Szombaton 14 órától a bajnokesélyes Ferencvárost fogadjuk a Nagyerdei Stadionban. 2016 áprilisában győztünk ellenük utoljára, az azóta lejátszott 8 meccsen (7 bajnoki és 1 kupa) 5 döntetlen és 3 Fradi siker a mérleg. Most sem mi vagyunk az esélyesek, pláne a kisvárdai zakó tükrében, innen szép azonban nyerni.
A kezdőben várhatóan helyet kap az eltiltását letöltő Kinyik és Haris is, Bényei sérülése miatt Kusnyír valószínűleg ismét a védelem jobb oldalán fog szerepelni. A hírek szerint Nagy Sanyi meggyógyult, úgyhogy várhatóan visszatér a kapuba, így pedig ismét összeállhat az ősszel látott standard védelmi vonalunk. A jól megszokott 4-4-2-s felállásra számíthatunk, ami szükség esetén módosulhat 4-1-4-1-re.
Kicsit rendhagyó módon most nem mennék bele esélylatolgatásba és hasonlókba. Inkább idézzük fel egy kicsit a múltat az utóbbi 20 év legemlékezetesebb debreceni Loki-Fradi összecsapásaival, a teljesség igénye nélkül.
Két hónap híján 20 évet megyünk vissza az időbe, 1999. áprilisába. Legendás játékosok alkották az akkori keretet, gyakorlatilag az egész kezdőt fel lehetne sorolni, de a Fradinál is nem egy még a mai napig ismerős nevet találhatunk.
2003. október 5-én ismét egy 5 gólos győzelmet arattunk a zöld-fehérek ellen. Ekkor már többnyire a 2005-ös bajnokcsapat tagjai alkották a keretünket.
Majdnem 10 évet ugrunk előre az időben. 2013. augusztus 25-én az előbbieknél valamivel kisebb arányú, de így is kiütéses győzelmet arattunk. Ez volt az utolsó Loki-Fradi az Oláh Gábor utcán.
A legutóbbi hazai, FTC elleni meccsünkön, 2018. áprilisában ugyan “csak” döntetlent értünk el, viszont hosszú idő után ismét több mint 10 ezren gyűltünk össze a Nagyerdei Stadionban és Könyves megrúgta az egész szezon legszebb gólját. Az igazi futballhangulat kárpótolt mindenkit az elmaradt győzelemért.
Végezetül egy rossz emlék, de ilyet is átéltünk. Menjünk vissza 2001. június 23-ra. Szerintem ez a klub történetének egyik legsötétebb napja. Az utolsó fordulóban biztos kieső helyen állva fogadtuk a Fradit, (hogy miért kezdtük a következő szezont mégis az első osztályban arról itt olvashattok) akik a 0-2-es győzelemmel bebiztosították a bajnoki címüket. Az egész keleti oldal tele volt vendégszurkolókkal, és az összefoglaló végén csak néhány másodperc erejéig látszik, hogy a lefújást követően mind beözönlöttek a pályára. Ráadásul többen közölük úgy ünnepeltek, hogy öngyújtókkal és aprópénzzel dobálták a nyugati oldalon helyet foglaló – javarészt – családokat és idősebb szurkolókat.
A fenti videókból is látszik, hogy a Fradi ellen játszani más, ez presztízskérdés. Szinte mindegy a tabellán aktuálisan elfoglalt hely, őket megverni mindig dupla örömöt jelent. E miatt nagyon bízom benne, hogy a játékosok motivációjával nem lesz gond, a többit meg majd meglátjuk. Ha minden igaz kellemes napsütéses 8-10 fokos idő vár ránk szombat délután, úgyhogy legyünk minél többen a Nagyerdei Stadionban!
Úgyhogy ahogy Iceman fogalmazott a női kéziseink Békéscsaba elleni meccsével kapcsolatban (nagy kár, hogy a két meccs kvázi üti egymást), a focistáink számára is ki van adva a jelszó: a Ferencvárost meg kell verni!
Hajrá Debrecen! Hajrá Loki!
