Rovatunkban olyan, egykoron a DVSC-ben megforduló játékosokat veszünk górcső alá, akiket nagy reménnyel történő leigazolásukat követően nem igazán láthatott a pályán a közönség. Ergo mindenki csak fantomként emlékszik rá: látta valahol a nevét, talán a fotójával is találkozott, de játszani sose, vagy csak ritkán látta. Annak járunk utána, hogy miért sültek be ezek az igazolások! Az ötödik részben a Coulibaly utódjának kikiáltott észt gólzsákot, Vjatseslav Zahovaikot ismerjük meg!
1, Mit lehetett tudni róla, mielőtt leigazoltuk?
1981-ben született Észtországban. Karrierje is ott indult, a Flora Tallinnban nevelkedett, és egy rövid kitérőtől eltekintve (Warrior Valga, illetve JK Viljandi) ott is futballozott többnyire. A Flora egyébként Észtország legsikeresebb klubja, de a 2000-es évek közepétől sokáig a Levadia egyeduralkodó volt (kicsit hasonló történet a miénkhez, bár ők 1999-ben és 2000-ben is bajnokok lettek, de aztán 2004 és 2014 között hét bajnokságot nyertek, azóta viszont egyet sem), őket pedig nem kell bemutatni senkinek ugyebár. Hazai környezetben nagyon jól ment neki a góllövés, voltak 20 gól fölötti szezonjai, de a 15 gólt stabilan hozta átlagban minden évben. 2006-ban az IFFHS gáláján a leghatékonyabb támadó díjat vehette át annak köszönhetően, hogy 21 meccsen 25 gólt szerzett. Pályafutása során az észt bajnokságban összesen 152 gólt lőtt. 2007-ben kipróbálta magát légiósként Kuvaitban, majd 2010-ben a portugál Leiriához igazolt. Ott mindössze hét mérkőzés jutott neki a szezonban, gólt nem szerzett. Ezt követően 2011-ben vezetett az útja a Lokihoz, 29 évesen, tehát közel sem fiatalon.
2, Mi lehetett a koncepció a leigazolásában?
Elég nagy átalakuláson ment keresztül a DVSC kerete 2011 nyarán, az előző évi sikertelen szezont követően Kondás Elemér vette át a csapat irányítását, és több alapember is távozott a nyáron, akiket pótolni kellett. A legnagyobb sztárunknak számító Coulibaly szekere is kifelé állt több balhéjának köszönhetően, no meg nem mellesleg a jó teljesítménye miatt is hívták külföldre. Emiatt a klubvezetés nem bízta a véletlenre, több támadót is tesztelt és igazolt a nyár folyamán. A keretben egyébként Coulibalyt leszámítva csak Kulcsár és a sérülékeny Farkas Balázs volt még bevethető elöl, kellett tehát pár jó támadó. Ennek érdekében szerződtettük a bosnyák Nikolicot és az észt Zahovaikot. Utóbbi a pedigréje alapján jónak tűnhetett, gólérzékenysége és testalkata miatt sokat ki is kiáltották az új Coulibalynak az első napokban…
3, Miért vált fantommá a DVSC-ben?
„Nem volt számomra ismeretlen a Loki, hiszen kétszer is megmérkőzött a Levadia Tallinn együttesével, igaz, nem láttam egyik meccset sem, de az észt sajtó nagyon jó véleménnyel volt a debreceniekről. Tudtam, milyen szép eredményeket ért el a csapat a nemzetközi porondon, így örültem a lehetőségnek, hogy ide igazolhattam. Remek csapat, és az eddig szerzett személyes tapasztalataim csak megerősítettek ebben. Igazán profi a klub, tele ambícióval, a keretben minőségi játékosok vannak, emellett az edző nagyon komolyan veszi a munkáját, remek foglalkozásokat tart, tehát igazán jók a benyomásaim.” Ezek voltak első szavai a Loki játékosaként. Kezdetben a szurkolók is bizakodóak voltak vele kapcsolatban, az edzőmeccseken látottak alapján mindenki látott benne fantáziát. Az első két bajnokin csereként beszállhatott, a Vasas ellen 19, a ZTE ellen 4 percet töltött a pályán. És ezt követően egyetlen percet sem játszott az NB I-ben, sőt, a kispadon sem foglalhatott helyet a szezon hátralévő részében. Két Magyar Kupa meccs jutott neki, a Cegléd ellen gólt is szerzett (és a végén kis is állították). Ezen kívül a Ligakupában öt mérkőzésen négy gólt szerzett, illetve pályára lépett négyszer az NB II-es tartalékcsapatban, ott két találatig jutott. Februárban elengedtük Kínába próbajátékra, majd március közepén szerződést is bontottunk vele, a klubhonlap a szokásos szűk közleményben tudatta a távozását: „A DVSC-Teva nyáron igazolta le Vjatseslav Zahovaikót, aki azonban az azóta eltelt időszakban nem tudta beverekedni magát a Loki első csapatának szűkebb keretébe. Az észt támadó ezért kezdeményezte a szerződése felbontását, amelyhez a klub hozzájárult.” Az, hogy valójában miért vált fantommá, egy érdekes kérdés. Van az úgy, hogy egy játékosnak egy bizonyos közegben nem megy úgy a játék, mint máshol, Zahovaiko esetében ez a máshol egyértelműen hazáját, Észtországot jelentette. Hiába szórta ugyanis a magyarnál egyébként jóval szerényebb színvonalú észt ligában a gólokat, karrierje során egyik külföldi állomásán sem tudott bekerülni a csapatba.
4, Mi lett vele utánunk?
A kínai szerződés nem jött össze, így Finnországba igazolt a KuPS-hoz. Azonban ott is csak fél évig húzta (6 meccs, 1 gól), majd hazatért Észtországba, a Sillamae Kalev együttesébe. Itt ismét magára talált, két és fél év alatt 24 gólt szerzett. 2015-ben országon belül váltott klubot és a Paide nevezetű csapathoz szerződött, ahol ismét két kimagasló szezonnal zárta karrierjét: 17, illetve 19 találatig jutott, amivel a harmadik, illetve a második helyen végzett a bajnokság góllövő listáján (csapata egyébként mindkét szezonban a középmezőnyben végzett). 2017 elején, 36 évesen vonult vissza a profi futballtól. Tipikus local hero, aki otthon kiskirály volt, külföldön viszont könnyűnek találtatott.
