Legújabb rovatunkban nyomozó munkába kezdünk! Olyan, egykoron a DVSC-ben megforduló játékosokat veszünk górcső alá, akiket nagy reménnyel történő leigazolásukat követően nem igazán láthatott a pályán a közönség. Ergo mindenki csak fantomként emlékszik rá: látta valahol a nevét, talán a fotójával is találkozott, de játszani sose, vagy csak ritkán látta. Annak járunk utána, hogy miért sültek be ezek az igazolások! Első alanyunk pedig talán a legszimbolikusabb személy ennek a rovatnak az elkezdéséhez, ő pedig nem más, mint Thierry Issiemou!
A rovat ötletéért először is köszönet jár olvasónknak, Horváth Kálmánnak! A Fantomok című rovatban tehát azon futballistákkal fogunk foglalkozni első sorban, akik annyira keveset játszottak, hogy a méltán népszerű Citromdíj rovatunkban nem kaphatnak helyet, hiszen ott azért általában olyanok kapnak külön cikket, akikben láttunk potenciált, láttuk is őket a pályán, de nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt. Itt viszont azokat a játékosokat fogjuk keresni, akiket egyáltalán nem (vagy csak keveset) láttunk játszani. Mindenkinél négy szempontot nézünk majd:
- Mit lehetett tudni róla, mielőtt leigazoltuk?
- Mi lehetett a koncepció a leigazolásában?
- Miért vált fantommá a DVSC-ben?
- Mi lett vele utánunk?
A bevezető után pedig kezdjük is első alanyunkkal, a gaboni Thierry Issiemouval!
1, Mit lehetett tudni róla, mielőtt leigazoltuk?
1983-ban született a gaboni Libreville-ben. Alacsony termetűnek számított a maga 179 centiméteres magasságával, posztját tekintve pedig védekező középpályás volt. Mielőtt Debrecenbe került, kizárólag hazájában futballozott, játszott többek között az USM Libreville és az FC Sogéa csapatában, a DVSC előtt pedig az FC Téléstár gárdáját erősítette. Emellett fontos volt megjegyezni azt is, hogy akkoriban már 30-szoros gaboni válogatottnak mondhatta magát. Nyilván nem egy élvonalba tartozó válogatottról beszélünk, de azért ez mégsem hangzott borzasztóan.
2, Mi lehetett a koncepció a leigazolásában?
A 2006-2007-es szezonban jártunk. Akkoriban az ő pozíciója hiányposztnak számított, Kiss Zolin kívül még legfeljebb a nyáron a Tatabányától igazolt Balogh Zoltán volt ott bevethető – minőségre és mennyiségre sem voltunk meg tehát. Egyébként abban az időben is a klasszikus 4-4-2-es hadrendben játszottunk, a másik középső középpályás rendre Sándor Tamás, vagy az ő alternatívájának szerződtetett brazil Tulio volt még bevethető. Kellett tehát egy jó szűrő, akkoriban pedig elég jókat kukáztunk külföldről, a színesbőrű játékosok pedig többnyire beváltak.
3, Miért vált fantommá a DVSC-ben?
Először is érdekesség, hogy bár 2006 decembere elején leigazoltuk négy évre, végül csak bő egy hónappal később érkezett meg vízumproblémák miatt. Szemezgessünk pár mondatot a bemutatkozó interjújából: „Nagy előrelépés, hogy Európába kerültem. Voltam ugyan próbajátékon francia és spanyol csapatoknál, de nem sikerült megállapodni egyetlen klubbal sem. Természetesen abban bízom, hogy európai karriert futhatok be. Elsődleges célom azonban, hogy tudásom legjavát nyújtva a DVSC-t minél sikeresebb szerepléshez segítségem. Ha kell, erőn felül teljesítek, és remélem, idén is bajnoki címet ünnepelhet a gárda.” Itt kezdődtek a gondok. Szegény Thierry ugyanis elvétve, de megkapta a lehetőséget, ám élni nem nagyon tudott vele. Vannak emlékképeim vele kapcsolatban, és egy borzasztóan ügyetlen középpályásnak tűnt. Tehát egész egyszerűen nem tudott focizni, legalábbis olyan szinten nem, ami az NB I-be elegendő lett volna. Aztán a másik probléma: „Az országom nyelvén, tehát a fangon és bantun kívül csak franciául tudok.” Ez ismerős történet, nem? Kezet foghat Bouolival. (Fun fact: a dvsc.hu akkori szerkesztője az interjúban kerek perec le merte írni az alábbi mondatot: „Magyarországon viszont kevesen beszélnek jól idegen nyelvet, franciát meg pláne nem. Nem tartasz attól, hogy ez nehézséget okoz majd neked a mindennapjaidban?” – alighanem okozott…). Össz-vissz három bajnoki meccs jutott neki abban a fél szezonban, majd a következő kiírás őszi szezonjában még kapott 22 percet. Ennyi volt az ő Lokista karrierje.
4, Mi lett vele utánunk?
Egy év elteltével, 2008 januárjában lepasszoltuk őt a Vasasnak fél évre kölcsönbe. Angyalföldön is megcsillogtatta a tudását, összesen tíz percnyi játékidő jutott neki. Mivel mi négy évre szerződtünk vele, így nem tudom, hogy miként szabadultunk meg végülis tőle. Annyi fix, hogy a Vasastól a lengyel Karpaty Krosno-hoz került, majd megfordult két tunéziai csapatban. 2011-ben Franciaországba igazolt, de nyilván nem az élvonalba, hanem a sokadosztályú Saint-Pierroise együtteséhez. Az utolsó információ vele kapcsolatban, hogy 2012 óta az egy évvel korábban alapított gaboni AC Bongoville-ben játszik. Ez amúgy elég valószínűtlen, mivel egyébként is már 37 éves. Vélhetően réges-régen befejezte aktív karrierjét, a profi pályafutását pedig talán még régebben. Még szintén érdekességként, blogunk alapítója egy kilenc évvel ezelőtti cikkében a klub történetének legrosszabb igazolásának választotta: „…Ha nem lett volna színesbőrű, azt gondoltam volna, a szertáros állt be kicsit gurigázni, hogy aztán jobban csússzon a sör. Olyan képet festett, mint aki csak 1-2 éve látott először labdát. A menedzsere egy varázsló lehetett, fogalmam sincs mit látott benne a szakmai stáb. (…) Angyalföldön, egy meccs után leszűrték a tanulságot, s karanténba zárták. Az idény végén vasvillával kergették el. Szerencsére, mindössze 5 meccsen riogatta, a sokat látott honi nézőket.”
