Az NB I. 28. fordulójában közvetlen riválisunknál, a Honvédnál vendégeskedünk, és a találkozó egyáltalán nem nevezhető tét nélkülinek: egy esetleges győzelemmel szinte behozhatatlan előnyre tennénk szert a 4. helyen, vereség esetén viszont leszakadhatnánk a harmadik Újpest mögött, ráadásul a nyakunkra húznánk a kispestieket. A találkozó azonban nem csak emiatt lehet érdekes, hanem a napokban bejelentett hír okán is: George F. Hemingway tizenhárom évnyi regnálás után eladta a piros-fekete klubot a metALCOM Zrt.-nek.
Nagyon ellentétes gondolatok foglalkoztathatják most a Honvéd szurkolóit, mint minket. Számukra ugyanis valósággá vált a kérdés, amit mi csak halkan, bizonytalanul ismételgetünk évek óta: vajon jó lenne nekünk egy új tulajdonos? Fellendülést hozna, vagy (még nagyobb) hanyatlást? Elveszítenénk valamit az identitásunkból, értékeinkből, vagy esetleg éppen ennek a változásnak köszönhetően találnánk vissza a gyökereinkhez?
Ha a kérdések mélyére nézünk, láthatjuk, hogy egy komoly dilemma húzódik meg mögöttük: érdemes-e az embereknek küzdeniük az elviselhető rossz ellen, ha jelentős a kockázat? (Akik éltek a gulyáskommunizmusban, vélhetően nagyobb volumenben is találkozhattak ennek a döntési helyzetnek a problematikájával.) Mennyit érnek az elvek az eredményekkel szemben? Érdemes-e „beállni a sorba”, ha ezzel valami olyannak válunk a részesévé, aminek nem szeretnénk?
Ha még kitekinthetek kicsit, a Lokin túlra: irigyeljük-e a fradi szurkolóktól a jelenlegi (szinte teljesen biztos) bajnoki címüket? Ne feledjük, nagyrészt idegenlégiósokkal felállva, saját nevelésű játékosokat és felismerhető stílusjegyeket nélkülözve végeznek majd a tabella élén. Az eredmény az elvekkel szemben.
És mi a helyzet velünk? Ha csak azt nézzük, hogy a dobogóért (vagy a nemzetközi kupaindulásért) játszunk a Honvéd ellen, akkor akár elégedettek is lehetünk. Ráadásul a jelenlegi sikeres hazai klubokkal (Fradi, Vidi) ellentétben azt is fel tudjuk mutatni, hogy sok a helyi kötődésű játékos, látni fiatal tehetségeket a csapat körül. Fel kell tennünk ugyanakkor a kérdést, hogy ez Szima Gábor „érdeme”, avagy a DVSC alapvető értéke? (A Honvéd kapcsán is volt, aki az akadémia jelentőségét emelte ki, mondván, önmagában az abban rejlő potenciál miatt már megérte a klub a vételárát.)
Annak a megválaszolása, hogy mi lenne a jó nekünk, azért is annyira nehéz, mert nem kellene annyira nagy és átfogó változás a pozitív összképhez. Nincs ugyanis azzal probléma, hogy kevés a pénz, nem tolják tehetős szponzorok a szekerünket; elég lenne kicsit több odafigyelés és invesztálás egy sikeres klubmodell kialakításához. (Világszerte remekül működnek olyan egyesületek, melyek kinevelik a tehetségeket, majd jó pénzért értékesítik őket, de ez a koncepció csak úgy lehet sikeres, ha közben van egy biztos, stabil mag, akik mellett fejlődhetnek a fiatalok.) Ezeket a szükséges lépéseket, változtatásokat Szima érezhetően nem tudja és nem is akarja évek óta megtenni, így viszont csak egy személy az, aki miatt nem süllyedtünk sokkal mélyebbre: Herczeg András. Jobb bele sem gondolni, hol tartana a klub egy kevésbé rátermett edzővel, pedig előbb-utóbb lehet, hogy ezzel a kérdéssel is foglalkoznunk kell majd…
A holnapi várható kezdőcsapat. A találkozót 17 órától rendezik meg az Új Hidegkúti Nándor Stadionban. Azok, akik nem tudnak a helyszínen szurkolni a csapatnak, az m4sport.hu oldalán tudják majd nyomon követni a mérkőzést.
A Honvéd ellen holnap mindenesetre tehetünk egy lépést a dobogó felé, de az igazán érdekes csatát nem a pályán vívják a klubok, hanem azon kívül: a múlt és a jövő harcából pedig nem látni tisztán, ki jön majd ki győztesen. Az ígéretek hangzatosak a kispestieknél, nálunk pedig évek óta nincsenek már komolyan vehető ígéretek, legfeljebb üres frázisok és a múlt emlegetése. Ebben tehát mindenképpen előttünk járnak a piros-feketék, azonban annak eldöntéséhez, hogy a smucig, sok szempontból problémás, de kiszámítható régi tulajdonos, vagy a várva várt előrelépés lehetőségével kecsegtető, de bizonytalan új tulajdonos a nyerő, még hosszú évek, esetleg évtizedek kellenek. Egy dolog viszont biztos: ennek az összecsapásnak sokkal nagyobb a tétje annál, mint amekkora a holnapi meccsnek lesz. Pedig – ahogy már említettem – az sem nevezhető éppenséggel tét nélkülinek.
Hajrá Loki!
Enderson
