Negyedik tavaszi bajnoki meccsünkön (ami egyben a harmadik hazai fellépésünk volt) az utolsó helyezett Mezőkövesdet fogadtuk. A harmadik az utolsót. Mégis többen gondolták azt a meccs előtt, hogy nem mi vagyunk az esélyesek. Nem, nem voltak ezek az emberek elmeroggyantak, csupán az van, hogy mi négy meccse nyeretlenek voltunk – ez alatt egy pontot szorgoskodtunk össze -, míg a kövesdiek már hétmeccses veretlen szériában voltak. Hogy ennek ellenére mi még mindig a dobogón álltunk, a Kövesd pedig az utolsó helyen, az megint csak a mennyei bajnokság keszekuszaságát mutatja. Szóval hiába a tabellán elfoglalt helyezések, nem vártuk bizakodva az összecsapást, és sajnos azoknak lett igaza, akik pesszimistábban álltak hozzá a dologhoz: újfent vereséget szenvedtünk hazai pályán.
A szerdai kupameccsen felforgatott kezdővel álltunk ki, így nem volt meglepő, hogy abból a csapatból csak Barna, Szatmári, Kinyik és Jovanovics maradtak bent a kezdőben. Előbbi három helyett igazából nincs más, míg utóbbi végre letöltötte hárommeccses eltiltását, így visszatérhetett a középpályára – reménykedtünk benne, hogy a középpályás védekezésünk vele végre feljavul. Az eddig látottaktól eltérően most nem 4-1-4-1-ben küldte a pályára a csapatot Herczeg András, hanem a jól megszokott 4-4-2-ben: a védelem előtt Jovanovics és Tőzsér játszottak középen, míg a széleken most megkeverte a kártyákat vezetőedzőnk, és Bódit vezényelte a bal oldalra, Varga Kevint pedig jobbra. Könyves ezúttal a támadó sorban, Takács mellett kapott szerepet.
Az ellenfél remek szériát épített ki, és ebben nagy szerepe volt a Honvédtól szerződtetett Koszta Márknak, akit nem is igazán értem, hogy miért engedett el a Kispest (és miért csak egy Mezőkövesd szintű csapatnak kellett). Emellett visszakullogott a télen a Fradiból Bognár István is, aki utolsó értékelhető meccsét talán épp Mezőkövesden játszotta még sok éve. Kuttor Attila óvatosabb felfogásban küldte pályára a csapatát, Bognár volt a csapat fazonszabásza, míg a befejezések Kosztára hárultak.
Az egyik legnagyobb problémánk volt már az ősszel is, hogy főleg a hazai meccseinket álmosan kezdtük, és nem egyszer korán hátrányba kerültünk, ami miatt mindig kapaszkodnunk kellett. Erre Herczeg András is felhívta a figyelmet többek közt a téli ankéton is. Ha valamiben, akkor úgy tűnik, hogy talán ebben sikerült fejlődnünk a télen, mert az eddigi tavaszi bajnoki meccseink nem kezdődtek eszerint a forgatókönyv szerint. Sőt, tegnap épp az ellenkezőjét láttuk: az első negyedóra végén Könyves fordult le a védőjéről, majd 18 méterről szépen kilőtte a hosszút. A gyors vezetés megnyugtathatott volna minket, és innentől játszhattuk volna a saját kis kontrázós játékunkat, ehelyett elkezdtünk kapkodni és szétesett a játékunk. Szembetűnő volt, ami egész évben az egyik legnagyobb hibája a keretnek: képtelenek vagyunk keményen és határozottan belemenni a párharcokba, csak simogatjuk az ellenfelet, próbáljuk valahogy elpöcizni a labdát, de hiányzik a határozottság, ami nélkül nem megy ez a dolog. Nincs rá jobb szó, ez puhányság. Így aztán nem volt meglepetés, hogy sorra rohantak át a vendégek a középpályánkon, és a sokadik figyelmeztető jellegű kihagyott helyzet után Szatmári butasága miatt büntetőből egyenlített Koszta (tegyük hozzá, hogy Takács töketlenkedése előzte meg a tizenegyes szituációt).
Újabb nagy hibapont, hogy szinte az egész meccsen hagytuk, hogy Bognár szabadon osztogasson, holott tudvalevő volt, hogy ő a csapata irányítója, és rajta megy át szinte minden támadás. Valószínűleg tudta ezt Barna Szabolcs is, csak azt felejtette el, hogy ő a másik csapatban játszik, így nem volt épp szerencsés, hogy kiugratta a tizenhatosunk előtt ácsorgó Bognárt, aki köszönte szépen és élt is a lehetőséggel. Elképesztően buta hiba ez, ráadásul négy nap alatt a második ilyet láttuk Barnától. Ez nem NB I-es szint. A gyorsan szerzett előnyünk tehát könnyen jött és könnyen ment, két egyéni hibával megszívattuk saját magunkat.
A szünetben beállt Filip Tőzsér helyett, és bár a helyszínen azt sejtettük, hogy sérülés miatt, utólag kiderült, hogy szó nincs erről: Herczeg András elégedetlen volt a cséká védőmunkájával, ami nem is csoda: hét párharcából egyet nyert meg, illetve volt kettő sikertelen szerelési kísérlete. Ha már valamiben nem vagy jó, akkor erőltesd azt, amiben igen, csakhogy tegnap a hírhedten jó mélységi indításokat sem láttuk tőle, összesen 22 passzkísérlete volt, amiből 16 volt sikeres. Gyatra produkció volt ismét Tőzsértől, így jogos volt a cseréje. A játékunk viszont semmivel nem vált masszívabbá, ráadásul az 55. percben már kétgólos volt a vendégek előnye: egy labdavesztés után a jobbhátvéd, Farkas szabadon vette át a labdát, majd egy egyszerű testcsellel becsapta Barnát és kilőtte a hosszút. Ennél a találatnál már Nagy Sanyi felelőssége is elővehető, nem volt ugyanis sistergő bomba, mégis utat talált a kapunkba.
Innentől veszett fejsze nyele módjára támadtunk, de többnyire csak megpattanó lövésekig jutottunk. Varga Kevin és Bódi próbálkozása is épp úgy kapott gellert az egyik vendég játékoson, hogy pont elkerülje a kaput a labda, tehát szerencsénk sem igazán volt. Egy újabb ilyen kísérletünk a kapufán csattant egy beívelés után, majd a 81. percben Bényei középre tett labdáját Szatmári mellre vette és kapásból a hálóba lőtt. Későn pörögtünk fel sajnos, és hiába nyomtuk meg az utolsó tíz percet, csak helyzetekre futotta. Érthetetlen volt, amit az első és a második gólunk között csináltunk, és érthetetlen, hogy miért nem tudtunk végig úgy hajtani, mint a szépítő találat után.
Összességében sajnos megérdemelten nyert a Kövesd, mi pedig három idei hazai meccsünket egyaránt elveszítettük – ha pedig a Dorog elleni kupameccset is idevesszük, akkor 4/4 a mérleg. Utolsó öt bajnoki meccsünkön nyeretlenek vagyunk, mindössze egy pontot szereztünk, és még így is a negyedik helyen vagyunk, a kiesőzóna pedig még mindig 9 pontra van tőlünk. Nem kell azonban aggódnunk, mert most kezdődik egy remek szériánk (Haladás, Paks, Fradi, Vidi, ebből három idegenben), és ha nem kezdjük el gyűjtögetni a pontokat, akkor hamarosan nem hátrafelé kell nézegetnünk, hanem előre, mert mögöttünk már nem lesz senki.
Osztályzatok
Nagy Sándor – 4
Messze van az őszi formájától, tavasszal olyan lövésekből is gólt kap, amiket azért bőven lehetne hárítani (tegnap például ilyen volt a harmadik találat). Nincs már magabiztosság sem benne, talán itt lenne az ideje lehetőséget kapni Kosickynek, ennél rosszabbul ő sem védene.
Bényei Balázs – 4
Ezúttal talán ő volt a legjobb a védelemből, bár hajmeresztő dolgokat láttunk tőle is nem egy alkalommal. A támadásoknál rendre fent volt, a második gólunknál ő ívelte fel Szatmári elé a labdát.
Kinyik Ákos – 4
Tette a dolgát, de már megint a kakaskodásnál vétette leginkább észre magát. Jutalma sárga lap volt, így a következő bajnokit kénytelen lesz kihagyni.
Szatmári Csaba – 3
Hiába a szép gól – ami egyébként sem ért semmit összességében -, ha előtte 1-0-s vezetésnél összehoz egy felesleges és buta tizenegyest. Sajnos az ilyen hibák mindig benne vannak a játékában.
Barna Szabolcs – 2 
Nagyon sokat agyaltam az ő pontozásán. A hajmeresztő hibájáig nem volt vele gond, sőt, mondtam is magamban, ha lehozza így a meccset, akkor meg fogom dicsérni. De amit a második bekapott gólnál művelt, az NB III-as szintű volt, és sajnos nem először hibázott ekkorát, emlékezzünk vissza a szerdai kupameccsre. Sajnos onnantól kezdve fejben szétesett, és csupa rossz megoldás jött tőle. A második félidőben már egyszerű oldalpasszokat sem tudott megcsinálni, Könyves és Takács is leteremtette őt egy-egy rossz megoldása után. Sajnos azt kell mondanom, hogy fejben, gondolkodásmódban nem érett meg az NB I-re, ezen a szinten nem férnek bele ilyen dolgok. Ezt a kettes osztályzatot most nagyon jó szívvel adom neki, mert sokáig az 1-esen gondolkodtam.
Varga Kevin – 4
Hosszú idő után talán most először játszott úgy, hogy felfelé lógott ki a csapatból, volt egy gólpassza és egy nagyon szép lövése a mérkőzés vége felé. Ezúttal főként a jobb szélen játszott, így viszont nem tudott befelé cselezve helyzetbe kerülni.
Aleksandar Jovanovic – 4
Visszatérésével azt vártuk, hogy stabilabbá válik a középpályánk, de talán azért nem valósult ez meg, mert ezúttal csak Tőzsér játszott mellette, utóbbi pedig semmilyen szinten nem vette ki a részét a védekezésből. Látszott azért, hogy más szintet képvisel védekezés tekintetében, mint Filip vagy Bódi.
Tőzsér Dániel – 2
Ez megint harmatos volt, nem volt véletlen a félidei cseréje, ami mint megtudtuk, nem sérülés miatt történt, hanem egész egyszerűen azért, mert átjáróház volt a középpályánk. Bár nem illik ilyet mondani, de egyetlen értékelhető megmozdulása a kis takony Tóth Bence lerúgása volt.
Bódi Ádám – 3
Még mindig keresi önmagát, és sajnos nem találja meg. Tegnap ismét a szélen játszott, méghozzá többnyire a bal oldalon, de nem sokszor volt játékban. Az utolsó tíz percben volt néhány jól betekert szöglete, sajnos ennyi érdemleges fűződött a nevéhez.
Könyves Norbert – 4
Szép gólt szerzett az elején, aztán ő is eltűnt a mezőnyben. Ezen a meccsen újfent a támadó sorban játszott, nem pedig a szélen, de így sem kevésszer láttuk őt játékban.
Takács Tamás – 2
Hihetetlen ez az ember: ősszel majdnem minden bepattant róla és még mezőnyben is hasznos munkát végzett, most tavasszal pedig újfent olyan, mintha az NB III-ból szakajtották volna. Esetlen és lomha a mozgása, fejben iszonyat lassú, és egy labdát nem tud lekezelni. Ég és föld a különbség közte és Tabakovic között – bár hasonló a felépítésük, utóbbitól már öt perc alatt több futballra emlékeztető momentumot láttunk, mint Takácstól előtte hatvan percig.
∼•∼
Ioan Filip – 4
Beállásával nem sokkal lett stabilabb a középpályánk, de legalább több hasznos dolgot csinált, mint kárt, például volt néhány szép keresztpassza.
Haris Tabakovic – 4
Meg tudja tartani a rá fellőtt labdákat, le tudja osztogatni, és nem esik össze, ha taszajtanak rajta egy picit hátulról. Már csak ezen tulajdonságai miatt is inkább őt kéne erőltetni, mint Takácsot.
Justin Mengolo – 0
Hosszú idő után lépett pályára, látszott is rajta a meccshiány. A betömörülő ellenfelek ellen semmi hasznát nem vesszük, nem volt ez másképp tegnap sem.
∼•∼
Herczeg András
Ezúttal 4-4-2-ben küldte pályára a csapatot, és 1-0-ig nem is voltak különösebb gondok, aztán egyre többször jutott el a kapunkig a Mezőkövesd, és két egyéni hibából megfordították a meccset. Az ilyen helyzetekre nem tud felkészülni sajnos egyetlen edző sem. Nincs könnyű helyzetben, a rengeteg sérülés és formahanyatlás miatt nem igazán tud belenyúlni a csapatba, bár Takács erőltetése némiképp érthetetlen. Viszont ezúttal végre lecserélte Tőzsért a szünetben a gyenge játéka miatt.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Nem volt rossz meccs összességében, hiszen öt gólt láttunk, és voltak még kimaradt lehetőségek is dögivel. De csak emiatt négyes, mert amúgy nem verdeste az eget a színvonal. A csapatunk teljesítménye ismét gyenge volt, és sajnálatos, hogy az első és a második gólunk között senki nem hajtott, nem küzdött, 3-2-nél meg már késő volt felpörögni. Sajnos a hozzáállással is komoly gondok vannak. Többen kritizálták a játékvezetőt, voltak is furcsa ítéletei, de összességében nem mondanám, hogy olyan szörnyen vezette volna a meccset. Az elején már korán kiosztott egy sárgát az ellenfélnek, ami a mi meccseinknek nem szokott jellemző lenni, a büntető abszolút fújható volt, egyébként pedig csak apró mezőnybeli tévedései voltak.
Elképedve olvasom az olyan szurkolói véleményeket, hogy biztató a játékunk, és hogy majd beindul a szekér, mint ősszel. Ja, és aki jelen helyzetben nem bizakodik, csak a rosszat emeli ki, az nem is igazi szurkoló, mert csak akkor igazi szurkoló, ha jóban és rosszban kitart a csapat mellett, és meglássuk, hogy most is minden jóra fordul majd. Sajnálom az ilyen naiv embereket. Én már átéltem egy s mást az elmúlt években, és sajnos nem tudok bizakodni. Ettől még nem vagyok kisebb szurkoló, mint bárki más. Épp, hogy attól lesz valaki igazán szurkoló, ha nem csak a jót látja (és természetesen nem csak a rosszat), és próbál jobbító szándékkal tenni a rossz ellen. Sajnos a debreceni labdarúgás minden szinten romokban hever, igaz ez a szurkolói kultúrára is. Nagyon nehéz lesz hamvaiból újra építeni, de nem lehetetlen, és ez az, amiben még most is bízok. De ahhoz, hogy az építkezés elkezdődjön, be kell fejezni a rombolási fázist, és új fejezetet kell nyitni. Sajnos itt még nem tartunk.
