Üdv a pokolban! Olvashattuk az ultrák kiírását vasárnap este a Hódosban az SCM Craiova elleni visszavágó előtt. Idézzük fel mi történt ezen az összecsapáson, melynek tétje az EHF Kupa csoportköre volt!
Pénteken kora este a lányok szorgalmasan készülnek a vasárnapi Craiova elleni visszavágóra. Eközben a Hódos előtt egyre több ember gyűlik össze, érezni a levegőben valami készül. Vajon mi fog történni? Mindenki siet a Főnixbe a Mamma Mia előadására? Sokan ezért jártak arra ez való igaz, de mi más okból vagyunk ott. Eljön a pillanat szépen lassan felsorakozunk a lelátó tetején. A lányok mit sem sejtve végzik a gyakorlatokat, ám egyszer csak rákezd a tábor, ekkor már sejtik Varsányi Nóriék mi is fog történni a következő percekben. „A lehetetlen nem létezik”, ez áll a kifeszített molinón, utalva arra, hogy ledolgozható a párharc első meccsén összeszedett ötgólos hátrány. Ekkor még csak sejthettük, vasárnap azonban meg is bizonyosodhattunk róla, látogatásunk elérte célját, látszott a tűz játékosaink szemében, mindenki arra készült, hogy az este végén kijelenthesse, mindent megtett a cél érdekben. Már a mérkőzés napjának délelőttjén elfogyott az összes belépő, így aki délután akart jegyet venni, az pórul járt, ugyanis ki sem nyitottak a pénztárak. Madalina Zamfirescu is játékra jelentkezett, az elmúlt bő két hétben rengeteget dolgozott azért, hogy legalább a visszavágón pályára léphessen bokasérülése után. Román Dorina is leült a kispadra, így egy hajszállal több variációs lehetőség állt vezetőedzőnk számára. Zsúfolásig megtelt lelátó, kiváló hangulat fogadta a csapatokat. Nagyon szerettük volna, ha már a kezdetektől a mi akaratunk szerint alakul az összecsapás. Ebben az idényben oly sokszor fordult elő velünk, hogy nem a megfelelő koncentrációval, elszántsággal kezdtük el a mérkőzéseket. Ezen az estén ilyen hangulatban ez nem fordulhatott elő.
Támadásban hatékonyan játszottunk jó százalékban használtunk ki lehetőségeinket, védekezésünkre sem lehetett panasz (5-2). Nagyon korán, már a 9. percben megkaptuk az első kiállításunkat, Varsányi Nórit küldték le a norvég játékvezetők. A másik oldalon akár már a piros lap is villanhatott volna a Craiova játékosának, ugyanis Tudor nagyon csúnyán találta el Grigel fejét, dán irányítónkat azonban kemény fából faragták, fájdalmat nem érezve harcolt tovább.
Alig pörgött le egyik kiállításunk, máris jött a másik, ezúttal Anna Punkonak adtak két perc pihenőidőt a sporttársak. Visszanéztem többször is a mérkőzést, hogy ne csak a helyszínen, élőben látottak alapján értékeljem a találkozót. Lehet vitatkozni a két norvég hölgy ítéleteinek jogosságával, ugyanakkor azt hozzá kell tenni, csapatunk lendülete megtört a létszámhátrányban eltöltött percek alatt, eközben a vendégcsapat egyre jobban elkapta a fonalat (6-6). Ezekben a percekben támadójátékunk arról szólt, hogy tanácstalanul passzolgattuk a labdát nem sikerült gólt szerezni, közben Hajduch Csenge ismét a kiállítás sorsára jutott, így a félidő közepén már a második büntetését begyűjtő átlövőnknek igencsak oda kellett figyelni minden mozdulatára nehogy érkezzen a harmadik „pihenő”, ami már számára a mérkőzés végét jelentette volna. A Craiova vezére, akárcsak a kinti meccsen, most is Zamfir volt, akin a korábban beharangozott sérülésnek semmi nyoma sem látszott. A huszadik percben már a vendégeknél volt az előny (6-9). Az volt egy kisebb fordulópontja az összecsapásnak, hogy a román csapat is megkapta első kiállítását, emberelőnyünket remekül használtuk ki, előbb Varsányi majd Vantara-Kelemen volt eredményes, így sikerült kissé felzárkózni. A félidő hátralévő részében kiegyenlített küzdelem folyt a pályán, megszereztük a vezetést, de megtartani nem sikerült, hátrányban fejeztük be az első játékrészt (13-14).
Szépen lassan pörögtek le a percek a második félidőből, ami nem a mi malmunkra hajtotta a vizet. Minden találatunkra volt válasza a vendégcsapatnak, valós esélyünk nem volt arra, hogy komolyabb előnyt építsünk ki, fej-fej mellett haladt a két csapat (18-18). Negyvenöt perc játék után a Craiova megszerezte 20. találatát ami azt jelentette, csapatunknak nem elegendő az ötgólos győzelem a továbbjutáshoz, ha a csoportkörben szeretnénk látni gárdánkat, akkor hat góllal kell megverni a román bajnokságban jelenleg a második helyen álló együttest. Bő tíz perc volt hátra az összecsapásból, mikor egyre biztosabban látszott, nekünk ezen az estén már csak egy célunk lehet, hazai pályán győzelemmel búcsúzni a nemzetközi porondtól (21-21). Támadásban Varsányi Nóri és Hársfalvi Julcsi húzta a csapat szekerét, szélsőink góljai azt jelentették, hogy sikerült előnyhöz jutnunk. A visszavágón legyőztük két góllal az SCM Craiova gárdáját (26-24). A mérkőzés egyik legszebb jelenete Horváth-Pásztor Betti nevéhez fűződik, hálóőrünknek ugyanis sikerült kivédeni Pricopi pimaszul elvégzett büntetőjét.
A mérkőzésen szélsőink nyújtották a legjobb teljesítményt, Varsányi Nóri 4/4, Vantara-Kelemen Vica 3/3, beállósunk, Arna Sif Pálsdóttir pedig 2/2-es mérleggel zárta a találkozót. Lotte Grigel a maga öt találatával csapatunk legeredményesebb játékosa lett ezen az estén. A Craiova továbbjutásának a kulcsa pedig Florianu Florina Christina „Zamfir” volt, az átlövő a két mérkőzésen 14 alkalommal zörgette meg csapatunk hálóját.
Hátrányunkat nem sikerült ledolgoznunk így csapatunk búcsúzott az EHF Kupa selejtezőjének 3. fordulójában. Összesítésben: DVSC-TVP – SCM Craiova 45-48.
Néhány gondolatban összegezném miért is nem sikerült bejutni a csoportkörbe: Nagyon sok technikai hibát vétettünk a két mérkőzés alatt, a visszavágón három hétméterest is kihagytunk, több lehetőséget is elkapkodtunk, nem a megfelelő megoldást választották játékosaink. Teljesen más lett volna a párharc, ha nem sérül meg az első meccs előtt Madalina, vagy ha sikerült volna nevezni Pénzes Laurát és Siska Pálmát. Karyna Yezhykava játéka is nagyon hiányzik, úgy érzem, ha mindenki bevethető lett volna akkor le tudtuk volna győzni a Craiova csapatát és akkor most azon gondolkodhatnánk milyen csapatokkal kerülünk egy csoportba. Még egy gondolat a játékvezetőkről: több alkalommal is előfordult a visszavágón, hogy játékosunk a földön maradt, de a két norvég hölgy nem fújta le a vendégcsapat támadását, ilyen helyzetben több alkalommal gólt is szereztek román csapat játékosai.
A találkozó után hosszú percekig ünnepeltük csapatunkat, a lányok küzdeni tudásból jelesre vizsgáztak, minden tőlük telhetőt megtettek, ez most erre volt elég. Külön kiemelném Madalina Zamfirescut, aki tanúbizonyságot tett profizmusáról, megható volt látni csalódottságát a mérkőzés után!
A bajnokságban hosszabb szünet következik, ugyanis a december elején világbajnokságot játszik válogatottunk. A tornán szereplő csapatban sajnos nincs DVSC játékos, de bízunk benne sikeresen szerepelnek lányaink!
A következő hetekben elemzésekkel, interjúkkal készülök, így a szünet alatt is minden csütörtökön jelentkezem írásaimmal.
Fel a fejjel lányok, nekünk ti vagytok a legnagyobbak!
Hajrá Debrecen! Hajrá Loki!
