A lehanyatló nap színpompás sugarai ragyogják be a mezőkövesdi centerpályát. Nem mondhatni, hogy a piros-fehérek az előző két meccsükön vért ittak volna, mégis van bennük valami megfoghatatlan, mellyel az utolsó percekben is képesek voltak korábbi ellenfeleik fölé nőni. Budapesti és dunántúli riválisaik csak a nyári, tábortűzzel hevített éjszakák horrormeséiben emlegetik majd a hajdúságiaktól kapott megrendítő pofonokat…
Most is ott áll a tizenegy legény, ki-ki a maga tudásával. A nézők közül van, aki előre leírja őket, van azonban, aki bizakodó. Azt remélik, a pályára lépő játékosok ismét bizonyítják, csupán az agyunk káoszából tört elő az a bizonyos 2016-os ősz, mely mélyre taszította nem csak szívünket, hanem tabellán elfoglalt helyezésünket is. A felsorakozó csapatokat látva nem is igazán fordul meg a fejünkben, hogy itt és most megtörjön jó sorozatunk. Hiszen tavasszal 9 gólt lőve 10 pontot már bezsákoltunk. Pont most ne sikerülne ezeket a számokat növelni?
Az ellenfél tettrekész játékosai kiintenek a hazai szurkolóiknak. Sötét árny borítja be a hazai szektorban ülők gondolatait, oly árnyak, melyeket sajnos már mi is ismerünk. Ez a sötét, baljós árny pedig egyre csak suttog. „NB II… kiesés… vereség… blama…” Minden oka meg van erre, idei mélyrepülésük semmi jóval nem kecsegtet. Hat meccs, négy pont, hét rúgott, tizenöt kapott gól. Összeomlás. „Pont ellenük ne sikerülne?” – gondolják a vendégszurkolók, amikor feléjük int csapatuk. Önbizalommal teli tekintenek a jövőbe és meg sem fordul a fejükben, hogy nem ők lesznek a párharc győztesei. Hiszen az idei kiírásban még csak gólt sem kaptunk tőlük!
Az NB I angyala nem kegyes idén, már-már legrosszabb iskolai napjaink jutnak eszünkbe, amikor a tanár felnyitotta a naplót, áldozatot keresve. Mi pedig rettegtünk, hogy csak ne ránk essen a választás. A kérdés, ki lesz, aki 8 forduló múlva fellélegezhet? Akinek a felelete elegendő lesz? Ki lesz az, aki felsül, akinek szégyenkezve évet kell ismételnie? Ezek a kérdések most számos csapat sajátjai. Hiába a kellemes tavaszi idő, hiába a jó, vagy épp rossz sorozat, a kezdőrúgáshoz készülve minden játékos tudja, most ismét itt a számadás napja. Minden meccs egy hatalmas harc, minden győzelem hatalmas siker.
A zöld fűben a kezdőrúgáshoz guruló labda készen áll, a kéteshírű spori szájába veszi hű társát és jelt ad. A labda útjára indul. Csak remélni, hinni, bízni lehet benne, hogy ahol megáll majd, az mindannyiszor az ellenfél hálójának jól őrzött, de nem bevehetetlen kapuja lesz. Úgy nem csak a pályát, hanem lelkünket is beragyognák a lenyugvó nap megcsillanó sugarai.
Előre, a győzelemért!
Csibu
