Bár alapvetően öt fordulónként tekintjük át az InStat adatokat a bajnokságban, a téli szünetre való tekintettel ezúttal kivételt teszünk, és az utolsó négy őszi forduló mérkőzéseit elemezzük ki. Ezúttal is megnézünk egy halom statisztikát a csapatra és a játékosainkra vonatkozóan. Lássuk, hogy ezúttal mit mutatnak nekünk a számok.
Első körben most is végigfutunk magukon az adatokon, hogy aztán részletesebben is kielemezzük őket. Íme tehát a 16-19. forduló statisztikái.
Ezúttal nem koptatnám a billentyűztet az egyes adatok kielemzésére, a fontosabb tanulságokat már az előző részekben levontuk. Amit külön kiemelnék érdekességnek, hogy egyetlen meccsünkön, a Videoton ellen nálunk volt többet a labda, ami a súlyos vereség miatt pláne meglepő, de anélkül is az, hiszen idén ez volt a szezonban a második olyan meccs, amelyiken mi birtokoltuk többet a labdát. Minden más mutatóban igazából a korábbiakhoz hasonló értékeket produkáltunk, lentebb majd a meccseknél külön rátérek az egyéb érdekességekre.
Amiről viszont beszélnék még most, azok az InStat pontszámok és átlagok. Ha csak az elmúlt négy fordulót nézzük, akkor Takács teljesített a legjobban, így abszolút megérdemelt volt a hónap legjobbja cím is. Mengolo a Vasas ellen begyűjtötte az eddigi szezon legmagasabb InStat pontszámát a DVSC játékosok közül, 381 pontig jutott azon a meccsen, pedig csak csereként állt be a második félidőben. Kinyik Ákos az InStat alapján továbbra is a rangsor végén található mind az elmúlt négy meccset, mind pedig az összesített átlagot tekintve, ami a játékát nézve továbbra is érthetetlen számomra. Ha pedig már említettem az összesített átlagot, a 19 őszi fordulót tekintve továbbra is Nagy Sándor áll az élen a rangsorban, a második helyre pedig felkúszott Könyves Norbert, ő tehát a legjobb mezőnyjátékosunk. Utolsó hetekben mutatott formájának köszönhetően pedig Takács Tamás is előkelő helyről várja majd a folytatást. Ahogy az előbb említettem, az alapcsapatból továbbra is Kinyik van a lista végén, őt Sós és Varga Kevin követi ilyen tekintetben, ami szintén érthetetlen.
Meccsről meccsre
DVSC – Videoton
Érdekes mérkőzés volt ez, hiszen minden tekintetben kitűnik a többi őszi meccsünktől. Egyrészt ilyen mértékű vereséget egyik meccsen sem szenvedtük, ehhez képest pedig statisztikailag éppen az ellenkezőjét produkáltuk annak, amit korábban. Erre már a mérkőzést követő összefoglalóban is felhívtam a figyelmet, és most a statisztikák csak megerősítenek ebben: egyszerűen feldobtuk a korábban jól működő taktikánkat ezen a meccsen, és meg akartuk mutatni a Videotonnak, hogy ki az úr a háznál. Többet volt nálunk a labda, sokszor próbálkoztunk lövéssel, a passzok száma abszolút átlag fölötti, és szintén magasabb, mint az ellenfél próbálkozásai, ezek alapján szépen kitűnik az, hogy dominálni szerettünk volna ezen a mérkőzésen, nem pedig kontrázni. Sajnos ez lett a vesztünk.
Vasas – DVSC
Na itt pedig pont az ellenkezőjét láthatjuk. Ismét visszatértünk a jól működő kis taktikánkhoz, és hiába volt jobb a számadatok alapján mindenben az ellenfél, súlyos, 5-1-es vereséget mértünk rájuk. Hogy mégis hogyan? Kihasználtuk a hibáikat, ahogy tettük azt szinte az összes győzelmünk alkalmával. Elképesztő labdabirtoklási fölény, kétszer annyi passzkísérlet, sikeresebb párharcok – ezek alapján érthetetlen az 1-5-ös végeredmény, de mi, aki ismerjük a csapat taktikáját, nem lepődünk meg ezen, hiszen végeredményben az történt, amit mi szerettünk volna.
DVSC – Honvéd
Az adatokat tekintve hasonló mérkőzés ez a Vasas ellenihez, de azért ez egy merőben más meccs volt. Az első félidő a miénk volt, és le is fociztuk a Kispestet, az utolsó fél órára viszont feladtuk a támadás lehetőségét, és nagyon magunkra húztuk az ellenfelet. Szerintem ez nem volt tudatos, inkább elfáradtunk. Emiatt a végén már nem csak rajtunk múlt, hogy ki tudtuk húzni végül 1-0-val a mérkőzést, a későbbiekben jó lenne elkerülni az ilyen helyzeteket olyan meccsek esetében, ahol már félig a zsebünkben a három pont.
Diósgyőr – DVSC
A zárófordulóban csúnyán lefocizott minket a hazai csapat az első félidőben, a teljes második félidőt pedig eggyel kevesebb emberrel játszottuk végig, ennek ellenére a statisztikák is megerősítik, amit a pályán is láttunk: nem játszottunk alárendelt szerepet emberhátrányban sem. A diósgyőri szurkolók a szemünkre vetették, hogy durván és sokat szabálytalankodva játszottunk, ehhez képest a statisztikákból is látszik, hogy nem hogy szabálytalanabbak lettünk volna a hazai csapatnál, konkrétan mindkét csapat ugyanannyiszor faultolt, és a mi esetünkben ez a szám inkább az átlagunk alatt van, tehát téves volt ez a megállapítás a hazaiak részéről.
