Hoztuk a kötelezőt, hazai pályán vertük az MTK-t, készülünk a következő megmérettetésre az ETO ellen, elmélkedünk mi lesz velünk Lotte Grigel nélkül a világ egyik legjobb csapata ellen. Derült égből villámcsapásként érkezett a hír: eddig magyar pályákon nem látott szigorral sújtott le ránk a szövetség.
Döbbenetes híreket kaptunk tegnap délután, az MKSZ az Érd elleni kupameccsen történtek miatt kétmillió ötmillió forintra büntette a DVSC-TVP-t, továbbá elrendelte, hogy három hazai mérkőzésünket zárt kapuk mögött kell lejátszanunk! Felháborítóan szigorú döntés ez, csapatunkat elkísérő szurkolóink néhány pohár alkohol elfogyasztása után vagy előtt olyan rigmusokat kiabáltak, ami nem illik a kézilabda csarnokokba. Megbüntettek minket, ezt még el is tudnánk fogadni, de a büntetés mértékét azt nem. Ár-érték arányban ez köszönő viszonyban sincs a valósággal, ekkora összegű büntetés egyszerűen túlzás. Valamint hogy jött az ki, hogy egy Debrecentől több mint száz kilométerre történt incidens miatt a Hódost kell bezárni? Mit kellett volna a DVSC vezetőségének tenni idegenben? Miért gondolják, hogy bármiféle jogköre van erre a Lokinak, hogy más sportszervezet otthonában, a házigazdák szervezése mellett a DVSC járjon el az ügyben? A klub természetesen fellebbez a döntés ellen, remélhetőleg a szövetség is belátja, hogy óriásit tévedtek. Tudom, hogy a DVSC vezetősége mindent megtesz amit csak lehet. Egyébként ha helyben hagyják az ítéletet az Érd (micsoda véletlen), a Dunaújváros és az FTC elleni mérkőzéseket kellene üres létesítményben lejátszani. Belegondolni is szörnyű, hogy csak májusban láthatnánk csapatunkat ismét hazai környezetben játszani a Kisvárda ellen… A fejleményekről természetesen beszámolunk majd.
Tekintsünk vissza a legutóbbi mérkőzésünkre, a DVSC az MTK csapatával mérkőzött meg a bajnoki pontokért. Kissé fura hangulatban kezdődött a mérkőzés, ugyanis az első tíz percben csend honolt a lelátón, az ultrák ezzel jelezték, nem elégedettek az elmúlt hetekben látottakkal. Szép lassan azért csak visszatért a meccshangulat, még ha elég „light” verzióban is. Eközben a két gárda szépen termelte a gólokat a mérkőzés elején, szinte minden támadás góllal zárult. A Loki kezdeményezett többet, de nem adták meg magukat a kék-fehérek. Egyszer a találkozó során még az MTK is vezetett, de ez csak tiszavirág életű volt. Sikerült stabil három-négy góllal ellépnünk, ami pillanatok alatt megcsappant, ugyanis nem tudtuk megtenni azt a lélektanilag fontos lépést, hogy megtörjük ellenfelünk lelkesedését és ezáltal egy sima, nagyarányú győzelmet arassunk. Jellemző volt a mérkőzés összképére, hogy a Loki kézben tartja a vezetést, nem engedi kibontakozni a vendégcsapatot. Egy félidőnyi játékot követően két góllal vezettünk (15-13).
Hatalmas szerepe volt Karnik Szabinának abban, hogy elég sokáig szinte egyedül ő tartotta a lépést a Debrecennel. Végül tizenegy góllal zárta az összecsapást korábbi jobbátlövőnk, aki ellenünk is bizonyította, remek formában van, teljesen jogos, hogy felkeltette Rasmussen érdeklődését! Boldog lennék, ha sikerülne Szacsának megragadni a válogatott közelében. Ami a találkozó második felét illeti itt is beleléptünk ugyanabba a folyóba, vagyis ahelyett, hogy megroppantanánk az ellenfelet, kienged a koncentrációnk, Esélyt adva ezzel újra és újra a lelkes fiatal vendégcsapatnak. A végén jött azonban a feketeleves: Lotte egy rossz mozdulatot követően fájdalmas arccal maradt a földön, sejtettük, hogy komoly a baj, ugyanis a pályát Kazsimér Attila és Jezsi támogatása mellett hagyta el. Most már tudjuk, hetekig nélkülöznünk kell dán légiósunkat. Mielőbbi felépülést kívánunk! Megfogyva bár, de máris jön a következő feladat, nézők előtt, szurkolói támogatással!
DVSC-TVP – MTK Budapest 30-27
Szerdán a Bajnokok Ligája győztese, a Magyar Bajnokság címvédője a Magyar Kupa ezüstérmese, a Győri ETO látogat a Hódosba a Főnix Csarnokba. Az előző szezonban is áttették az ETO elleni meccsünket a Főnixbe, ahol igazán szépszámú nézősereg gyűlt össze, igazi kézilabda ünnepet teremtve. Ne legyünk elvakultak, a kilátogatók egy része azért jött, mert a világ egyik legjobb klubcsapatát láthatta saját kedvencei ellen játszani. Szegény embert az ág is húzza, ez a mondat mind a két csapatra igaz, nálunk sérülése miatt Lotte Grigel kénytelen kihagyni az összecsapást, eközben a vendégeknél is elég hosszú listát lehet összeállítani a hiányzók névsorából. Eduarda Amorim, Anja Althaus is éppen rehabilitációját végzi, így őket nem láthatjuk a küzdőtéren, ahogyan Nora Morköt sem. Az átlövő csapata legutóbbi BL mérkőzésén szenvedett súlyos sérülést, felépülése csaknem fél évet vesz majd igénybe. Nem akarom én tömjénezni a Rába-parti alakulatot, ugyanakkor beismerem, nemzetközi színtéren nagyon bízom abban, hogy sikerül maradandót alkotniuk, megvédeni a BL serleget. Sikerülni fog-e ez nekik? Az legyen az ő dolguk. Minden jót kívánok nekik, sok sikert, kivéve ha éppen a mi lányaink ellen játszanak. Tudom, nem várhatom el, hogy legyőzzük a zöld-fehéreket, ugyanakkor jó lenne megtapasztalni, hogy miként reagálnának, ha sikerülne megrángatnunk az oroszlán bajszát.
Legutóbbi mérkőzéseinken ez nem sikerült, az előző szezonban hazai pályán tíz góllal maradtunk alul (18-28), idegenben pedig kilenc góllal kaptunk ki (32-23). A Magyar Kupában is összetalálkozott eme két csapat. Ott erődemonstrációt tartott az ETO, húsz (!) góllal bizonyultak jobbnak (34-14). Annak a meccsnek nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget, mert nekünk nem ez volt a valós feladatunk, hanem másnap a Kohász legyőzése a bronzmeccsen. Ebben az idényben rögtön a Győr ellen kezdtük a bajnokságot, az Audi Arénában ismét nagy különbségű győzelmet aratott Ambros Martin csapata (36-16). Szó se róla, rosszul esett az ismét „közte 20”. Akkor még nem sejthettük, hogy ez a szezon leginkább a hullámvasútra fog hasonlítani.
Térjünk rá tehát a jövő héten szerdán megrendezésre kerülő meccsre. Mindenkit arra bíztatok, jöjjön ki a csarnokba, szurkoljunk a lányoknak. Helyzetünket továbbra is nehezítik a sérülések, ugyanis Lotte kiválásával a csapat motorja hibásodott meg. Jelena az MTK ellen nem villogott támadásban, ugyanakkor védekezésben is voltak megingásai. Bízhatunk viszont abban, hogy egyre inkább visszanyeri formáját Yezhykava, akire most már még inkább égető szükségünk van. Sérülése után Madalina Zamfirecu is hozzá tudott tenni a csapat játékához, védekezésünkben kulcsszerep hárulhat irányítónkra. Anna Punko is régen látott gólerős játékkal jelezte, ő is képes arra, hogy a Loki vezére legyen.
Számszerű eredményben nem érdemes gondolkodni, hogy mi lenne, ha ennyi vagy csak annyi góllal kapnánk ki. Végig maximális koncentrációval kell küzdenie a lányoknak önmagukért és természetesen értünk is. Kérek mindenkit, ha netán nem sikerül egy jó, szoros meccset játszani, akkor se bántsa lányainkat, ugyanis aktuális ellenfelünk sérült játékosai nélkül is bombaerős csapat, világbajnokok, EB győztesek hordják hétről hétre a zöld-fehér mezt. Nycke Groot, Yvette Broch és a norvég légió, Grimsbö, Oftedal egyaránt világklasszis játékosok, kiegészítve a magyar válogatott jelenlegi és volt tagjaival, Tomori Zsuzsi, Bódi Bernadett és természetesen nem feledkezhetünk meg a magyar kézilabdázás egyik legnagyobb alakjáról, Görbicz Anitáról sem. Legutóbb sokan szidták őt a válogatottban nyújtott teljesítménye végett, részben jogosan, tegyük hozzá. Nem sokszor láthattam élőben játszani, de elismerem a tudását, tisztelem a sikeres pályafutásáért. A szívemben piros fehér vér csörgedez, remélem ezúttal ismét egy élvezetes kézilabda meccset láthatunk majd. Apropó látni, használjuk ki, hogy még ezen a találkozót nem kell zárt kapuk mögött lejátszani, szurkoljunk a helyszínen!
K&H Liga, Női NB I.
2018. február 14 18:00
Főnix Csarnok
DVSC-TVP – Győri ETO
Játékvezetők: Hantos Dorina, Rózsahegyi Brigitta
Hajrá Loki! Hajrá Debrecen!
