LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Egy sima, egy fordított

Kétarcú csapat a DVSC idén, hiszen a hazai meccseket tükörsimán, gólt is alig kapva hozzuk, idegenben viszont mintha motivációját és koncentrációját vesztené a csapat, ennek pedig szenvedős, nyögvenyelős (és általában 1-1-re végződő) meccsek az eredményei, még az alsóházi együttesek ellen is. Ez utóbbit láttuk vasárnap a Csákvár ellen, és most folytattuk a sormintát: a másik kiesőjelölt Szentlőrincet játszi könnyedséggel vertük meg itthon.

Ahogy Redboy is jelezte a beharangozójában, újabb engesztelés volt várható a nem megfelelő hozzáállásban megvívott előző bajnoki után, ami ideig-óráig ismét feledteti a problémákat, amit többségben a vezetőedző személyében látunk/látnak. A kezdőt illetően volt pár változás, a sérülés miatt kimaradó Bárány nem kezdett, helyette Bévárdi kapott lehetőséget, illetve a vélhetően szintén sérülés miatt lecserélt Korhut helyén Ferenczi játszott. A vasárnap újfent értékelhetetlen produkciót mutató Bényei helyett Szatmári került be a kezdőbe, a középpálya közepén pedig Varga Józsi kapott pihenőt, így Baráthot jelölte a kezdőbe Kondás Elemér. A vendégek egy masszív védekezésre és kontrákra építő kezdővel álltak ki, kapujukban a Loki nevelésű Slaktával, a kispadon pedig azzal a Marian Slukával, aki játékosként többször tört borsot a mi orrunk alá is a ZTE játékosaként.

Fagypont alatti hőmérsékletben, és a pályára egyre inkább leereszkedő ködben kezdődött meg a mérkőzés. Előbbi a játékosok, utóbbi a mérkőzést streamen követő nézők dolgát nehezítette leginkább. Az első percekben Dzsudzsák kapott labdát az ellenfél térfelén, majd mivel senki nem támadta őt, így jó 25-ről tüzelt, szépen hárított a vendégek kapusa. Az első húsz perc többnyire a vendégek térfelén folyt, de helyzetekben ez nem igazán mutatkozott be. Az első komoly lehetőségünkből viszont rögtön gól is esett, ám nem egy kidolgozott lehetőség, hanem egy pontrúgás hozta meg a vezető találatunkat: Dzsudzsák nagyon szépen ívelt ballal a kapu előterébe, Szatmári pedig senkitől sem zavartatva csúsztatott a vendégek kapujába a 20. percben. A korai vezetés általában megnyugtatja a csapatot, a gond akkor szokott jönni, mikor nem sikerül hamar megrúgni a másodikat, és később az ellenfél vérszemet kaphat. Ez most nem történt meg, ugyanis két perccel később ismét egy rögzített helyzetből dupláztuk meg az előnyünket, ezúttal Bódi ívelt a túlsó oldalról középre, Pávkovics az elé pattanó labdát jobbal előbb a blokkba lőtte, utána viszont ballal szépen lőtte ki a hosszút. Mindkét belső védőnk betalált tehát, és gyakorlatilag ezzel el is döntöttük a meccset.

A félidő hátralévő részének egyetlen említésre méltó pillanata a 36. percben jött, ekkora Baráth szép indításából Bévárdi ugrott ki a jobb szélen, majd egy szép csellel betört a tizenhatoson belülre a védője mellett, ám Slakta jól zárta a szöget és nagyot védett ziccerben. A helyzet értékét növeli, hogy mindezt emberhátrányban dolgoztuk ki, Pintér Ádámot ugyanis ebben az időszakban ápolták, őt sajnos le is kellett cserélni, remélhetőleg nem súlyos a sérülése. Mindenesetre Sós Bence állt be helyette. Grófnak gyakorlatilag semmi dolga nem volt, a vendégek egyszer sem találták el a kapunkat az első játékrészben, a kétgólos vezetésünk megérdemelt volt, bár kicsit csalódást keltő volt, hogy tőlünk is csak egy kidolgozott helyzetre futotta.

Szomorú látványt nyújtott az üres lelátó a leragasztott székekkel

A második játékrész elejét megnyomtuk, és hamar meg is szereztük a harmadik gólunkat. Pávkovics indította az üresen kilépő Szécsit a jobb szélen, az élesen középre tett labdájára pedig Sós robbant be a röviden és csúsztatott a tehetetlen Slakta fölött a kapuba. Ezzel beállítottuk a hazai pályán megszokott eredményt, a 3-0-t, de sok volt még hátra és bíztunk benne, hogy ezúttal nem állunk meg három gólnál. Ezt követően viszont egy bő harminc perces monoton mezőnyjáték következett, amit csak a két csapat tömeges cseréi szakítottak meg, nálunk például beállt Haris és Talpalló (utóbbi most debütált), valamint Lakatos és Tischler. Grófnak először az 53. percben kellett védenie egy távoli lövést, majd Sós a rá jellemző öncélú megoldással rontott el egy ígéretes lehetőséget (bepassz helyett éles szögből mellé lőtt), nem sokkal később pedig Talpalló cselezte be magát jobbról a tizenhatoson belülre, de lövése gyenge és lapos volt, könnyedén fogta Slakta.

Az utolsó 15 percben picit felpörgött a meccs, ehhez az kellett, hogy figyelmetlenek legyünk, és egy gyorsan elvégzett szabadrúgásból ziccerben ugrott ki a vendégek csereként beállt játékosa, Sili, aki Gróf mellett szépen lőtte ki a hosszút. Ezzel elrontottuk a hazai sormintát, biztos volt, hogy nem lesz 3-0 a végeredmény. De hogy legalább a háromgólos győzelem meglegyen, arról Tischler gondoskodott, a 85. percben lesgyanús helyzetben kapott labdát Bóditól, és ziccerben nem is hibázott. Ezzel nagyjából minden említésre méltó momentumot felsoroltam a második félidőből, könnyed 4-1-es győzelmet arattunk a szerény képességű Baranya megyei ellenfelünkkel szemben. A legjobb teljesítményt szerintem Pávkovics nyújtotta nálunk, aki a gólja mellett még a harmadik találatból is kivette a részét. A többiektől átlagos produkciót láttam, de adott a lehetőség, hogy ti döntsétek el, hogy ki volt a mérkőzés legjobbja.

Igyekezzünk helyén kezelni ezt a sikert, tehát nem kell hanyatt esni attól, hogy három góllal megvertük itthon az egyik kiesőjelöltet, azonban túlzottan keseregni sincs okunk. A hazai pályán lejátszott mérkőzéseinkkel általában nincs probléma, bár azt halkan hozzáteszem, a mai mérkőzésen sem láttam elképzelést a támadásainkban, ezúttal is az egyéni villanások, no meg a rögzített helyzetek vezettek eredményre. A szerda-szombat ritmusban, és jelen furcsa körülmények között megvívott meccsek alatt ezzel nem is lenne gondom, ha ez csak egyszer-egyszer előforduló dolog, és nem visszatérő probléma lenne. Na de tényleg nem akarok fikatőr lenni, nyertünk, gratulálunk a csapatnak, de a mai győzelemnek csak akkor lesz igazán értéke, ha vasárnap Szombathelyen is győzünk. Tudom, nem könnyű a Hali ellen idegenben győzni, de a Budaörs ma négyet gurított nekik, a Covid meg a fél csapatukat ledöntötte a lábáról…

fotók // Kovács Péter / HAON