Idén immár ötödik alakommal választottuk meg közösen az olvasókkal a szezon végén az év legjobb Loki játékosát. A formátum már ismert, minden hónap végén megválasztjuk az adott időszak legjobbját, majd a szezon végén az ezekért járó extra pontok mellett két külön szavazást is tartunk, egyet szerkesztőségen belül, egyet pedig az olvasóinknak. Az összesített végeredményből pedig kialakulnak a végleges pontszámok, eldőlt, hogy ki lesz a szezon legjobb játékosa. Idén ezt a díjat elsöprő fölénnyel Bódi Ádám nyerte meg (a szavazás végeredménye). A győztessel pedig minden esetben szándékunkban áll készíteni egy interjút a díjátadó apropójából, és nagy örömünkre Ádám vállalta, hogy válaszol a kérdéseinkre.
Először is gratulálunk a bronzéremhez, a Zilahi-díjhoz és ahhoz, hogy a LokiBlogon a szurkolók szavazatai alapján elsöprő fölénnyel te lettél az év játékosa. 31 mérkőzésen 7 gól, 9 gólpassz egyénileg, csapatszinten pedig egy szépen csillogó bronzérem. Hogy érzed most magad Debrecenben?
Köszönöm szépen az elismerést és a szavazatokat. Jól érzem magam, örülök, hogy vissza tudtam jönni Debrecenbe két éve.
Mi miatt igazoltál egyébként a Videotonba három éve?
Akkoriban kicsit már belefásultam a közegbe, mindenképp új kihívást kerestem. A Viditől érkezett egy kedvező ajánlat, így belevágtam.
És mi volt az oka, hogy végül egy év után távoztál onnan?
Nem lett volna probléma ott sem, jó volt a társaság, de később az öltözőben feszültség alakult ki a csapaton belül. Én az a fajta játékos vagyok, aki azt nézi, hogy melyik csapattárs van szabadon, nem azt figyelem, hogy személy szerint kinek kellene passzolnom. Mégis ezt várták el a játékosoktól. Végül én döntöttem a váltás mellett, és örömmel jöttem vissza Debrecenbe.
Igazi pontrúgó specialista lettél az NB I-ben, közvetlen szabadrúgásból négyszer is eredményes voltál, volt egy emlékezetes szögletből becsavart találatod, és számtalan gólt szereztünk a beíveléseidből, a lövéseid kipattanóiból. Gyakoroltad ezeket külön?
Nyilván sokat gyakoroltam, meg szeretem is gyakorolni, de hogy mitől lett ennyire jó a technikám? Ez egy jó kérdés, valahogy ráéreztem a dologra, hogy milyen szögben, hogyan futok neki a labdának. Fontos például, hogy milyen távolságra van a kaputól a szabadrúgás, mert ha például megnézitek a Paks elleni gólom, ott szinte csak nekisétáltam a labdának. Ha a közeli pontrúgásoknál jobban nekifutok, így nagyobb erőt teszek a lövésbe, akkor lehet, hogy fölé megy.
Az említett Paks elleni gól előtt ki is néztetek Tőzsérrel Herczeg Andrásra.
Igen, mert akkor hirtelen nem tudtuk eldönteni, hogy melyikünk lője. Dani is jól lövi a szabadokat, ő is rengeteg gólt szerzett már így pályafutása során. Ha előtte nem lett volna Fehérváron az a kihagyott lehetősége a kupaelődöntőben, akkor valószínűleg a Paks ellen is ő lőtte volna, mert az az ő szöge volt. Persze lehet, hogy ő is belőtte volna. Nyilván nincs egy fix séma, szoktunk variálni, mert ha adott pozícióból mindig ő vagy én végeznénk el a szabadrúgásokat, akkor az a kapusok számára egy idő után kiszámítható lenne, emiatt próbálunk néha váratlanokat húzni. Ilyen volt az is, hogy ősszel Pávkovics kitalálta, hogy beáll a sorfalba, ezzel nehezebbé teszi a kapusnak, hogy észlelje, merre rúgom a labdát és a lassabb reakcióidő elősegítheti a gólszerzést. Jövőre sajnos ez már tilos lesz.
Szintén Paks, de egy korábbi találkozó: hogyan emlékszel vissza az utolsó perces szögletgólodra? Honnan jött az ötlet, hogy az utolsó percben ezt így oldd meg? Mit szóltál ahhoz, hogy később Remili egy kísértetiesen hasonló gólt lőtt a Haladás ellen?
Én szeretem a szögleteket általában a rövid sarok irányába ívelni, hogy „bajt okozzak”. Nem szeretem azt, ha egy kapus csak simán az ölébe veszi a beadást, vagy lehúzza a labdát. Azonban így általában nem tudják megfogni, eleve nehezebb a kapusnak az ilyen ívelés, ráadásul, ha berobbannak a röviden, akkor kapura is veszélyes tud lenni, így próbálom mindig úgy lőni, hogy a kapu felé tartson. Lehet, hogy máshol, más edző ezt ellenezné, szerencsére Bandi bá’ nincs ellene. Ahhoz, hogy a Paks elleni lövésem beakadjon, nyilván a szerencse is kellett. Remili gólja is szép volt, édesapám meg is jegyezte, hogy milyen dolog már, hogy több éve nem rúgtak szögletből gólt, erre most egy bajnokságon belül van kettő is… Ilyen az én formám.
Ha már beívelések, Zsóri góljára hogyan emlékszel vissza? Úgy hallottuk, hogy ott nem úgy tervezted azt a beadást.
Igen, az lecsúszott. Eredetileg Kevint szerettem volna beindítani a védők mögé, csak lecsúszott a külsőmre, de így lett jó, mindent tudatosan nem lehet megoldani.
Azt vettük észre, hogy mintha Varga Kevin és a te játékod kicsit szabadabb lenne, nincs megkötve annyira a pozíciótok. Sokszor játszottál a szélen és középen is, de van preferált pozíciód?
Kicsit visszamegyek az időben, mert már a Szakály-Czvitkovics időszakban is az jellemezte a csapatot, amikor szintén Bandi bá’ volt az edző, hogy amikor ők voltak a széleken, akkor is azt kérte tőlük, hogy befelé induljanak. Bár szélsők voltak, többnyire ők voltak a játék szervezői. Ez megmaradt most is, ezért mi játszhatunk szabadabban, cserélhetünk pozíciót is, ha esetleg úgy látjuk, hogy hasznos lenne. A bal oldalon azért szeretek jobban játszani, mert onnan könnyebb befelé cselezni, és könnyebb a kapu elé kerülni. De, ha mondjuk olyan védővel találom szembe magam, aki ellen nem megy, akkor jön a csere Kevinnel. Egyébként jól érzem magam a pálya közepén is, amikor 4-1-4-1-ben játszunk, akkor általában ott szoktam szerepet kapni. Kicsit átformálódott a játékom, szeretek a középpontban lenni, szeretem, ha sokat van nálam a labda, és így tudom irányítani a csapat játékát. Ez valahogy az én játékomat is jobban felpörgeti, sokkal nehezebb úgy játszani, ha kevesebbszer találkozom a labdával.
Tőzsér hiányában többször is te voltál a csapatkapitány a szezon során. Ez adott neked plusz motivációt, felelősségteljesebben viselkedtél ilyenkor a pályán?
Furcsa érzés volt, eleinte meg is lepett, hogy rám esett a választás, végignézve a keretet még Ferenczi Jani vagy Nagy Sanyi is megkaphatta volna a rutinja alapján, de nézték a debreceni múltat, és így kaptam meg én. Jó érzés volt csapatkapitánynak lenni, nyilván ott volt végig a fejemben, hogy ott van rajtam a karszalag. Amikor fáradtabb vagy, esetleg érzed, hogy nem úgy megy, és emiatt pillanatra lehajtod a fejed és meglátod, hogy megcsillan a karodon a kék színű szalag, akkor nehéz szavakba önteni, de ad egy kis plusz motivációt, erőt. Nem tartom egyébként magam a pályán kívül olyan tipikus kapitány-alkatnak, nem szoktam szónokolni, vagy nagy rendezvényeken monológokat tartani, de így, ha a fociról van szó, más a helyzet, örömmel vállalom az ezzel járó felelősséget.
Vetekszik egyébként ez a szezonod a 2011-2012-es idénnyel? Veretlen bajnoki cím, kupagyőzelem csapatszinten, de egyénileg a mostani idényed jobban sikerült.
Az más volt, az egy nagyon erős csapat volt, veretlenül nyertünk bajnokságot, azt szerintem semmi nem fogja utolérni. Nyilván, ha egyénileg nézzük, akkor ez az év jobban sikerült, de az a jó, ha egyénileg, és csapatszinten is jól megy. Labdarúgóként nagyon jó volt átélni, hogy most hatezren voltak a Paks ellen. Ha a B-közép tele van, jó a hangulat, akkor úgy gondolom, hogy ők nagyon sokat tudnak abban segíteni, hogy átlendítsenek engem és a csapatot is a holtponton. Ha mi jól játszunk, az alapból beindítja őket, a szurkolást, de ha például rosszul játszunk, akkor lehet hogy be tudják indítani a szekeret, de legalábbis jobban odatesszük magunkat a pályán.
A válogatottsággal mi a helyzet? Hosszú idő után most jöttél újra szóba az aktuális kapitánynál, bár a szűkített keretbe már nem kerültél be. Bízol abban, hogy a jövőben ez is összejöhet még?
Természetesen bízom benne. A kapitánnyal egyébként nem találkoztam, én is csak az internetről tudtam meg, hogy szerepelek a bő keretben, illetve hogy utána még az edzőtábor előtt kikerültem. Emiatt kicsit csalódott is voltam, jó lett volna, ha kapok legalább edzéseken bizonyítási lehetőséget. Most ez így alakult.
Volt csapattársakkal tartod még a kapcsolatot?
Igen, Varga Józsival, Korhut Misivel és Kulcsár Tomival sokszor találkozunk, beszélgetünk.
A felkészülésnek most mely szakaszában vagytok, túl vagytok már az erőnléti alapozáson?
Az előző hét végével a felkészülés tipikusnak tartott része véget ért. Két és fél hét az erőnlétről és az állóképesség fejlesztéséről szólt, de nyilván voltak labdás gyakorlatok és egymás közti játékok is. Lassan jönnek a mérkőzések, kicsit kevesebb edzés lesz emiatt, most jön a játékba lendülés és a frissítés szakasza.
A múlt héten kisorsolták az Európa Liga selejtezőit, és a Kukesi lesz az első ellenfelünk. Figyelemmel követtétek csapatszinten a sorsolást, gondolkoztatok azon, hogy ki lenne jó ellenfélnek? Te személy szerint örülsz az albán csapatnak?
Addig nem foglalkoztam vele, amíg ki nem derült, hogy melyik öt csapat lehet a lehetséges ellenfél. Csak emiatt külön nem ültünk össze közösen, hogy figyelemmel kövessük a sorsolást, de a csapattársakkal van egy közös WhatsApp csoportunk, ott folyamatosan ment a frissítés, hogy kiket kaphatunk, vagy épp kiket nem. Előzetesen mi is úgy véltük, hogy az albánok ellen lehet a legtöbb esélyünk a továbbjutásra, de azért óvatosak vagyunk. Én már játszottam egy albán csapat, a Skënderbeu ellen, így utólag azt mondom, hogy az egy kellemetlen meccs volt idegenben, most is úgy érzem, hogy nem lesz sétagalopp a kinti meccs, emiatt nem is örülök, hogy itthon kezdünk. De ha már így alakult, itthon minél több gólt kellene rúgnunk. Még tart az ellenfél feltérképezése, a jövő héttől fogunk tudatosan ellenük készülni.
Ha továbbjutunk, az AS Roma vagy a Torino jöhet. Mit szóltok ehhez? Örültetek volna egy verhetőbb ellenfélnek, vagy az nagyobb motivációt jelent, hogy egy sztárcsapat ellen játszhattok?
Azt tudtuk, hogy nehéz ellenfeleket kaphatunk, emiatt örültünk neki, hogy akkor már inkább egy ilyen nagy csapat jöjjön. A szurkolók is biztosan sokan kijönnének, nagy élmény lenne mindenképp nekik is és nekünk is. Ezzel azonban jelenleg nem foglalkozunk egyáltalán, de nyilván valamilyen szinten plusz motivációt jelent, főleg a fiatalabbaknak.
Októberben 29 éves leszel, most vagy a legjobb futballista korban. Debrecenben két évig érvényes még a szerződésed, viszont nyilatkoztad többször is, hogy szívesen kipróbálnád magad külföldön. Aktuális most ez a kérdés, vagy a következő szezonban is Debrecenben tervezel játszani? Tudsz-e érdeklődésről irántad?
Konkrétumok nincsenek, de lehetőségek igen. Én úgy vagyok vele, hogy jó szezonom volt, most kell meglovagoljam ezt a lehetőséget egy ilyen jól sikerült év után, szóval szeretnék külföldre igazolni. 28 éves vagyok, érzem magamon, hogy mostanra letisztult a játékom, sokat fejlődtem az elmúlt években.
Váltás esetén egyébként szempont-e az, hogy a nemzetközi mérkőzéseket még megvárd, és adott esetben a Roma ellen pályára léphess?
Rajtam ez nem múlik, nagyon szívesen pályára lépnék az Európa Ligában, de mint mondtam, még nincs semmi konkrétum, így jelenleg úgy készülök, hogy a pályán leszek július 11-én.
Hol képzeled el magad pár év múlva, van-e valami konkrét célkitűzésed?
Mindenképp szeretném még magam légiósként kipróbálni. Kíváncsi vagyok, hogy milyen egy külföldi bajnokságban játszani. De bárhol is játszom, fontos, hogy címeket nyerjek, bajnoki címért, kupagyőzelemért küzdhessek. Ha összejön a külföldi szerződés, akkor szeretnék még tovább fejlődni, minden téren. De talán a legfontosabb, hogy szeretnék élményeket szerezni, teltházas meccseken játszani, komoly címeket begyűjteni. Igen, talán ez a legjobb válasz, most találtam meg a futballban az élményeket és ebből szeretnék még minél többet.
Mi ehhez kívánunk nagyon sok sikert Ádámnak, és bízunk azért benne, hogy sok Bódi gólt láthatunk még a Nagyerdei Stadionban!
Az interjút készítette: JuveFan, Csibu és Redboy, a képekért köszönet Bakkernak.
