Rovatunkban olyan, egykoron a DVSC-ben megforduló játékosokat veszünk górcső alá, akiket nagy reménnyel történő leigazolásukat követően nem igazán láthatott a pályán a közönség. Ergo mindenki csak fantomként emlékszik rá: látta valahol a nevét, talán a fotójával is találkozott, de játszani sose, vagy csak ritkán látta. Annak járunk utána, hogy miért sültek be ezek az igazolások! A hatodik részben egy irányító középpályás nem túl sikeres debreceni karrierjét vizsgáljuk, aki nem más, mint Adnan Alisic.
1, Mit lehetett tudni róla, mielőtt leigazoltuk?
Hollandiában, Rotterdamban született 1984-ben, de apai ágon bosnyák származású. Az Utrechtnél kezdett el focizni, 2003-ban került a felnőttcsapathoz (ha szerencséje van, akkor ifistaként még találkozhatott Dombi Tibivel, aki 2000 és 2002 között volt az Utrecht futballistája). Nevelőklubjában 2006-ig játszott, előbb kölcsönbe az FC Dordrechthez került egy évre, majd 2007 és 2011 között az Excelsior futballistája volt. Itt két szezonjában volt stabil kettő, másik kettőben meg inkább epizódszereplő. Jellemzően az a két évad volt a gyengébb, amikor csapata az első osztályban futballozott. A két Eredivisie-s szezonjában összesen 21 pályára lépés jutott neki, a másodosztályban viszont alapember volt, 26 illetve 33 mérkőzésen összesen 7 gól és 9 gólpassz volt a mérlege. Ami számunkra érdekes, az a 2010/11-es szezonja, amelyben mindössze 10 mérkőzése volt az első osztályban. Mindezek alapján nem nagyon értem, hogy miért csaptunk le rá 2011 nyarán.
2, Mi lehetett a koncepció a leigazolásában?
A koncepció nyilván az volt, hogy kellett valaki Czvitkovics helyére, aki ezen a nyáron igazolt Belgiumba négy sikeres Lokiban eltöltött szezon után. Szerencsére igyekeztünk a biztosra menni, és két légióst is igazoltunk a posztjára, utólag pedig tudjuk, hogy Selim Bouadla szerződtetése telitalálat volt, így igazából belefért, hogy a másikkal meg mellényúltunk. Egyébként őt még nem Boaudlával együtt igazoltuk (aki később jött), hanem két másik légióssal egyszerre, Zahovaikoval és Stevo Nikoliccsal együtt mutatták be. Kondás Elemér így jellemezte egyébként a három évre aláíró játékost: „Alisicet szintén fel tudtuk mérni, mire képes, voltak jó megoldásai, harcosan futballozott, jó helyen volt nála a labda.” Egyébként ha kíváncsiak vagytok, meglepő módon annak idején még egy bemutató cikket is készítettünk róla, amikor felvetődött, hogy próbajátékra érkezhet.
3, Miért vált fantommá a DVSC-ben?
Utólag kijelenthető, hogy nem tudták felmérni a képességeit. Egy részre felhívnám a figyelmet bemutatkozó interjújában: „Korábban csak Hollandiában futballoztam, és szerettem volna kipróbálni magam más országban is. Változásra, új kihívásra volt szükségem. A menedzseremen keresztül kerültem kapcsolatba a klubbal, és örülök, hogy sikerült megállapodnunk. Nagyon izgatott vagyok, mert teljesen más közegbe kerültem. Be akarom bizonyítani, hogy még mindig jó erőben vagyok, és lehet rám számítani.” Ezek szerint ezt megelőzően nem volt jó erőben, és nem lehetett rá számítani? Akkor mégis árulkodó az a mindössze 10 pályára lépés… Szegény Alisic végül nem tudta bizonyítani, hogy lehet rá számítani, ugyanis egyetlen bajnoki mérkőzésen sem léphetett pályára, a kispadra is csak egyszer, Kaposváron ülhetett le. Volt viszont két meccse a Magyar Kupában, négyszer az NB II-es csapatban is pályára lépett, a Ligakupában viszont alapember volt, mind a hat csoportmeccsen játszott (4 gólt szerzett is), majd a középdöntőben is jutott neki két mérkőzés. A szakmai stáb tehát a felkészülés során úgy mérte fel, hogy erősítést jelenthet, leigazolása után pedig már azt látta, hogy nincs segítségére a csapatnak. Furcsa történet ez (is).
4, Mi lett vele utánunk?
Szerencsére hamar megváltunk tőle, május 10-én, még a szezon befejezése előtt a szokásos szákszavú közleményben tudatta a klubhonlap, hogy távozott a Lokitól: „A DVSC-Teva vezetősége és Adnan Alisic a mai nappal közös megegyezéssel felbontotta a közöttük lévő szerződést.” Ezt követően visszamenekült korábbi klubjába, és három évet húzott le az FC Dordrechtnél. Ebből két szezont a másodosztályban játszott, többnyire alapemberként, ám a harmadik szezonban a feljutást követően perememberré vált (ismerős helyzet). 2015-ben tovább is állt, a negyedosztályú (!) GVVV Veenendaalhoz vezetett az útja. Gyakorlatilag innentől számíthatjuk, hogy levezet, hiszen ezt követően olyan jó nevű kluboknál fordult meg, mint az ödötosztályú Leonidas, az amatőr státuszú RVV COAL, ha pedig minden igaz, akkor jelenleg, 36 évesen is aktív, és a Leonidasban játszik az ötödik ligában. Megpróbálkozott a légióskodással, és elmondhatja, hogy felnőtt pályafutása egyetlen trófeáját Magyarországon, a Lokinál nyerte, elvégre Magyar Kupa győztesnek vallhatja magát.
