Nem is olyan régen, bő két hete játszottunk a Vidi ellen a bajnokságban, akkor is Székesfehérváron. Többször volt már róla szó a közelmúltban itt a blogon is, hogy mennyire siralmas a hazaiak elleni mérlegünk az elmúlt néhány évben. Tegnap is a Vidi volt az esélyes, még úgy is, hogy ebben a szezonban eddig három kifejezetten szoros meccset játszottunk, és kis szerencsével az ellenük szerzett 1 pontunk akár 4-5 is lehetett volna. Most viszont a Magyar Kupa elődöntőjének odavágóján egy olyan eredmény elérése volt a cél, amivel marad esélyünk a jövő heti, debreceni visszavágón is.
Ezúttal is Kosicky kezdett a kapunkban, Herczeg András nem szakított ezzel a szokással. A mezőnyben viszont a korábbi kupameccsektől eltérően igyekezett a legerősebb kezdőt kiküldeni, ami természetes az ellenfél erejét ismerve. Ezúttal Kinyik kezdett jobbhátvédként, a középpályáról Haris, a támadósorból pedig Takács maradt ki a hétvégi Honvéd elleni meccshez képest. Helyettük Szécsi és Zsóri került be a csapatba, ami némileg meglepő módon azt eredményezte, hogy egy támadóbb 4-4-2-es felállással kezdtük a mérkőzést a budapesti 4-5-1 helyett. A Vidi sem tűnt úgy, hogy spórolna a szombati Fradi elleni csúcsrangadóra. Egyedül a balhátvéd Tamás volt az, aki korábban ritkán kapott lehetőséget.
Nem indult jól számunkra a meccs. A 3-ik percben balról az előbb említett Tamás Krisztián ívelhetett középre zavartalanul, majd Futács Márkó legalább annyira üresen fejelhetett 6 méterről a kapunkba. 1-0. Kosicky éppen bele tudott érni a labdába, de hárítani már nem tudott. A meccs nagyjából abban a mederben folyt, mintha 0-0 lett volna az állás, többnyire a hazaiaknál volt a labda, mi pedig egy-egy kontrával próbálkoztunk. A 18. percben Tőzsér labdaszerzését követően Szécsit indította, ő pedig Vargát hozta játékba a bal szélen. Kevin jobbal szenzációs lövést eresztett el, ami a felső lécről sajnos kifele pattant, az ismétlés Ferenczitől érkezett, de azt Kovácsik gond nélkül fogta. A 29. percben a mi bal oldalunkon tudott a Vidi mögénk kerülni, Nego adott középre Futácsnak, akinek a lövését Kosicky hatalmas bravúrral hárította. A félidő végén megpróbáltunk nagyobb nyomást helyezni a hazaiakra.
A második félidő elején is igyekeztünk kezdeményezni, egész magas tempóban zajlott a mérkőzés, ezért egy-egy hiba csúszott a játékba mindkét oldalon. Meglehetősen feszült volt a légkör, a játékrész első 15 percében jó néhány sárga lapot kiosztott Farkas sporttárs mind a két oldalra. A szünetet követően az első nagyobb védést Kovácsiknak kellett bemutatnia Bódi távoli lövése után. Aránylag hamar, a 64. percben kettőt is cserélt Herczeg András. A nagyot küzdő, Juhász és Vinícius között őrlődő Zsóri helyett Takács érkezett, a sárga lapos Szatmári helyett pedig Kusnyír, így Kinyik húzódott be a védelem közepére. A félidő második felében igyekeztünk növelni a nyomást a Vidin, de igazán nagy helyzetig nem jutottunk. Igaz, a hazaiak előtt is a legnagyobb lehetőség akkor adódott, amikor a 82. percben egy középre gurított labda kicsúszott Kosicky kezéből, de szerencsénkre ez annyira meglepte az érkező Hodzic-ot, hogy nem tudta eldönteni, hogy mit kezdjen a labdával, így visszakerült hozzánk. A 87. perc legelején egy felívelt labdát fejelt le Takács Harisnak, akit Juhász felrúgott és neki már volt egy sárga lapja, így a Vidi 10 emberre fogyatkozott. A jó helyről járó szabadrúgást Tőzsér vállalta el, de az szögletre pattant a sorfalról. Az utolsó pár percben teljesen beszorítottuk a hazaiakat, akik közül többen a szokásos fetrengéssel húzták az időt. A 94. percben még Takács előtt adódott egy lehetőség, de ballal 15-ről jóval a kapu fölé-mellé bombázott.
Rövid értékelés
Kosicky (5) a gólról nem tehetett. Volt egy hatalmas bravúrja, de volt egy hatalmas hibája is, amit szerencsére nem tudott kihasználni a hazai csapat.
A gól előtt Tamás Krisztiánt Kinyik (5) teljesen szabadon hagyta beadni, még szinte el is szaladt előle, illetve az amúgy kiválóan fejelő Pávkovics (6) egyszerűen nem követte le Futács mozgását, aki így teljesen szabadon maradt. Ettől eltekintve mindketten jól játszottak a meccsen, többször is veszélyes támadás akadt fenn rajtuk. Sokat elárul a védelmünkről, hogy a második félidőben csak Kosicky hibájából adódóan került a Vidi komoly helyzetbe. Szatmári (5) esetében is csak azt hozhatjuk fel negatívumként, hogy volt egy meggondolatlan szabálytalan belépője sárga laposként. Ferenczi (5) a támadásépítésben sokat besegített.
A középpályán Csősz (4) igyekezett rombolni a hazaiak támadás építését. Tőzsér (5) próbált volna többször is váratlant húzni egy-két kockázatos átadással, ezért volt néhány eladott labdája. Azt sajnálom, hogy a három ígéretes helyről elvégzett szabadrúgásból egyet sem engedett át Bódinak (5), aki Vargával (6) a két szélen több veszélyes kontrát is indított, utóbbi egy hatalmas kapufát is rúgott az egyik végén. Szécsi (5) és Zsóri (6) is jól mozogtak elől, egészen hátra visszajártak labdáért, sokszor a saját térfelükön is besegítettek a védekezésbe, de a kapust és a védőket is zavarták a labdakihozatalban. Igazán nagy helyzetbe azonban egyikük sem tudott kerülni.
Kusnyír (5) beállásával a jobb oldali támadó potenciálunk megnőtt, egyből fel tudta venni a meccs ritmusát. Takács (4) beállásával az lett volna a cél, hogy egy fizikálisan erősebb játékosunk legyen elől, aki a rá felívelt, felpasszolt labdákat megtartja és visszakészíti. Ez működött is volna, ha Takács pontosan passzolna. Ráadásul az utolsó pillanatban ott volt előtte egy komoly lehetőség, amit jócskán fölé-mellé bombázott. Egyetlen pozitívum, hogy ő fejelte le a labdát Harisnak (0), akiről Juhászt kiállították. Ezzel Haris meg is tette, amit lehet 10 perc alatt.
Herczeg András jól felkészítette a csapatot, bátran két támadóval kezdtük a meccset. A második félidőben Szatmárit is nagyon helyesen azonnal lehozta a buta szabálytalansága után, nehogy emberhátrányba kerüljünk.
Összességében magyar szinten egy igen jó iramú, küzdelmes meccset láthattunk. Sokszor lüktető volt a játék egészen szép megoldásokkal, összjátékkal. A játékosaink hozzáállására azt hiszem, nem lehet panasz. Keményen, elszántan küzdött mindenki, többször próbáltunk még gyorsítani a tempón, – így átjátszani az amúgy igen stabil Vidi középpályát és védelmet, – emiatt csúszott pontatlanság a játékunkba. Farkas játékvezető összesen 12 sárgát osztott ki (kettőt Juhásznak), ami még úgy is túlzónak tűnik, hogy egy kemény összecsapást láthattunk. Elképzelhető, hogy Szatmárit is kiállíthatta volna, de Juhásznak már az első félidőben volt egy erősen sárga gyanús megmozdulása, amikor a földön fekvő Tőzsérbe belerúgott, és az sem ért lapot.
Tegnap ugyan kikaptunk, de ettől függetlenül kifejezetten bíztató volt a hozzáállásunk. Az első forduló után azt mondhatjuk, hogy egyáltalán nincs lejátszva ez a párharc, és ha olyan mentalitásban megyünk neki a jövő heti meccsnek is, mint a tegnapinak, akkor a Vidinek nagyon nehéz dolga lesz főleg úgy, hogy Juhász Roland, a csapatkapitányuk biztosan nem játszhat majd ellenünk.
Hajrá LOKI!
