„Ha Messi nálunk játszana, mi nyertünk volna” – nyilatkozta egyszer Diego Simeone, az Atlético Madrid vezetőedzője az argentin klasszisról, érzékeltetve, mennyit is jelenthet egy igazán jó (napot kifogó) játékos egy kiélezett helyzetben. Sajnos nekünk, Loki szurkolóknak az utóbbi időben ritkábban adatik meg, hogy kiemelkedő egyéni teljesítményeknek tapsolhassunk, de azért eléggé sok emlékünk lehet egykori (és jelenlegi) játékosainkkal kapcsolatban, amikor szinte egymaguk jelentették a különbséget az ellenfelünkhöz képest. A nosztalgiázás jegyében most ezeket a mérkőzéseket idézzük fel új sorozatunkban, melynek tizenötödik részében egy furcsa pályaívet leíró játékosunk, Selim Bouadla legjobb Loki-meccsére tekintünk vissza.
Bouadla leigazolásától kezdetekben semmit nem vártunk. Az elején annyira még nem látszott, micsoda képességekkel megáldott irányító középpályást találtunk. Aztán kezdett belejönni a játékba, mi pedig csak tátott szájjal bámultuk. Olyan cselei, passzai, meglátásai voltak, hogy egy idő után csak miatta is vártam a következő meccset: nálam a nagybetűs foci volt, amit bemutatott. A veretlen bajnoki címünkben elévülhetetlen érdemeket szerzett, gólokkal, gólpasszokkal, lehengerlő játékkal vette ki a részét a sikerekből. Számomra Bouadla stílusának eszenciáját a Honvéd elleni idegenbeli sikeren mutatott teljesítménye jelentette, annak ellenére, hogy ez a találkozó már csak a veretlenség szempontjából bírt jelentőséggel, és azzal együtt is, hogy egyébként Rezes László elképesztő gólja miatt emlékezhetnek rá a legtöbben. Pedig Bouadla is szerzett egy gyönyörű szabadrúgásgólt, illetve bemutatott egy elképesztő szerelést, majd azzal a lendülettel gólpasszt adott belőle Coulibaly számára.
Aztán a történet sajnos nem ilyen szépen folytatódott, pedig mi már azt hittük, megvan a következő játékosunk, akin egyszer majd jó pénzért, leendő sztárként adhatunk tovább. Ehhez képest szinte az egész következő szezon kimaradt francia légiósunknak sérülés miatt, majd az utolsó bajnoki címünkből is kivette ugyan a részét, de ezt követően a BATE elleni kiállításával lerombolt mindent, amit felépített. Végül sajnos inkább vesztesen, mint győztesen távozott, és egyértelműen nem tudta befutni azt a karriert, amit egyedi kreativitása alapján kellett volna. Ettől függetlenül érdemes visszanézni azokat a gyönyörű megoldásait, melyekkel annak idején megörvendeztetett bennünket. Én ezek miatt nem tudok igazán haragudni rá.
Hajrá Loki!
Enderson
