Egy hét, két meccs: az egyiken nem mi vagyunk a favoritok a másikon viszont igen. A bajnoki címvédővel és az újonccal is hazai környezetben kell összemérni tudásunkat. Az alábbiakban a Győri ETO elleni mérkőzésről olvashattok rövid összefoglalót, illetve kitérek a Kecskemét elleni összecsapásra is.
A tavalyi szezonhoz hasonlóan ebben a bajnoki kiírásban is a Főnix csarnokban fogadtuk a Győri ETO-t. Ha egy meccs előtt előre kijelentjük, semmi esélyünk, azzal nem minden esetben tudok azonosulni, na ez pont az az eset, amikor igen. Tisztában voltunk vele, nekünk itt ma nem fognak pontot a nevünk mellé írni, sőt, Lotte kiválása után az még tovább nehezítette a helyzetünket, hogy Anna Punko is megbetegedett, valamint Arna Sif Pálsdóttír is betegen ült le a cserepadra. Román Dorina az utánpótlás válogatottban szerepelt, meccskeretünkben így helyet kapott Borgyos Panna és bemutatkozhatott Zelizi Fanni is. (2000-ben született játékosokról beszélünk az ő esetükben).
Szépen megteltek a lelátók, a mérkőzés kezdetét jelző sípszót több mint ötezer ember hallhatta a csarnokban. Remek hangulat lehetett volna, de csak lehetett volna. Ultráink ugyanis tiltakozásképpen csendben maradtak a mérkőzés első félidejében. Ők is elfogadhatatlannak tartják a szövetség büntetését, amivel alaposan kiszúrnak velünk, debreceni kézilabda szurkolókkal. A második félidőben viszont olyan hangulat volt, amire büszkék vagyunk, volt szurkolás, biztatás. Lányaink igyekeztek végrehajtani amit Vida Gergő kért tőlük: ne dobálják el a labdákat, törekedjenek ziccerig kijátszani az adódó lehetőségeket. A találkozó első bő tíz-tizenkét percében ez maximálisan sikerült is. Mintha nem is a világ egyik legjobb csapata ellen meccselnénk (7-4). Ekkor érkezett meg Ambros Martin időkérése. A győri szakvezető hasznos tippekkel látta el övéit, ugyanis megváltozott a játék képe, előnyünk elolvadt, mint hóember a cserépkályha előtt. Gólcsendünket kihasználva Nycke Groot vezérletével magabiztos előnyt épített ki az ETO. Az első játékrész hajrájában azonban sikerült elmozdulni a holtpontról, így a szünetre már hatgólos hátránnyal vonulhatott csapatunk (9-15).
A második félidő is DVSC gólokkal kezdődött, de ekkor megint mintha behúzott kézifékkel akarnák elindulni: megakadt a csapatunk játéka, eközben Groot és Oftedal bizonyították klasszisukat. Eléggé tetemes hátrányba kerültünk a negyvenedik percre (11-22). Ekkor azonban vezetőedzőnk is kikérte idejét, megakadályozva ezzel, hogy ismét meglegyen az elmúlt meccseken látott ’közte 20’. Ezek után oda-vissza potyogtak a gólok, néha sikerült tíz gól alá menni, de ez a különbség állandósulni látszott. A hajrában mind a két gárdában a fiatalok is lehetőséget kaptak a bizonyításra, Tóvizi mellett Pénzes, Borgyos és Zelizi is pályára lépett. Remekül helytálltak ifjú tehetségeink, gólokkal, szép megmozdulásokkal jelezték: itt Debrecenben az utánpótlásra is lehet számítani. Lehetett volna ez a mérkőzés szorosabb is, ugyanis büntetőket hibáztunk, valamint jó pár lövésünk a kapufán csattant. Összegzésképpen úgy vélem, hogy jól szórakozott, aki kilátogatott a Főnixbe. Emeljük ki fiatal játékosainkat, az ő bátor játékuk is kellett ehhez a vállalható vereséghez. A meccs legjobbja címet Tóvizi Petrának adom, aki támadásban remekül teljesített a Broch-Tomori védőpáros szorításában, ha ilyen ütemben fejlődik tovább, nem is kérdéses ki lesz az első számú beállónk.
DVSC-TVP – Győri ETO 23-33
Vasárnap ismét itthon lép pályára csapatunk, az este 20 órakor kezdődő találkozón a Kecskeméti NKSE látogat a Hódosba. Korábbi cikkeimben többször is írtam arról, nem értem miért kell a mérkőzéseket munkanapokon megrendezni, sokkal kedvezőbb lenne a találkozókat hétvégén lejátszani. Ez a vágyam teljesült, de mégsem lehetek elégedett. Vasárnap este 20 órakor a legtöbben otthon, családi körben készülünk a hétfői napra, munkára, iskolára. Vagy leülünk a számítógép, esetleg a televízió elé megnézni egy olasz, spanyol bajnokságban megrendezett futballmeccset, előfordulhat az is, hogy kedvenc sorozatunkat nézzük abban az időszakban nekem a vasárnap esték mindig a Cobra 11-ről szóltak. Nagyon nagy nehézségek árán tudtam csak elmozdulni a tv elől, így mondhatnám azt is, hogy gondoltak rám a televízió szerkesztőségében, ezért nem adnak részeket az általam kedvelt német sorozatból. Ugyanakkor a DVSC iránti elkötelezettségem megelőzni Semir Gerkhant és aktuális társait, nem is lehet kérdés, mivel fog telni a hét utolsó napjának esti órái. Ott leszek a Hódosban és szurkolok a lányoknak!
A Kecskemét gárdáját látjuk vendégül, akik újoncként első évüket tapossák a hazai női kézilabda bajnokság legmagasabb osztályában. Idegenben már megmérkőztünk a Marosán György trenírozta hírös városi alakulattal. Győzelemmel térhettünk haza, ugyanakkor már akkor is látszott, valami nincs rendben. Sokszor mondják, az újoncokat hajtja a feljutás ténye, ezért többnyire élet-halál harcként tekintenek az első fordulókra, majd később csökken a lelkesedésük ahogy telnek múlnak a fordulók. Lehet van igazság ebben az állításban, de úgy vélem, a Kecskemét ellen most sem lesz könnyű dolgunk. Természetesen nem lehet kérdés, hogy itthon kell tartanunk a két pontot. Azonban könnyen kerülhetünk kellemetlen szituációba, ha nem teljesít mindenki a maximumon, ha úgy alakul, ismét lehetőséget kell biztosítani a fiatal kézilabdázóinknak, hadd szokják az NB I ritmusát, hangulatát egy másabb jellegű mérkőzésen, érezzék milyen is az, amikor mi vagyunk az esélyesebbek.
Siska Pálmáék megmutatták az első fordulóban, hogy ők bizony nem feltett kézzel mennek a pályára. A szünetben még döntetlenre álltak a csapatok, a helyzet a második félidő első felében sem javult, a házigazdák többgólos előnyre tettek szert, csapatunk azonban az utolsó negyedórában megfordította a meccset és megszerezte a győzelmet. Kecskeméten szélsőink nagyon jól játszottak, illetve Horváth-Pásztor is remekül védett a mérkőzés végé felé. Ha a tabellára nézünk láthatjuk, a KNKSE eddig megszerzett öt pontja arra elegendő, hogy a 12. helyen álljon a szintén újonc Vasas előtt két egységgel, valamint a sereghajtó Békéscsabát megelőzze három ponttal. Hazai pályán legyőzték a Békéscsaba és az MTK csapatait, a Vasas ellen pedig a fővárosban osztozkodtak meg a pontokon. Egy hajszálon és néhány kapufán múlt, hogy a Messzi István Sportcsarnokba legyőzzék a Kisvárdát, ez nem sikerült, sőt a pontszerzés sem. Azon a találkozón nagyon szervezett játékkal jelentkezett vasárnapi ellenfelünk. Hosszú még a szezon, koránt sem biztos, hogy sikerül bennmaradnia aktuális ellenfelünknek az első osztályban.
Keretüket erősíti december vége óta Juliana Borges Lima, akit a DVSC adott nekik kölcsön a szezon végéig. Jelena Despotovic visszatérése volt ennek a transzfernek a mozgatórugója. Jeca további két évig erősít minket, Lima sorsa egyelőre még kérdéses. A csapat házi góllövő listáját a csapatkapitány, Szabó Edina vezeti hetvenhét találattal. Figyelemre méltó, hogy több mint 80%-os hatékonysággal értékesíti a megítélt büntetőket. Eddigi 51 próbálkozásából 42 alkalommal zörgette meg a hálót. A képzeletbeli dobogó második fokára az ex-kisvárdai Yuliia Kucherova állhat fel a maga 33 góljával, a harmadik helyen pedig Siska Pálmát láthatjuk, saját nevelésű átlövőnk eddig 30 gólt szerzett kecskeméti színekben.
Győzni kell nincs mese, égető szükségünk van minden pontra.
K&H Liga Női NB I 14. forduló:
2018. február 18., vasárnap, 20:00
Hódos Imre Rendezvénycsarnok
DVSC-TVP – Kecskeméti NKSE
Játékvezetők: Horváth Péter – Marton Balázs
Hajrá Debrecen! Hajrá Loki!
(képek forrása: haon.hu)
