A DVSC óriási bajban van. Ezt nem szurkolóként mondom, csupán átlapoztam a 2017 évről szóló üzleti jelentést. Ahogyan tettem azt tavaly ilyenkor (A show megy tovább), most is kielemzem, milyen volt a 2017-es gazdasági év a DVSC számára és milyen veszélyekkel kell szembenéznie a klubnak a következő években. Szeretném, ha kicsit tisztábban látnánk. Ajánlott, hogy ülve olvasd!
Bevezetés
Előre szeretném leszögezni: a cikket laikusként írom. Nem vagyok gazdasági szakember, nem is nagyon vonz ez a világ. Nem értek a könyveléshez és az adóbevallás szó hallatára is verejtékezni kezdek, hogy mindent rendben adjak be. A DVSC gazdasági ügyeibe e nyilvános dokumentumokon túl nincs belelátásom, vagy forrásom. A meglátásaim az egyéni véleményemet fejezik ki, nem kinyilatkoztatások. A számításaimba csúszhat hiba, az ok-okozati összefüggésekbe szintén – ha ez így történik, ne haragudjatok. Viszont a témát alaposan átjárva, a leírt dolgokat alaposan átrágva, a dokumentumokat többször átolvasva fogalmazom meg az alábbi cikket, melynek célja bemutatni a DVSC gazdasági tevékenységét és rávilágítani olyan történésekre, melyek egyszerűen nem sikkadhatnak el. De nem belerúgni akarok szeretett klubomba.
Mert az üzleti jelentések nem csak az elmúlt egy évről szólnak, hanem trendet, jövőt mutatnak. Ez alapján, ha valami komoly változás nem történik, elképesztően nagy zátonynak fogunk nekifutni. A cikk célja többek között ez is: felismerni, szembenézni a zátonnyal – és elkerülni, amíg még lehet! Fontos továbbá kihangsúlyoznom: nem érdekel, hogy Szima Gábor, vagy az önkormányzat, vagy Donald kacsa vezeti-e a DVSC-t. Ez a cikk nem a tulajdonosok ellen, vagy mellett szól. Én csupán egy átlátható, fenntartható jövőképet szeretnék látni. Azt, hogy aki vezeti ezt a 116 éves klubot, biztosítja-e a klub jövőjét, és kellő alapossággal és gondoskodással viseltetik iránta. Ennyi szerintem elég is, lássunk hozzá.
A források
2018. április 26-án tárgyalták közgyűlés keretein belül a DVSC Futballszervező Zrt. (továbbiakban: DVSC) 2017. évi beszámolóját. „A beszámolókat nagy többséggel fogadta el a közgyűlés.” (Dehir) Az előterjesztésnek 5 fontos melléklete van. Az üzleti jelentés egy általános beszámoló a cégről, annak 2017 évi tevékenységéről, pénzügyi eredményéről. A száraz számokon túl önértékelő funkcióval is rendelkezik, illetve egyes adatokra rövidebb magyarázattal is szolgál. A könyvvizsgálói jelentés anomáliákat keres a mérleg és az üzleti jelentés között, majd annak megfelelően elfogadja, vagy elutasítja a jelentést – ez a DVSC esetében teljes elfogadásra került. A felügyelőbizottság határozata keretbe foglalja a kimutatásokat. A 152-2015-ös határozat ad magyarázatot arra, milyen kapcsolat áll fenn az önkormányzat és a DVSC között. Az utolsó, egyben legrészletesebb dokumentum a számviteli törvény szerinti beszámoló. Nekünk az üzleti jelentésre és a beszámolóra lesz szükségünk, a többi a törvényességet hivatott biztosítani.
A mellékletek hivatalos linkje: Debrecen – Testületi ülések.
A tavalyi évben az mfor.hu részletes statisztikával segített felmérni, hogy áll üzletileg a DVSC. Idén egy rövidebb cikkben foglalkoznak a klubbal: MFOR – Rekordveszteség.
A beszámoló kezdete
Menjünk szép sorban. Apróságnak tűnhet, de fontos észrevenni, hogy az igazgatósági tagok (köztük Herczeg András) és a cégvezető, Róka Géza szerződése is idén június végéig szól. Új igazgatósági tagok, új cégvezető kinevezése, vagy a jelenlegi szereplők szerződésének meghosszabbítása mellett és ellen is számos érvet fel lehetne sorakoztatni. Gyanítom, sok változás nem fog történni, de érdekes adaléka a Zrt. működésének.
2018. március 9-ig kellett leadnunk licenckérelmeket az MLSZ felé. Ennek megtörténtére csak feltételezni lehet a jelentés alapján. Valószínűleg egyébként egyik kérelmünkkel sem lesz gond – de ezt már csak én teszem hozzá.
A vagyoni helyzet meghatározásának első pontja, hogy fontos lenne a nézőszám növelése, mert „jelentős bevételi forrás„. Ezzel már a tavalyi beszámoló is foglalkozott, ahol azt a számomra felháborító mondatot is sikerült leírniuk, hogy „nehéz felmérni pontosan mi okozza a szurkolók távolmaradását.” Idén csupán megjegyzik, hogy az átlagnézőszám nem növekedett jelentősen. Ez így is van, az alábbi adatot már csak én teszem hozzá, megjegyezve, hogy az idei átlagon sokat szépít a DVSC-FTC találkozó tízezres nézőszáma (anélkül 3566 fős átlagról beszélnénk):
2015/16: 3010 fő/meccs átlagosan a Nagyerdei Stadionban DVSC mérkőzésen.
2016/17: 3407 fő/meccs átlagosan a Nagyerdei Stadionban DVSC mérkőzésen.
2017/18: 4126 fő/meccs átlagosan a Nagyerdei Stadionban DVSC mérkőzésen.
A bevételi források
A klub bevételi forrásai 3 nagy részre bonthatóak, innentől kezd kissé átláthatatlanná válni a dokumentum (persze lehet, hogy csak az én tapasztalatlanságom okozza ezt az érzést). Három nagyobb forrással rendelkezünk, ahonnan érkezik a money:
A) Értékesítés (67%): Az értékesítés jogok eladását jelenti jórészt (~60%). Ilyen forrás például az MLSZ-től kapott pénzek a bajnokságban elért eredményekért, vagy a fiatalszabály betartásáért, tv-s jogdíjak, stb. Ezt kiegészíti a jegybevétel (~18%) és reklámbevétel (~18%), vagy épp játékos kölcsönadás (~1-2%), vagy UEFA mérkőzés (~1-2%).
B) Egyéb bevétel (28,5%): Ennek 60%-a játékoseladás, 21%-a vissza nem térítendő támogatás, 18%-a pedig további, egyéb bevétel.
C) Pénzügyi műveletek (4,5%): Ezt különösebben nem részletezik, kb. 32 millió forintos bevételről van szó.
A bevételünk 720 millió forint volt, amiből tehát kb. 482 millió forintot jelent az értékesítés, 205 milliót az egyéb bevétel és 32 milliót a pénzügyi műveletek. Ebből kiszámolható, hogy például a jegy- és reklámbevétel kb. 87-87 millió forintot hozott, vagy a játékoseladásból 123 millió forint bevétel keletkezett.
A magam részéről különösnek találom, hogy a bevételekről összesen 1 oldal szól, az is elnagyoltan, amiből nehéz kihámozni a lényeget, néha pedig olyan érzésem van, mintha összecsapták volna az egészet. Viszonylag sok az elgépelés, a következetlen és hibás központozás. De nem akarom mindenhol a szálkát látni. Szerencsére a matek része a számviteli törvény szerinti beszámolóban könnyebben lekövethető.
A DVSC célja
A jelentés egy rendkívül fontos bekezdéssel folytatódik, idézem: „A DVSC célja, hogy olyan tehetséges saját nevelésű játékosokat neveljen, akikre a későbbiekben, mint profi játékosra számítani tud. Évről évre több sajátnevelésű játékos épül be az első csapatba. A Labdarúgó Akadémián európai színvonalú utánpótlásképzés folyik. Nagy figyelmet fordít a szakmai stáb a saját nevelésű játékosok irányába. A DVSC vezetősége játékosvásárláskor szigorúan mérlegel, figyelembe véve a társaság anyagi lehetőségeit. A játékos piacra jellemző, hogy megfelelő tőke hiányában leginkább szabadon igazolható játékosokat igazol a klub.”
Ezt a szöveget halljuk 2017 nyara óta. Érdemes megfigyelni, hogy már nem szerepel benne, hogy nemzetközi kupát érő hely elérése a cél, amit korábban hasonlóan sokszor hangoztattak. Saját nevelések, utánpótlásképzés, szabadon igazolható játékosok. A klub ezt a képet festi le saját magáról, így érdemes nekünk is gondolkoznunk. Azt viszont továbbra is nagy hibának tartom, hogy a célok lefektetésében nincsenek KONKRÉTUMOK. Például mekkora nézőszám elérése a cél, mekkora árbevétel elérése a cél, az utánpótláskorú labdarúgóinkból hány játékos beépítése a cél, milyen ütemtervvel, az utánpótláscsapataink szerepeltetése során mi a cél, az itt lévő játékosok megtartását hogyan segítjük elő (lásd Bukta Csaba), az idehozni kívánt, szabadon igazolható játékosok megszerzését és megtartását hogyan tervezzük megvalósítani, a felnőtt csapat milyen pozícióba kíván kerülni, a Megye I-es csapatunk feljutása elvárás-e és így tovább.
(A képen Varga Kevin és Szatmári Csaba, fiatal, saját nevelésű játékosok. Kép forrása: dvsc.hu)
Első pillantásra természetesen jöhet az ellenreakció, hogy ezt nem feltétlenül egy gazdasági jelentésnek kell tartalmaznia. De én azt gondolom, hogy mindez összefügg a DVSC gazdaságával és az elkövetkezendő esztendőket is alaposabban lehetne megvizsgálni és értékelni, ha tudnánk azt, mi volt a cél, mit valósítottunk meg ebből, mik voltak az erősségeink és mik mentek nehezebben, mit nem sikerült elérni. Ugyanis a célok megvalósítása nagyobb bevételt, több elérhető potenciális bevételi forrást jelent – amiről ez az egész gazdasági jelentés is szól.
Mert ismét olvashatjuk, nincs névadó szponzor, a Porsche Hungária Kft. autókat biztosít, az Adidas meg mezeket, de ez kevés… Az utolsó oldalon egyébként a jövőkép is szerepel, tipikusan bullshit, konkrétummentes szöveggel, hogy „innovatívan fejlesztjük eddigi szolgáltatásainkat”, meg „egyszerűbben adaptálható megoldásokat kínálunk partnereinknek”, meg „átgondolt döntéseket hozunk és igazodunk a piaci kihívásokhoz”, blablablabla. Ez kevés! De lehet, csak nekem vannak illúzióim és túl nagy elvárásaim, vagy épp reményeim.
Tények, melyek máshogyan világítják meg a világot
Számos olyan információ, vagy épp morzsa van elrejtve a sorok között, amin érdemes elgondolkozni. Ilyen például, hogy egy tv-ben élőben adott meccsért 1,5 millió forintot kapunk az MLSZ-től. Tavaly 8 ilyen mérkőzés volt, ami 12 millió forint bevételt jelent. Világossá válik, hogy itt is mekkora lobbira van szükség, mert az a csapat, amelyik jobban lobbizik azért, hogy az ő meccseit adják élőben, az több pénzt is szerez vele. És jó kérdés, hogy ha minden mérkőzést élőben közvetítene a tv, nem csökkenne-e le ez a nemzetközi szinthez viszonyítva egyébként sem igazán nagy tétel.
A bérekre közel 1 milliárd forintot költöttünk, aminek ~78%-át a játékosok fizetése teszi ki. Gyors számolással, ha mondjuk 26 fős játékoskerettel számolok, és 12 hónappal, az azt jelenti, hogy egy játékosra havi 2,4 millió forintot költött a klub. Ha 30 fős játékoskerettel számolunk, akkor 2,1 millió forintot. A tavalyi év adószabályai alapján ez kb. 1,2-1,3 millió forintos havi nettó fizetést jelent játékosonként. A tavalyi gazdasági jelentésben ez a szám 1,4 millió forintra jött ki. Szerintem ez fontos adat, nem azért, hogy nyúlkáljunk a játékosok zsebébe, hanem azért, hogy racionálisan megítélhessük, milyen helyzetben van ma Magyarországon egy labdarúgó, aki normál esetben 10-15 évet tud profiként játszani és ez alatt kell a játékoskarrierje utáni időszakra is gondolnia.
A bérköltségekkel kapcsolatban egy fontos mellékzöngét is említenek. 2018-ban kevesebb lesz a kifizetett bér, mert egy törvénymódosítás miatt a hivatásos sportoló részére eddig befizetett 20%-os adót nem kell megfizetnie a munkáltatónak! Ez egy nagyon komoly segítség a kluboknak, de mivel az NB I tele van állami csapatokkal, igazából saját magukról és az állami szponzorokról vesznek le ezzel egy nagy terhet. No és kérdés, hogy ezt tudván a játékosok nem kerülnek-e ismét jobb alkupozícióba, így feltornázva saját bérüket. Visszatérve viszont, gondoljunk csak bele, ha ez már 2017-ben így lett volna, kb. 160 millió forinttal több maradt volna a klubnál, ami azért jelentős összeg (pontosan annyi, amennyit Bódiért kaptunk a Videotontól és csak kicsit kevesebb, mint amennyiért Korhut Misit elengedtük).
Bár nem a jelentésből, hanem a pénzügyi kimutatásból derül ki, érdekes adalék, hogy amatőr státuszú játékosok után 25 millió forintot kellett fizetnünk az eredeti nevelőegyesületnek. Ez azt jelenti, hogy hiába fedezünk fel egy hatalmas tehetséget, ha le akarjuk igazolni, elképesztő összegeket kell letennünk érte, ami mindettől eltekintve hatalmas kockázat is: a játékos megsérülhet, abbahagyhatja a focit, vagy átigazolhat más csapatba ezernyi ok miatt, sőt, az is lehet, hogy tévedés történt és kiderül, hogy nem is olyan jó játékos, mint ahogy tűnt. Természetesen ez akkor jelentkezik, amikor profi szerződést kínálunk egy játékosnak. Kártik Bálintot, aki egy hete töltötte be 21. életévét és aki a Nyíregyháza alapembere, épp emiatt veszítettük el. Az akadémiák élete sem könnyű ma Magyarországon.
A játékosok ügynöki díjai is hasonlóan magas kategória, 28 millió forint kötelezettsége keletkezett feléjük a DVSC-nek. És akkor mondja valaki, hogy nincs pénz a fociban. Érzékeltetésképpen: az éves jegybevételünk (bérletekkel és jegyeladásokkal) 108 millió forint volt. Az edzőtáborozás, utazások, szállások után pedig csak „kicsit többet” fizettünk ki, 118 millió forintot. Nagyon komoly összegek repkednek itt, és bár igaz, hogy ezek egy teljes év adatai, jól mutatják, hogy bár vannak bevételek a magyar labdarúgásban, olyan extrém kiadásokkal is kell foglalkozni, amik még a legkomolyabb menedzserjátékokban sem kerülnek elő.
A feketeleves
Mindez azonban nem mentség három nagyon súlyos dologra. Amit az csak tetéz, hogy az elszámolás és a gazdasági jelentés sem nevezi igazán nevén a dolgokat. Nem azt mondom, hogy el akarja hallgatni, de rendkívül kellemetlen történetekről van szó.
- 353 millió forintos tartozással vágtunk neki 2017-nek. Háromszázötvenhárom millió forint. Bizonyára sokan emlékeztek arra az utolsó ankétra, amin Szima Gábor jelen volt, és neki szögezték a kérdést, hogy igaz-e, hogy pár száz millió forintos tartozása van a klubnak. A jó hír a rossz hírben, hogy 2017-ben „… az egyéb részesedési viszonyban álló vállalkozások részére tartósan adott kölcsön 233 millió forintja fizetési határidőn belül maradéktalanul visszafizetésre került.” De van még tartozás kapcsolt vállalkozással szemben is, amiből 33 milliót visszafizettünk, a fennmaradó összeget (aminek értékét nem tartalmazza a szöveges jelentés) idén decemberig visszafizeti a klub. Ami ennél is fájóbb, hogy nincsen megjelölve egyik dokumentumban sem, pontosan kiknek tartozik a DVSC. Persze erre lehet mondani, hogy ettől még működhetne jól a klub, ha úgy van, a vezetők miért ne igyekezhetnének olyan pénzügyi manőverekre, amik előremozdítóak. De a DVSC jelenleg egy ZRT. Nem a Berényi Kft. És ezt nem szabad elfelejteni.
- Jön a kötelezettségek táblázat, ahol egy felsorolásban megjelenik, hogy „egyéb rövidlejáratú kötelezettségek munkavállalókkal szemben: 45 millió forint. Adóhatóság felé: 12 millió. Egyéb: 3 millió.” Ezek után még mindig azt kéritek tőlünk, hogy ne spekuláljunk egy-egy rosszul vagy jól sikerült meccs után, hogy éppen kifizették-a játékosokat, vagy éppen azért teljesítettek csapnivalóan, mert már rég kapták meg járandóságaikat? A spekulálás nyilván rossz dolog, de ennél nagyobb bizonyíték nem kell arra, hogy nem alaptalanok ezek a gondolatok.
- Sokan kétkedve fogadták tavalyi interjúnkat, ahol Nenad Novakovics kifakadt a DVSC vezetőségére, és kitért a klub ellen indított peres ügyére. (Link) „Ha elmondanám, hogyan bánik ennek a klubnak a vezetése a sérült játékosokkal, nem hinnétek el. Mindenesetre nem tudok többé úgy tekinteni rájuk, mint régen. Különválasztottam magamban a DVSC-t és azokat, akik irányítják. A klub, a szurkolók, az emlékek örökké egy fontos helyet fognak elfoglalni a szívemben, nincs egy rossz emlékem se velük kapcsolatban. A vezetői meg… De ne értsetek félre, már nem neheztelek rájuk sem. Ami történt, megtörtént. Volt egy szerződésünk, ők azt megszegték, jogi útra tereltem az ügyet, nekem adtak igazat.” Az üzleti jelentés egy szóval sem említi Novakovicsot. Csupán a 2.2-es Céltartalék fejezet 4 mondatában találunk rá utalást. De az kemény. Olvassátok:
Ez a Novakovics-ügy, melyet azóta – a labdarúgótól tudjuk – a CAS is jóváhagyott és elutasította a DVSC fellebbezését. Ez azt jelenti, hogy a DVSC-nek a 2018-as gazdasági évben ki kell fizetnie a megítélt összeget, mely nem kevesebb mint 81 millió forint. Így ez az összeg céltartalékként rögzítésre is került és bizonyára megfizetésre is kerül(t), ellenkező esetben ugyanis az UEFA / MLSZ felfüggeszthetné és/vagy pontlevonással is sújthatná a klubot. Függetlenül attól, kinek van igaza a történetben, ez vajon milyen képet fest a DVSC-ről? Vajon elősegíti-e a minőségi játékosok megszerzését és itt tartását? Szomorú vagyok, hogy idáig jutott az ügy, de örülök neki, hogy végre pont kerülhet a végére. Hogy azért némi vigasszal szolgáljak, a DVSC kötelezettségei tavaly 21,5%-ot tettek ki, ami idén már csak 9,5%, szóval azért érződik, hogy kezdik kiegyenlíteni a tartozásokat és rendbe tenni a pénzügyeket. Hajrá!
A zátony
A DVSC tőkeerőssége 5%-kal csökkent. 76-ról 71-re. Ez elég komoly változás, de még nem vészes. A végén azért megállapítják, hogy stabil a cég likviditása, amivel vitatkozni nem is tudok, van annyi bevétel, hogy ne legyen gond a cég fennmaradása (a hogyan már nyilván egy másik kérdés). Illetve megállapítják, hogy elegendő pénz van minden kötelezettség megfelelő időben történő teljesítésére, ami szintén biztos alapot teremt.
De aztán jön egy nagyon fontos mondat: A bevételi forrás nem elegendő az eredmény növekedéséhez! 2016 év végén 1,2 milliárdot ért a klub a saját tőkéje alapján. Ez 2017-ben ~50%-kal csökkent és már csak 624 milliót ér. Ha 2018-ban is ugyanennyivel csökken, az azt jelenti, hogy negatív lesz a saját tőke. Ha egymást követő két évben is negatív a saját tőke és nem pótolják a szükséges összeggel a tulajdonosok, akkor annak nagyon súlyos következményei lesznek. „A cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárást indíthat, amelynek a végén kényszertörléssel akár megszüntetheti a céget. A cég maga súlyos bírságot kaphat, a cég vezetőit pedig jó eséllyel hosszú évekre eltilthatják.” (Forrás)
Nem véletlen az MFOR cikkcíme: Rekordveszteség. És nem véletlen az ő záróakkordjuk sem: „ha 1-2 éven belül nem sikerül nagyobb értékű játékoseladásokat lebonyolítani, vagy a bevételeket tartósan növelni, a cég tőkéjét az ekkora veszteségek teljesen elvihetik, Szimának pedig a zsebébe kell majd nyúlnia és pénzt betolni a társaságba.”
Szeretném hangsúlyozni a tényeket.
2017-ben:
720 millió forint bevételünk volt, miközben
1.351 millió forint kiadásunk keletkezett.
Minden egyes beérkező forintra majdnem két forintos kiadásunk keletkezett!
Mindez azt jelenti, hogy belátható távolságban van már az a bizonyos zátony. Nem gondolom, hogy akár a kisebbségi, akár a többségi tulajdonosok évente több száz millió forinttal tartanák mesterséges ébrenlétben a klubot, miközben az veszteséget termel. A jelenlegi szintnél pedig nem adhatjuk alább, ha NB I-esek akarunk maradni. Az is látható, hogy önmagában 1-1 terület bevételi forrásának növekedése sem mentené meg a klubot. Tavaly hiába volt elképesztő bevételünk a játékoseladásból, az csak arra volt jó, hogy időt nyerjünk. Hiába duplázódna meg valami csoda folytán a nézőszám, az maximum 100 millió forint plusz bevételt jelentene. Hiába lenne több tv-s hazai meccsünk, vagy mezeladásunk, vagy kisebb szponzorok és reklámbevételek, ezek szintén nem tennének ki jelentős összeget (a TEVA is csak pár tízmilliós összeggel támogatta a klubot). Befektető érkezésére is ezért egyre csekélyebb az esély: a klub két éven belül elértéktelenedik, ha mesterségesen nem kap egy pénzszivattyút, ami generálhat később nagyobb bevételeket, de az akkora lutri, ami a befektetők számára a kerülendő kategóriába tartozik.
A mentőöv
Nem véletlen, hogy a megszűnéssel fenyegetett klubokat az állam veszi át és próbálja életben tartani, ezzel gyakorlatilag meg is ölve a tiszta versenyhelyzetet. Országos szinten ez lenne az első lépés: egy olyan jogszabály módosítás, mely kizárja az önkormányzatokat a tulajdonlásból. Támogatást lehetne nyújtani, adókedvezménnyel lehetne segíteni, a TAO megmaradhatna – egy rövid ideig. Ez eleinte hatalmas visszaesést, akár monopolhelyzetet is teremthetne, de a tisztulással lejjebb esnének a játékosfizetések, a klubok fentebb is vázolt egyéb elképesztő terhei, miközben a nézők visszacsábítására, a marketing fokozására kerülne a hangsúly. De maradjunk egyelőre helyi szinten, mert jómagam is tudom, amit írok jelenleg nem megvalósítható.
Mi segítene a DVSC-n?
a) Elnézve a számokat, több olyan tétel található, akár forrás, akár kifizetés oldalon, amely abból fakad, hogy a viszonyok nem rendezettek (például a DVSC komoly milliókat fizet a DLA-nak pályabérleti díjként, de közben az önkormányzat vissza nem térítendő 20 milliós támogatást nyújtott a klubnak, stb.), ez a többségi tulajdonosi dolog akár az Akadémiára, akár a klubra gondolok, én úgy gondolom, nem működik. Megy a hajcihő az osztalékról, bizonyos helyzetekben megy az egymásra mutogatás, a kivárásos taktika. Kinek jó ez? Egyébként nincs hadakozás a felek között, „csupán” az osztalékok kifizetésén történő marakodás állapítható meg egyértelműen. Sőt, „Szűcs László úgy fogalmazott: nem igaz, hogy nincs vagy rossz az együttműködés a város és a klub között. A szindikátusi szerződést át kell gondolni, mert nem enged elég rugalmasságot.” – írja a Dehir.
b) Bármennyire is elvakult és lehetetlen gondolat, a nemzetközi kupa még mindig mentőöv lehet. Sok a ha, de ha nemzetközi kupát érő helyen végeznénk, ha szerencsés sorsolást kapnánk, ha legalább rájátszásig eljutnánk, az nem csak azonnali UEFA bevételt jelentene, hanem rövidebb-hosszabb időre felkerülnénk a szponzorok és a befektetők térképére is, nem beszélve a szabadon igazolható játékosokról. Emlékezzünk csak vissza, hogy éveken át minden ide érkező labdarúgó kiemelte, tudja, hogy BL-csoportkört megjárt csapatba jön.
c) Névadó szponzort bármennyire is nehéz találni, ha valahonnan a bokorból előbújna egy, az előteremtené azt az összeget, amire évről évre szükségünk van. Voltak pletykák a Hell esetleges bevonásáról – na valami hasonlóra lenne szükség.
d) Amennyiben sikerül legalább az állóvizet fenntartani még 4-5 évig apróbb forrásnöveléssel, akkor az Akadémiai munka hozhatna sikert és újabb összegeket. De csak akkor, ha évente egy-két Balogh Norbi típusú játékost szerzünk, különben az is csak ideig-óráig tartó pénzspricc lesz.
e) A munka, a munka, a munka. Olyan új impulzusok és személyek a klub életébe, akik előrelendítik, akik változást akarnak, akik dolgoznak és előrelátóak. Akik tudják, mit és hogyan akarnak megvalósítani és ezt végre is tudják hajtani, ha hagyják őket dolgozni. Nem hiszem el, hogy a szabadon igazolható játékosok közül csak egy Kosickyt tudtunk leigazolni és más a klub közelébe sem került. Nem hiszem el, hogy nem lehet előre készülni a hiányposztokra. Nem hiszem el, hogy nem lehet megtartani és megszerezni a Bukta Csaba-tehetségeket. Nem hiszem el, hogy nem lehet brandként tekinteni a DVSC-re, és ilyen megközelítéssel megfogni a szurkolókat. És nem hiszem el, hogy a kemény munkának ne lenne gyümölcse.
f) Persze lehet, hogy az is megtisztuláshoz vezetne, ha kiesnénk az NB I-ből, elesnénk egy halom pénztől és az önkormányzat venné át a másodosztályú csapat működtetését. Bár ez izgalmas alternatívának hangzik, de talán túlromantizáljuk, mint Robinson Crusoe kalandjait. Nagyon izgalmas belegondolni, hogyan élnél egyik napról a másikra egy szigeten, hogy építenél tutajt, hogy gyújtanál tüzet, hogy szereznél élelmet. De hidd el, amikor olyan helyzetbe kerülnél, nagyobb lenne az esély rá, hogy rövid határidőn belül meghalsz, vagy csak szenvedsz éveken át. Nem akarnád azt igazán. Látható, hogy más, az elmúlt években kiesett, nagyobb múltú csapatok hogyan kínlódnak az NB II-ben. Egy ilyen jellegű megtisztulás a legdurvább hypoval lenne egyenlő, ami mindent szétmar maga körül. Persze 5-10 év múlva talán édes, megtisztult lenne az ébredés, de odáig megtapasztalnánk a „mindig van lejjebb” örök igazságot.
Zárszó
Persze mit akarok én, én csak egy blogger vagyok, egy srác a tömegből, aki olyan hülye, hogy még érdekli a magyar foci, aki olyan elszánt, hogy a jelenlegi, logikus döntésektől szinte teljesen mentes magyar focit nézi és leáll olyan klub pénzügyi tervezetét nézni, ahol pénzügyi cápák, elérhetetlen hivatalnokok és állami szerepvállalók játsszák sajátos kis játszmáikat. Mi jogon ítélkezem, sőt, milyen jogon osztogatok én tanácsokat Szima Gábornak, vagy az önkormányzatnak, vagy az MLSZ-nek. Ha érdekel, menjek meccsre, egyek szotyit csendben, aztán menjek haza, ha meg nem érdekel, hagyjam őket békén.
Igen, elképzelhető, (sőt, biztos), hogy nem ismerem a teljes igazságot, nem látom a pénzügyi jelentéseink teljes képét és összefüggéseit. Igen, elképzelhető, hogy az ötleteim és gondolataim nevetségesek. Ez esetben egyszerű a dolgod, nem veszel komolyan, kinevetsz, továbbállsz. De azért ne ítélj meg, mert szeretem a DVSC-t. És a DVSC nem Szima Gábor és nem az önkormányzat. A DVSC mi, szurkolók vagyunk. Mi testesítjük meg a klubot. A színpad közönség nélkül semmit sem ér. És én egy vagyok a nézőtérről. És ezt a cikket a többi nézőnek írtam, akik szeretnék, hogy évek múlva is legyen jó előadásban részünk, akik szeretnék, hogy a színház ne dőljön össze felettünk. Ebben bízok, és szurkolok a DVSC vezetőségének, hogy találják meg azokat a kapukat, amik révén nem kell azzal foglalkoznunk, milyen gazdasági évet zártunk. Mert az a nagyok dolga. Mi meg akkor csak maradnánk a szombat esti meccsnél és a piros-fehér zászlóknál, a zöld gyepnél és mindennek a lényegénél: A JÁTÉKNÁL.
Csibu
Utólagos megjegyzés: A cikk a közgyűlést megelőző estén készült. A közgyűlés napján a Dehiren megjelent cikkek egy-két fontosabb pontjával kiegészítettem írásomat. Amit fontos megjegyeznem, hogy – bár komoly pénzről van szó – az osztalékfizetésen volt a fő hangsúly. Hogy Szima fizet-e, és ha igen, mikor. A közgyűlés eredménye az lett, hogy „a városi közgyűlés azt javasolja a DVSC közgyűlésének, utasítsa a cég igazgatóságát, hogy hajtsa be a kaszinós cégektől a tartozást.” (Forrás) Azzal, hogy a klub mekkora veszteséget könyvelt el, azzal, hogy még egy ilyen évet nem élünk túl, azzal, hogy a saját tőke mínuszba lendülhet, azzal, hogy a klubot milyen irányba vezetik, úgy tűnik, kevésbé foglalkoztak… Ezen az osztalékfizetés 40-60-80-100 milliója nem fog segíteni. Fel kellene végre ébredni!
