Milyen különös az élet… Pontosan három évvel ezelőtt még a Loki játszott Európa Liga-playoffot és arról beszéltünk, hogyan akarunk meglepetést okozni a BSC Young Boysnak. Ezzel szemben 2017 augusztusában, 4 forduló után 2 ponttal áll a csapatunk az NB I-ben, a helyi- meg a klubsajtó pedig mintha mi sem történt volna, még mindig arról ír, hogy szeretnénk „meglepetést okozni”. Hogy a Paksnak, a Ferencvárosnak, vagy épp az aktuális ellenfelünknek, a Videotonnak, az tökmindegy. Itt már minden elcsent pontocska meglepetés, a győzelem pedig egyenesen csodaszámba megy, hiszen szinte mindenki előttünk van már. De ha van egy csapat, akivel nem akarnánk most játszani, mert biztosan jobb nálunk, akkor az a Videoton FC. Az NB I listavezetője hiába lehet már fejben a Partizan Beograd stadionjában, Marko Nikolics legényei aligha fogják fél vállról venni a Debrecent. Azt a csapatot, akinek a feje fölött már a második fordulóban elkezdett lebegni Damoklész kardja, amibe a „Másodosztály” szót gravírozták.
Ha akarnék, se tudnék rosszabb előjeleket, rosszabb szcenáriót elképzelni szeretett csapatomnak, amikkel a Videoton elleni szombat esti idegenbeli mérkőzésére készülhet. Együttesünk pocsék formája önmagában elég ok az aggodalomra (4 meccsen 2 vereség és 2 döntetlen, mindössze 2 rúgott gól), amin még az sem változtat, hogy a múlt héten a pocsékul játszó Ferencvárostól azért sikerült 1 pontot elcsenni egy máskülönben bőven nyerhető meccsen. Hogy tetézzük a gondokat, a vasárnapi mérkőzés után elveszítettük a góljaink felét szerző Sós Bencét: fiatal középpályásunkat műteni kellett. Játékost azóta se igazolt a klub, de ettől még lehet, hogy mégis erősödtünk. Több forrásból is lehetett már hallani, hogy Holman Dávid aláírt a Slovan Bratislavához, bár hivatalos megerősítés még nem történt a felek részéről. Így egy részről elveszítettük a klub utolsó, jó képességű és valódi értéket képviselő tagját, ami rossz. Másrészt végre megszabadultunk az öltöző legnagyobb kerékkötőjétől, egy nagyképű, kivagyi, nagyra nőtt flegma kölyöktől, aki réges-rég nem akart már itt játszani és csak teher volt nekünk, ami már jó. Kénytelenek leszünk hát minden hadra fogható játékosunkat felzavarni a pályára és reménykedni egy látványos papírforma-borulásban. Cserélni ugyan nem nagyon lesz kit, de ne szaladjunk ennyire előre.
Bár Jan Novota már felépült, aligha fogják Oleksandr Nadot kitenni a kapuból, így ismét kárpátaljai kapusunk őrizheti a hálónkat. Bár a vélemények erősen megoszlanak az ő képességeit illetően, a tények azért tények: az elmúlt két meccsen mindössze egy gólt kapott. Ehhez ugyan kellett az is, hogy a Fradinak ne legyen kaput eltaláló lövése, illetve a Paksnak is csak 3-4, de bizonyára Oleksandr is örül neki, hogy végre egy tényleg jó csapat ellen bizonyíthatja: helye van a DVSC-ben. A védelemben ugyanúgy nem indokolt a személyi változás. Illetve helyesbítek. A szokásosnál jobban nem indokolt. Ferenczi ugyanis még mindig nem balhátvéd, Kinyik és Szacsa még mindig nem elég rutinosak, Bényei pedig még mindig nem bizonyította egyértelműen, hogy nyugodtan rá lehet bízni a jobb szélt. Mivel azonban ezek nem olyan problémák, amik egyik napról a másikra megoldódnak, amíg nincs jobb, őket kell játszatni. Rájuk is igaz, amit kapusunkra mondtam: most, illetve az ezt követő néhány meccsen (Vasas és Honvéd) esnek majd át a valódi tűzkeresztségen. A középpályán és a csatársorban azonban kénytelen lesz Bandi báb több kényszerváltoztatást is eszközölni: a műtött Sós helyére Justin Mengolo kerülhet be, Tőzsér és Filip posztjai érintetlenek maradnak, Jovanovics ismét kihúzódhat a jobb szélre. Könyves helye is biztosnak tűnik (bár eddig 4 meccs alapján meglehetősen súlytalannak tűnik ebben a taktikai felállásban, mivel neki a szélről befele cselezés, valamint a kapu előtt keresztbe vitt, majd a hosszúba lőtt labdák lennének a specialitásai), a távozott (?) Holman helyére pedig sokatok nagy örömére bekerülhet Haris Tabakovics. Bizonyára egész életében arra várt, hogy valahol végre bebizonyíthassa, hogy csak egy meg nem értett zseni, aki nem rossz csatár, csak nem feküdt neki a svájci bajnokság (ahol egyébként felnőtt). Debrecenben és a Mennyeiben erre végre lehetősége lesz.
Ugyanakkor ha égni fog a ház (fog is, azt garantálom), elég szűkösek a merítési lehetőségeink. Mivel valódi fiatalok játszatásában nem gondolkodunk 10 percnél hosszabb időre, legfeljebb Danilo Szekulicsot, Tisza Tibort, esetleg Mészárost tudnánk beállítani. Remek kilátások, igaz?
Ami a Videotont illeti, nehéz lenne olyat mondanom, ami nem a piros-kék gárda sima győzelme mellett szól. Vinicius és Juhász nélkül is betonkemény a hátvédsoruk: Stopira, Fejes, Fiola és Nego nemhogy bármelyik csatárunkat képesek semlegesíteni, még az előrejátékban, a középpálya támogatásában is kiemelkedőek magyar szinten. A Partizan ellen eltiltott lesz Varga Józsi, így ellenünk jó esély mutatkozik a szereplésére. Az ex-győri Pátkait és Szuljics Asmirt se kell senkinek bemutatni, ahogy Anel Hadzsicsot se, és itt jön az igazi feketeleves: Ezekiel Henty és Lazovics brutális csatársort alkotnak. Olyan jól, hogy megengedhetik maguknak, hogy csak csereként álljanak be a csapatba Szcsepovicsok, Maricsok és Géresik. Vagy még úgy se. A Vidi pedig nem csak egyénileg, csapatként is számos esetben bizonyította, hogy sose lehet biztosra menni ellenük: az Újpest ellen az utolsó percekben egyenlítettek kétgólos hátrányból, illetve múlt héten magabiztosan verték el a Mezőkövesdet is Matyóföldön. Ugyanakkor nem véletlenül hoztam szóba rögtön a legelején az Európa Liga-rájátszást, amiben 2014-gyel ellentétben idén már ők az érdekeltek, nem pedig mi. Reménysugárt nyújthat nekünk, hogy nemrég a leendő ellenfelük, a Partizan Beograd is kikapott hazai meccsén az esélytelennek tartott Vozdovactól. Talán azért, mert fejben már a Videoton-meccsen voltak? Ha a Vidi beleesik ugyanebbe a hibába, nekünk is lehet okunk a bizakodásra. Na meg van itt még valami: a fehérváriak idén még nem nyertek hazai pályán. Hacsak a Puskás Akadémia-Videoton nem minősül mégis annak, mert akkor – bár papíron idegenben voltak- pont nyert a Vidi a Pancho Arénában…
Ugyanakkor mi még sehol sem nyertünk idén… természetesen a veretlenül megvívott felkészülési meccseinket kivéve. 🙄
Az örökmérleg egyelőre a mi javunkra billen, ám minimum ijesztő, de inkább kétségbeejtő, hogy utoljára 2014 márciusában tudtunk nyerni (és egyben pontot szerezni) a Videoton ellen. Azóta hét bajnoki, hét fehérvári győzelem, 0 debreceni pont. Arra pedig mikroszkopikusan kicsi az esély, hogy majd pont most szakadna meg ez a szörnyű sorozat, EL-playoff ide vagy oda.
A meccs maga 20:30-kor veszi kezdetét a felcsúti Pancho Arénában. Csak hogy még egy utolsó rossz hírt mondjak, Kassai Viktor fújja majd a sípot. Az M4 Sport a műsorára tűzte a találkozót, így akár az otthon kényelméből, akár egy jó hangulatú, kellemes kocsmából is követhető lesz majd számotokra. Akinek pedig van kedve egy kis kötetlen beszélgetéssel egybekötött meccsnézésre velünk, tárt karokkal várjuk a Red&White-ba. Az eseményről írott cikkünket és a Facebook-esemény linkjét ITT találjátok. Gyertek minél többen, lehet velünk dumálni, sörözni, verekedni, ki mit szeretne.
Mindörökké hajrá Debrecen!
Lucas
