A Nagyerdei Stadionban a nyári Kukesi és Torino elleni mérkőzésekkel eljutottunk a 10. hazai nemzetközi találkozónkig. Hat nyár elteltével érdemes abból a szempontból is megvizsgálni ezeket a meccseket, hogy hány nézőt vonzott, milyen kihasználtsággal működött stadionunk.
Ismét felhívjuk figyelmeteket rá, hogy az oldalsávban a Nézőszámok gombra kattintva folyamatosan nyomon követhetitek az összes hazai találkozónk nézőszámait. Minden esetben a klub által közölt, így hivatalosnak mondható nézőszámot írjuk ki, bár az elmúlt években több alkalommal is volt olyan, hogy csak kerekített értéket kaptunk, illetve az utóbbi hónapokban is tendencia lett, hogy magasabb nézőszámot közölnek, mint a beléptetőkapuk által rögzített (ennek okait LokiZóna műsorainkban kibeszéltük). A torzított értékek ellenére a nemzetközi mérkőzéseink kapcsán különösen aktuális most megnézni, vajon hányan voltak kíváncsiak ezekre a találkozókra.
Játszottunk a BATE, a Cliftonville, a Young Boys, a Sutjeska, a Skonto, a Rosenborg, a La Fiorita, a Zhodino, a Kukesi és a Torino ellen. Átlagosan tízezer fő, összesen 100423 szurkoló volt kíváncsi a helyszínről ezekre a találkozókra.
2014 nyarán 3 párharcot vívtunk. A Cliftonville ellen még az új stadion is vonzó tényező lehetett, ennek köszönhető a 11000 fő; a BATE elleni 14000 fő viszont egyértelműen a csapatnak szólt. Bíztunk a visszavágásban, hogy igazoljuk, mennyire sokat számít, hogy nem Nyíregyházára kell átutaznunk. A győzelem meg is lett, a visszavágót azonban elrontottuk, így az EL playoff köre jött, ahol egy korábbi ellenféllel, a Young Boys csapatával csaptunk össze. A csapatok erejéhez, nevéhez képest az itt megjelent 7000 néző a legrosszabb a tíz találkozóból. Persze betudható ez annak, hogy a BATE elleni kiesés óriási mélyütés volt, a Young Boys elleni odavágón pedig három gólt is kaptunk, így a párharc már idegenben eldőlt.
2015-ben szintén 3 párharcban vettünk részt. Az első körben a Sutjeska Niksic ellen a tíz meccs legalacsonyabb nézőszámát produkáltuk (5744), ami annak is betudható, hogy Komáromi Gábor balesete miatt több ezer ultra szurkoló az Oláh Gábor utcai stadionban tekintette meg a találkozót óriáskivetítőn. Hiába nyertünk 3-0-ra, a visszavágón izgulnunk kellett, de továbbjutottunk. Jöhetett a Skonto, akikkel 2-2-t játszottunk idegenben. A hazai mérkőzés a Campus fesztivál első napjára esett, ami jó pár nézőt annak ellenére is elszívott, hogy a fesztiválozóknak kedvezményesen lehetővé tették a meccsbelépést. A 8532 néző azonban így is szépen mutatott, a csapat pedig legnagyobb arányú nemzetközi sikerét érte el és 9-2-vel tömte ki lett ellenfelét. Továbbjutottunk, jöhetett a Rosenborg és 10352 fő. A csapat meghálálta a publikum kitartását, és bár kikapott, büszkék lehettünk a DVSC-re.
Egy évre rá, 2016-ban már csak két találkozónk volt, mivel az első párharcban ugyan a La Fiorita ellen továbbjutottunk, de a Torpedo Zhodino már nagy falat volt a második körben. Érdekes, hogy a La Fiorita elleni találkozót 12000 néző tekintette meg. Ennek két oka lehet, mind egy döntésre vezethető vissza: a klubvezetés úgy döntött, ingyenessé teszi a találkozót. Ez egyértelműen jó hatással volt a szurkolókra, akik szép számmal megjelentek, másrészt azonban a beléptetőkapuk így üzemen kívül voltak, ezért csak becsülni lehet a pontos nézőszámot. A Zhodino nagyjából annyi nézőt vonzott, mint a Niksic, a 6015 fő nem valami nagy létszám. Mintha sokan megérezték volna, hogy ez nem a mi napunk lesz. Kikaptunk 2-1-re, a Nagyerdei Stadionban játszott nemzetközi mérkőzéseink legrosszabbja volt.
Nem is játszottunk jó darabig újabb nemzetközi tétmeccset, sem 2017, sem 2018 nyarán nem volt erre lehetőség. Nem úgy idén, amikor a Kukesi ellen 10250 fő jelezte, mennyire ki vannak éhezve az ilyen találkozókra. A Torino elleni 15350 fő pedig bár a Torinonak is szólt, szép létszámot jelent, és az eddigi rekordunk a nemzetközi küzdelmekben. Itt sajnálhatjuk igazán, hogy az odavágón 3 gólt is kaptunk (és nem találtunk be), egy szorosabb eredmény jelenthetett volna még pár ezer nézőt.
A tíz találkozóból hatszor átléptük a félházat, de a Skonto ellen is közel jártunk hozzá. Ezeken a mérkőzéseken egyébként 6 győzelem, 1 döntetlen és 3 vereség a mérlegünk, egyedül a Zhodino elleni eredmény és hozzáállás volt problémás. A többi mérkőzés mindegyike rendben volt, és bár nagy bravúrt nem hajtottak végre aktuális csapataink, igyekeztek mindent beleadni, és úgy gondolom, büszkévé tették a nézőiket.
Gratulálunk a százezres jubileumhoz. Hajrá, Loki!
Csibu
Képek forrása: dvsc.hu és nso.hu
