Kaszinótulajdonos lett a Loki focicsapata” című újságcikket és azon belül a „4 ok, ami miatt szenved a Debrecen” című keretes írást kifogásoló levelet és az ehhez kapcsolódó helyreigazítás iránti kérelmet. A cikk egyébként mind a mai napig fellelhető, azonban a leginkább vitatott, elmaradt prémiumokról szóló részeket szép csendben kitörölték. Helyreigazítást azonban dokumentálhatóan nem tettek közzé azóta sem a témával kapcsolatban.
Az elmúlt egy év sajtótermése még érdekesebb. Fellelhető egy 2016 szeptemberi Bors cikk arról, hogy az önkormányzat fizette ki bizonyos Loki játékosok elmaradt bérét, valamint az idén januári ominózus Szakály Péteres Blikk cikk, amely azóta is változatlan formában elérhető az interneten. Ez utóbbi kapcsán tény, hogy egy esetleges per még folyamatban lehet ennyi idő elteltével.
Összességében az mindenesetre furcsa és gyanús, hogy az elvileg megtett jogi lépések ellenére sehol nem lelhető fel helyreigazítás az interneten ezekben a témákban, és maga a DVSC sem számolt be megnyert sajtóperekről.
b.) Szakály végül ingyen távozott. Egykori csapatkapitányunk ügye nem csak a fentebb leírtak miatt gyanús. A klub hivatalos facebook oldalán a következő válasz érkezett egy kérdésre:
Ennek ellenére kb. 20 nappal később már arról számolt be a Nemzeti Sport, hogy Szakály Péter ingyen igazolt a Puskás Akadémiához. Önmagában lehetséges lenne, hogy csak egy nem túl jól sikerült alku ez a klub részéről, ugyanakkor újabb furcsa része mindez a történetnek.
c.) „Erre nem szeretnék válaszolni.” A legaggasztóbb azonban az érintett Nemzeti Sportnak adott nyilatkozata. Minden egyes mondatát érdemes különösen alaposan átolvasni, így pl. azt, hogy eligazolt csapatkapitányunk miben látta a sikertelenségünk okát. (A második képen aláhúzott szövegrész.)
Szakály Péter véleménye Leonel Pontesről
Nekünk most mégis az a rész az igazán érdekes, amikor az újságíró rákérdez a Blikkben megjelent pletykák igazságtartalmára. Szakály válasza diplomatikusan sokatmondó: „Erre nem szeretnék válaszolni”.
Lassan érdemes megvonni a végső mérleget, mert már nagyon hosszúra nyúlt ez a cikk, annak ellenére, hogy számtalan érdekes dolgot (pl. Viana ügye, sérült volt-e Chuka az aláírása pillanatában, miért sérültek le éveken át folyamatosan a játékosaink, Djelmic „el-nem-igazolása” stb.) nem is érintettem. Tudom jól, hogy sokakat ezzel sem fogok tudni meggyőzni, és továbbra is úgy látják majd, hogy csak Pontes, ez a fogalmatlan portugál nem tud mit kezdeni ezzel az erős kerettel. Abba a hibába sem akarok beleesni, hogy megint védeni kezdem az edzőnket, mert már éppen eleget beszéltünk róla.
Csak azt a kérdést tenném fel, így zárásként, hogy ha előbb vagy utóbb esetleg távozik Pontes, és érkezik valaki más a helyére, attól el fognak tűnni ezek a mélyebb problémák? Inkább nyitva hagyom a kérdést, válaszolja meg mindenki saját maga.
Hajrá Loki!
Enderson