Öt meccs után még nem szerepelt győzelem a nevünk mellett, ami utoljára 1990-ben fordult elő. Az egy dolog, hogy abban a szezonban végül ki is estünk az NB I-ből, ám ennél is érdekesebb, hogy akkor a hatodik fordulóban tört meg ez a negatív széria, méghozzá egy hazai, Vasas elleni meccsen…
Változásra mindenképp lehetett számítani a kezdőnket illetően, hiszen Holman Dávid távozott a héten, Bódi Ádám pedig visszatért, és sejthető volt, hogy rögtön a kezdőben kap majd helyet. Gyakorlatilag egy az egyben Holman helyére került be a középpálya közepére, ez már némileg meglepetés volt, hiszen őt elsősorban szélső játékosnak ismertük meg. De akadtak még jócskán meglepő húzások, ilyen volt az, hogy Varga Kevin bekerült a kezdőbe, a 21 éves szélső most debütált a DVSC-ben és az NB I-ben. Justin Mengolo is csupán másodszor volt kezdő, amióta leigazoltuk, kimaradt viszont ezúttal Filip, aki a keretbe sem került (vagy sérülés az oka, vagy pedig a Videoton elleni hibáit ezzel büntették), illetve Tabakovics ezúttal a padon kezdett. Egyébként az utóbbi időben alkalmazott 4-1-4-1-ben kezdtük a meccset, ám ez hamar módosult az első félidőben, aminek fontos jelentősége volt. A Vasas a tőlük megszokott 3-4-3-as felállásban kezdett, és az első perctől a pályán volt egy régi ismerősünk, a nagyerdei bújócskakirály, Kulcsár Tamás.
A mérkőzés eleje meglehetősen lagymatagra sikeredett, az első húsz percben nem nagyon voltak értékelhető akciók, egyik kapu sem forgott veszélyben, viszont a labdát inkább a vendégek birtokolták többet. A vendégek offenzív felállása miatt védekezésben gyakorlatilag hat védővel játszottunk, ugyanis Varga Kevin és Mengolo is visszazárt a védelembe, hogy a szélről felfutó szárnyvédőknek és a szélen futballozó támadóknak is legyenek embereik. Ilyen felfogásban pedig nehéz volt támadnunk, hiszen 2-3 emberünk volt elöl, és nem értünk fel a kontratámadásokra. Az első félidő fele táján Herczeg András formációt váltott, és átállt a csapat a jól megszokott 4-4-2-re. Így annyiban módosult a játékosaink elosztása, hogy Mengolo fellépett Könyves mellé, Bódi kihúzódott a jobb szélre, Varga Kevin pedig átment balra, középen pedig Tőzsér egy sorral feljebb lépett Jovanovic mellé. Erre a vendégek látványosan nem tudtak mit reagálni, és percek alatt megfordult a meccs képe. Sorra dolgoztuk ki az akciókat, és egy tetszetős támadás végén Ferenczi középre adását követően Könyvest rúgta fel Vaskó, jöhetett a jogos tizenegyes. Mostanság egyébként nem sokszor rúgtunk büntetőt, és abban sem volt köszönet, tavaly például mindössze kétszer próbálkozhattunk, de Korhut és Holman is hibázott. Most Tőzsér próbálkozott és váltotta gólra magabiztosan, ezzel megvolt a vezetés.
Mielőtt megnyugodott volna mindenki, és ráültünk volna az eredményre, szerencsére gyorsan megrúgtuk a lélektanilag is fontos második gólt. Ezúttal is a bal szélen futott az akciónk, aminek végén Könyves tálalt Mengolo elé, a közbelépő védő lábáról éppen jól pattant a labda támadónk elé, aki szépen helyezte be a játékszert a kimozduló Kamenar mellett. Szerencsére ezt követően sem álltunk le, és kihasználtuk a vendégek mentális szétesését. Varga Kevin indult meg a bal szélről keresztbe a kapu előtt, majd váratlanul visszalőtte a labdát a rövidre, ami a vendégek kapusát is meglepte, nem is tudta elérni a lapos, jól helyezett lövést, máris 3-0 állt az eredményjelzőn. Fiatal szélsőnk pedig így góllal debütált az élvonalban, feltéve a koronát az addig is remek teljesítményére. A kegyelemdöfést a félidő vége előtt nem sokkal adtuk meg, akkor egy remek Bódi-szögletet követően (ég és föld az ő és Tőzsér szögletei…) Tőzsér fejelhetett szabadon, ami különösen bravúr a hórihorgas Vasas játékosok esetében, így pedig már négygólos előnyben voltunk. A slusszpoént még Könyves adhatta volna meg, ám lövése a felső lécen csattant a 45. percben.
Az ember egy ilyen első félidő után elgondolkodik azon, hogy mi történhetett, hogy hirtelen ennyire jó lett a csapat. Ennyit számít, hogy Holman kikerült a csapatból? Vagy Bódi, Varga és Mengolo személye dobott ennyit a csapaton? Netán a formációváltás eredménye volt a jó játék? Az ellenfél fogott ki ennyire rossz napot? Vagy hogy egy kicsit rosszmájú legyek, megjöttek az elmaradt fizetések a bankszámlákra? Az ilyen jellegű kérdésekre sosem kapunk válaszokat, mi jóhiszeműen gondoljunk arra, hogy a felszabadult játék eredményezte mindezt.
Michael Oenning a szünetben hármat cserélt, ami azért nem megszokott, ám jelen esetben némileg indokolt volt, viszont volt is benne kockázat, aminek később lett is jelentősége. A második félidő elejét még megnyomtuk, amíg bírtuk szuflával, és akadtak is lehetőségeink, egy ízben például Mengolo akart nagyon önzetlenül gólpasszt adni Varga Kevinnek, de a vendégek védelme nagyot mentett ziccerben. A 60. percre aztán többen is elfáradtak, Mengolo, Bódi és Varga játéka is látványosan visszaesett, ami nem meglepő annak fényében, hogy egyikük sem mostanság játszott végig 90 percet. A Vasas pedig egyre többször jutott el a kapunkig, a szünetben beálló Remili és Vogyicska is rendre zavart okozott. A 63. percben jött a már emlegetett kockáztatás eredménye, ugyanis Murka sérülés miatt nem tudta folytatni a játékot, így innentől csere híján emberhátrányban folytatta a Vasas. Az ápolás alatt egyébként Tőzsér percekig osztotta Ferenczit a sorozatos helyezkedési hibái miatt, végre láttunk tőle egy kis csapatkapitányhoz méltó viselkedést.
Emberelőny ide vagy oda, látványosan visszavettünk, amit a vendégek ki is használtak, Szivacski tudott szépíteni. Innentől nálunk is jöttek sorban a cserék, előbb Tisza váltotta a teljesen elfáradó Mengolot, majd érkezett Tabakovics Varga Kevin helyett. Egyikük sem tudott azonban sokat hozzátenni a játékunkhoz, ugyanis meglehetősen tompán játszottunk, nem tudtuk kihasználni az emberelőnyünket. Az utolsó csere jogán Csősz váltotta a sajnálatos módon megsérülő Bódit, ő viszont odatette magát abban a bő nyolc percben, amit kapott. A hátralévő időben már az volt az ember érzése, hogy a vendégek is beletörődtek a vereségbe, és inkább arra törekedtek, hogy ne kapjanak több gólt, ami az emberhátrány miatt némileg magyarázható is volt. Az összképet picit rontja, hogy a második félidőt elvesztettük, pláne, hogy bő fél órát emberelőnyben játszottunk, de ne legyünk telhetetlenek, ezt a 4-1-et mindenki aláírta volna a meccs előtt. Végre egy olyan meccset játszottunk, ami után nincs okunk fanyalogni, a kérdés leginkább az, hogy eddig miért nem tudtunk így játszani, és mi volt az oka ennek a hirtelen pálfordulásnak…
Pontozás
Nagy Sándor – 0
Nem tették őt próbára különösebben, nem is nagyon emlékszem, hogy bármikor is komolyan közbe kellett volna avatkoznia. A vendégek góljáról nem tehetett.
Bényei Balázs – 6
Nekem tetszett a játéka, rengeteg fontos közbelépése volt, nagyon érzi a becsúszásokat, általában jó ütemben tud ilyen módon közbeavatkozni. Ha a második félidőben elesik a tizenhatoson belül, akkor lehet, hogy tizenegyest kaptunk volna.
Szatmári Csaba – 6
Érezhetően óvatosabb volt, hiányoltam tőle a fizikai kontaktokat, mintha a múltheti eset miatt nem mert volna keményebben odalépni… Ettől függetlenül ezúttal is közel hibátlanul lehozta a védekezést több fontos mentéssel.
Kinyik Ákos – 5
A játéka Komlósi Ádámra emlékeztet: a lehető legegyszerűbb eszközöket alkalmazza, nem szégyelli arra rúgni a labdát, amerre áll, viszont valahogy mindig ott van, ahol lennie kell. Az eddigiek alapján van benne potenciál.
Ferenczi János – 4 
Nehéz mit mondani… A tizenegyes előtti akciónál szépen tette be középre a labdát, de védekezésben ismét pocsék teljesítményt láttunk tőle, egy ízben Tőzsér 2-3 perces monológban osztotta őt ki a 63. perc tájékén, mikor sokadjára maradt le emberéről.
Tőzsér Dániel – 7 
Palik egyik klasszikusa jut most eszembe: Jó napot kívánok! Hát itt mi történt? Végre tudunk úgy játszani, ahogy az egy Tőzsér-kaliberű játékoshoz és egy csapatkapitányhoz illik? Egy értékesített tizenegyes, és fejesgól, egy jó szabadrúgás, és korrekt mezőnyjáték volt a mai mérlege, ezt a hozzáállást várnánk el tőle mindig.
Varga Kevin – 7
Ez így remek bemutatkozás volt, bátran és éretten játszott, ahhoz képest, hogy most debütált az NB I-ben. Nem riadt vissza az egy-az-egyektől, még ha nem is mindig sikerült megcsinálnia. A góljával pedig feltette a koronát a teljesítményére.
Bódi Ádám – 7
Hasonlítsuk össze a mai, meccshiányos Bódi Ádámot, az elvileg ereje teljében lévő Holman Dáviddal… Ne, inkább ne, mert sértő még csak az összehasonlítás is Bódira nézve. Ilyen az, amikor valakinek számít az adott csapat, akinek a mezében pályára lép. A meccs elején a középpálya közepén kezdett, majd kiment a jól megszokott posztjára, a jobb szélre. Egy gólpassz, és remek mezőnyjáték fűződött a nevéhez, reméljük nem súlyos a sérülése.
Aleksandar Jovanovic – 6
Azt gondolom, most nem lehetett panasz a játékára. Filip hiányában ő volt az egyetlen labdaszerző játékosunk a középpályán, és többnyire meg is oldotta ezt a feladatot, illetve ezúttal előre játékban sem éreztem őt reménytelennek.
Justin Mengolo – 6
Először kezdett, és 60 percig nem is volt gond a játékával, aztán viszont elfáradt fejben és fizikálisan is. Egy gól a mérlege, illetve a második félidőben nagyon önzetlen volt, amikor jó lövőhelyzetben passzolni akart Varga Kevinnek.
Könyves Norbert – 7
Két gólpassz és egy kapufa szerepel a neve mellett, ami dicséretes, bár a második félidőben nagyon eltűnt, de egyébként elégedettek lehetünk a teljesítményével.
∼•∼
Tisza Tibor, Haris Tabakovic, Csősz Richárd – 0
Érdemben egyikőjük sem tudott hozzátenni a meccshez, ami utóbbi kettő esetében még némileg érthető is a kevés idő miatt, viszont Tiszától azért többet várna az ember harminc perc alatt. Tabakoviccsal kapcsolatban azt érzem kicsit, hogy az ő stílusa nem passzol most ehhez a kerethez, kicsit idegennek érzem őt emiatt. Csősz az alatt a pár perc alatt hajtott, és láttunk tőle reményt keltő megmozdulásokat.
∼•∼
Herczeg András
Minden húzása bejött ma. Varga Kevin mély vízbe dobása, Mengolo kezdetése, a kvázi csatár nélküli játék, és az első félidei formációváltás is. Úgyhogy ezúttal nem lehet rá panasz semmilyen tekintetben.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Sose lássunk ennél rosszabb meccset, még ha a második félidő összességében unalmasabbra is sikeredett. Az öt gól viszont önmagáért beszél, és azokon kívül is voltak még helyzetek. A csapat teljesítménye is közel hibátlan, csak azért nem ötös, mert a második félidőben nagyon leengedtünk, és harminc perc emberelőny ellenére sem tudtunk helyzeteket kidolgozni, mi több, kaptunk egy gólt. Iványi teljesítménye átlagos, mégpedig azért, mert főleg az első félidőben rengeteg következetlen ítélete volt, sokat várt az első sárga kiosztásával.
Sokakat meglepett tehát a pénteki játékunk, de szerencsére pozitív értelemben. Erre a hozzáállásra és játékra lehet alapozni a későbbiekben is. Remélhetőleg hamarosan rendeződik a tulajdonosi háttér is, egyre erősödő hangok vannak ezzel kapcsolatban is, tényleges történés viszont ebben a hónapban már aligha várható. Mérkőzésünk viszont még lesz egy, méghozzá nem is akármilyen, hiszen egy hét múlva a bajnoki címvédő Honvéd otthonába látogatunk. Ilyen játékkal ellenük is lesz keresnivalónk. Aztán a válogatott mérkőzések miatti szünetben lehet majd egy kicsit szusszanni, rendezni a sorokat, ne adj isten még erősíteni is…
