Legújabb toplistás cikkünkben a DVSC meghatározó játékosait rangsoroljuk. Néhány hete kitettünk egy szavazást a Facebook oldalunkra, amivel arra kerestük a választ, hogy ha eszetekbe jut a DVSC, akkor melyik játékos neve ugrik be először. Ott két opciót kínáltunk fel, és megosztóak voltak a válaszok, most viszont egy top5-ös rangsort készítettünk, melyhez a szerkesztőség szubjektív listáinak átlaga adta a végső sorrendjét. Arra keressük tehát a választ, hogy ha a DVSC-re, mint klubra gondolunk, akkor melyik öt játékos ugrik be elsőként!
5. Kerekes Zsombor
Zsombi csak egy van! A vajdaságból származó támadó három részletben összesen hat évet húzott le a Lokiban, szinte minden időszakában meghatározó játékosa volt a csapatnak. Debreceni évei alatt 143 bajnoki mérkőzésen 56 találatig jutott, ezzel ötödik a klub örökranglistáján gólokat tekintve. Robosztus alkata ellenére nem volt egy lassú és statikus támadó, bármely rendszerben megállta a helyét, és több vezetőedző regnálása alatt is kulcsjátékos. A legfélelmetesebb azonban a Bogdanoviccsal alkotott duójuk volt, ketten együtt megállíthatatlanok voltak. Kilencszer a válogatottban is pályára léphetett, külföldön kétszer is kipróbálhatta magát. Napjainkban is a DVSC kötelékeihez tartozik, az akadémián dolgozik az U16-os együttes mellett, tudását tehát a mai fiatalok is kamatoztathatják.
4. Adamo Coulibaly
Debrecenben szinte mindig sikerül találni magyar szinten klasszis színes bőrű támadót, elég, ha csak Sidibére, Kouemahára, vagy napjainkból Garbára és Adenijire gondolunk. Volt azonban egy játékos, aki mind közül kiemelkedett. Adamo Coulibaly 2009-ben hosszas kálvária után igazolt Debrecenbe, és rögtön letette a névjegyét. Kezdetben kissé ügyetlen játékosnak tűnt, de gyorsasága és gólérzékenysége miatt hamar alapemberré vált. Négyéves debreceni időszakában figyelemmel követhettük egyéni fejlődését is, ahogy az évek során egyre inkább klasszis támadóvá vált. A klub örök góllövőlistáján 66 találatával a második helyet foglalja el Sándor Tamás mögött, kétszer lett az NB I gólkirálya, és megkapta a Zilahi-díjat is 2013-ban. Ha 2014-ben, 32 évesen nem igazolt volna el, akkor minden létező rekordot megdöntött volna. Azonban karrierje vége felé járva még egy nagyot szeretett volna dobbantani, így visszatért hazájába, a Lens csapatához, ahol második szezonjában a Ligue 1-ben is megmutathatta magát, többek közt a PSG-nek is betalált. Visszatérése Debrecenbe hasonlóan bohózatba illő volt, mint annak idején a távozása, sajnos ez már nem is sült el jól, akkor már nem a régi Coulibalyt láthattuk. Ennek ellenére egyértelműen a klub valaha volt legjobb légiósai között tartjuk majd őt számon.
3. Igor Bogdanovics
Kevés olyan légiós van nem csak Debrecenben és Magyarországon, de talán az egész világon is, akit olyan szinten elfogadnak a drukkerek, mintha mindig is klubhoz kötődő, saját nevelésű játékos lenne. Bogdanovics ilyen volt. Pedig már nem volt fiatal, amikor Debrecenbe került, és még csak nem is húzott le egy évtizedet piros-fehér mezben, mégis megszerette őt a közönség. 30 éves volt, amikor hazájából Debrecenbe tette át a székhelyét, és rögtön a csapat húzóemberévé vált. Első teljes szezonjában rögtön bajnoki címet ünnepelhetett a klubbal, melynek tevékeny részese volt. Két részletben összesen 78 bajnokin lépett pályára a Lokiban, ezalatt 35 gólt jegyzett. Örökké emlékezni fogunk a Hajduk elleni szenzációs játékára, amivel sikerült még egyszer eladnia magát egy jegyzettebb bajnokságba, még ha összességében a törökországi kaland nem is sült el jól. Örültünk, hogy edzői tudását nálunk kamatoztatja tavaly nyári visszatérése óta, és nem titkoljuk, hogy egyszer örülnénk, ha ő ülne a kispadunkon, mint vezetőedző.
2. Sándor Tamás
A Facebookos szavazásunk nagy kérdése az volt, hogy eldöntse, Sándor vagy Dombi a meghatározóbb név a klub esetében. Bevallom, számomra picit meglepő volt, hogy végül is nem Tobe lett az első. A két játékost egyébként nem lehet összehasonlítani, Sándor magyar szinten klasszis futballista volt, a személyiségük is nagyban különbözött, ő sokkal inkább a komolyságot, határozottságot testesítette meg a pályán, és vélhetően az öltözőben is, elvégre hosszú évekig ő volt a csapatkapitány. A klub NB I-es szereplési rangsorában „csak” az ötödik helyet foglalja el 275 NB I-es meccsével, de esetében tegyük azt hozzá, hogy azért öt évet lehúzott légiósként, és viszonylag fiatalon, 34 évesen befejezte a profi futballt a sérülések miatt. Az NB I-es örök góllövőlistán viszont toronymagasan az élen áll, 88 DVSC-ben szerzett találatát aligha fogja játékos megdönteni az elkövetkező években. Ha a színtiszta futballtudást nézzük, akkor aligha találunk nála jobb futballistát a klub történetében, de ebben a rangsorban nem ez számított első sorban, így most meg kell elégednie a második hellyel.
1. Dombi Tibor
Dombi Tibi soha nem volt labdazsonglőr, sőt, talán még azt is mondhatjuk rá, hogy sokszor ügyetlenül bánt a labdával. Ezt ő maga sem tagadta. Ettől még egy jó futballista volt, mert a játék más területeiben viszont kimagasló volt. Ilyen volt a gyorsasága, a fáradhatatlansága, a mentalitása, na meg persze az esései… Mindezen tulajdonságai, no meg az egyszerűsége és szókimondósága miatt egy nagyon szerethető figura volt Debrecenben, és talán országszerte is, talán még a rivális csapatok szurkolói sem utálták őt (azt azért nem merem kijelenteni, hogy szerették). A klub NB I-es szereplési örökrangsorában toronymagasan az első helyen áll, 437 alkalommal játszott elsőosztályú bajnoki mérkőzésen a DVSC-ben, ezzel pedig az egész NB I-es szereplési rangsorban is a 13. helyen áll. Nem volt egy gólerős játékos, ennek ellenére 31 gólt sikerült termelnie, ennél többet csak 14-en tudtak szerezni piros-fehérben. És persze a 24 válogatottságot sem a szél fújta össze, amivel szintén listavezető az ide vonatkozó rangsorban. Dombi TIbi tehát egy legenda, a mi legendánk, és nem véletlen, hogy a legtöbb szurkolónak ő jut eszébe, ha a DVSC-re gondol.
