Nem szokásunk külön cikket szánni vitatott bírói ítéleteknek, és a picsogás sem a mi stílusunk – ezt a cikket sem annak szánjuk. Viszont négy nap leforgása alatt érdekes dolgok történtek velünk Felcsúton két, egymástól független mérkőzésen is. Felcsúton nem kéz a kéz, avagy miért van szükség videóbíróra Magyarországon is?
Kezdjük először a szerdai esettel. Felcsút – DVSC, Magyar Kupa elődöntő első mérkőzés. A hazai csapat jobban kezd, gyorsan kétgólos előnyre tesz szert, de az első félóra után éledezik a Loki. Egyre többször jutunk el a vendégek kapujához, már a levegőben lóg a szépítő (és a nagyon értékes idegenbeli) találatunk, amikor egy védelmi hiba után Perosevic szabadon ugrik ki, Kinyik pedig utolsó emberként fellöki, jogos a kiállítás. Csakhogy a visszajátszások után látszik, hogy a támadó kézzel tette maga elé a labdát, így szabadrúgást kellett volna ítélni nekünk még Kinyik lökése előtt. Ehelyett korán megfogyatkoztunk, és még ráadásként a megítélt szabadrúgást is belőtték a hazaiak. Így 2-0 és kiegyenlített játék helyett 3-0 és eggyel kevesebb vendégjátékos a pályán. Ezzel gyakorlatilag eldől a párharc, az elkeseredetten támadó vendégcsapat még megkapja a negyedik gólt is a végén, szépítésre pedig nem futja az erőből tíz emberrel. Persze mondhatjuk, hogy egy 4-0-s vereségen nincs mit magyarázni, de nyilván máshogy is alakulhatott volna a mérkőzés, ha nincs az a vitatott szituáció. Ráadásul mivel kupameccsről beszélünk, így nagyon nem mindegy, hogy 4-0-ra, vagy mondjuk 3-1-re kapunk ki.
Eltelt négy nap, a helyszín ugyanaz, Felcsút. Ezúttal bajnoki meccset játszunk az állam a megye másik csapata, a Videoton ellen. Már előre féltünk Vad II-től, a beharangozóban is felhívtuk a figyelmet a sorozatos bírói tévedésekre a párharcban. Támad a hazai csapat, de látványosan nem tud mit kezdeni a fegyelmezetten záró védelmünkkel. Barna hibázik, szöglettel jön a Vidi, érkezik a beívelés, Lazovicon megpattan a labda, a gólvonalon álló Scsepovics bekotorja, reklamálnak a játékosaink, de megadják a gólt, 1-0. Jön a visszajátszás, tisztán látszik, hogy Lazovics alkarjáról pattant tovább a labda, vétlennek egyáltalán nem nevezhető mozdulattal ért a játékszerbe. A félidőben az M4 sport stúdiójában nem mernek egyértelmű állást foglalni, Maradona legendás kezezéséhez hasonlítják a szituációt, majd megmutatják Szatmári „kezezését” is, amikor egy beadásba úgy ért bele vállal, hogy szemmel láthatóan húzza el a karját a labda elől. A „szakértők” megállapodnak abban, hogy a bíró ezzel kompenzálta a hibás ítéletét (most azért nagyot csalódtunk benned Horváth doki).
Miközben írom ezt a cikket, fél füllel hallgatom a Góóól című műsort az M4 sporton. Kíváncsian várom a „szakértő urak” véleményét a Videoton győztes góljáról. Aztán amikor meghallom a magyarázatot, kis híján lefordulok a székről: Bozsik Péter szerint mivel nem a kar, hanem a test mozdult a labda felé, meg lehetett adni a találatot. Röhej.
Bozsik Péter új szabályt teremtett: ha nem a kezedet lendíted a labda felé, hanem testből, kalimpálva érsz a labdához, mint valami idióta, akkor az szabályos.
Persze mondhatjuk erre azt, hogy ha nincs ez a gól, akkor is bedarált volna minket a hazai csapat. Ez így van, nem vitás, többet volt náluk a labda, ám közel sem játszottak kapura veszélyesen. Erre megint csak azt tudjuk mondani, hogy ki tudja mi lett volna, ha nincs ez a szabálytalan gól. Eszünk ágában sincs csalást kiáltani, de különösen furcsa, hogy négy nap alatt két ilyen eset is előfordul ugyanabban a stadionban, éppen azon két csapat javára, amelyek kiemelt állami támogatást élveznek, és amelyek éppenséggel a bajnoki címért, illetve a kupagyőzelemért állnak harcban…
Eközben egyre több helyen alkalmazzák már a videobírót. Németországban és Olaszországban idén debütált a rendszer, amely közel sem tökéletes, vannak hibái, és érdekes közjátékokat is láthatunk (hétfőn például az öltözőből hívta vissza a csapatokat a játékvezető a Mainz – Freiburg bajnokin, hogy elvégezzék a lefújás után videón visszanézett és megítélt büntetőt). Mégis az ilyen vitatott szituációk elkerülhetőek lennének vele. És láthatjuk, egy-egy ilyen téved ítéleten egy kupagyőzelem, vagy egy bajnoki cím is múlhat. Magyarországon már lassan minden csapatnak csilivili stadionja lesz, az infrastruktúra tehát a rendelkezésre áll (a Fradi stadionjában például a gólvonal technológia is ki van építve, mi több, az MLSZ hitelesítette is, tehát használhatnák is, de túl drága az üzemeltetése, így ki van kapcsolva – nesze neked, adtak a szarnak egy pofont), emellett profi státuszú játékvezetőink is vannak többmilliós fizetéssel, így az sem lehet akadályozó tényező, hogy plusz egy embert rendeljenek ki a bajnoki meccsekre, akinek csak a videózás lenne a feladata. Persze tisztában vagyunk vele, hogy az MLSZ-nek nem célja tiszta viszonyokat teremteni – lásd TAO pénzek.
