Hétközi fordulóra került sor az NB II 31. fordulójában, Tatabányán fogadott minket az elmúlt években minket többször is megtréfáló Dorog. A mérkőzést három részre lehet bontani: az első 38 percben óriási vendég fölény helyzetek nélkül, a 38-67. percben emberhátárnyban is domináló Loki, majd a láthatatlan utolsó 30 perc, amely során kikaptunk. Nem véletlenül jutnak eszembe akarva, akaratlanul is Détári dühös szavai egy régebbi mérkőzésről…
A beharangozóban hellyel-közzel jól tippeltük meg a kezdőcsapatot, bár nagy jóstehetség nem kellett hozzá, hiszen borítékolható volt, hogy a rutinosabb játékosok pihenőt kapnak erre a meccsre. Így Korhut helyén valóban Ferenczi kezdett, Dzsudzsákot Haris helyettesítette a középpályán, és ezúttal Bódi is kimaradt, aki helyett pedig Bényei kapott lehetőséget. Bárány és Sós is ott voltak a kezdőben, illetve az elmúlt hetekben jól futballozó Bévárdi helyén ismét Kusnyír kapott lehetőséget a jobbhátvéd posztján.
Az első perceket meglehetősen nagy intenzitással kezdtük, alig lépte át a számláló az 5. percet, de már a negyedik szögletünket végezhettük el. A mezőnyfölényünk nagyjából a 20-25. percig kitartott, ebben az időszakban sorra záporoztak a beadások a dorogi kapu előterébe, de saját embert ritkán találtak meg az ívelések, a hazai védők rendre kifejelgették vagy kivagdosták a labdákat. Középről nagyon hiányzott ezúttal egy technikás, osztogatni képes játékos, mert bár a Haris-Varga-Bényei hármas könnyedén feljuttatta a játékszert az ellenfél kapujának előterébe, az utolsó 20-25 méteresen rendszeresen elfogyott a tudomány. Hiányoztak a kulcspasszok, az utolsó jó beindítások. Ilyenkor látszik meg igazán Dzsudzsák hiánya, akit sokan továbbra sem tudnak a helyén kezelni, pedig legtöbbször az ő érdeme, hogy ilyen betömörülő védelmek ellen is helyzetbe tudunk kerülni. Ezúttal többnyire Ugrai próbált visszalépni és besegíteni, de neki is kevés jó megmozdulása volt. Emellett személy szerint nagyon hiányoltam a távoli lövéseket, egyrészt ha már nincs osztogatni képes játékosunk, akkor érdemes átlövésekkel próbálkozni, pláne hogy a pálya talaja látványosan fel volt ázva, vélhetően kiadós eső áztathatta a tatabányai gyepet a meccs előtt. Másrészt sokszor tényleg adta volna magát egy távoli löket, de mindig inkább eggyel tovább passzoltuk a labdát.
A félidő második fele már unalmasabb volt, és bár közel 10 szögletet végezhettünk el, ezeknek a veszélyességi mutatója a 0-hoz közelített, a „legszebb” jelenet az volt, mikor az egyik szögletnél a labdát úgy „adtuk be”, hogy az az alapvonalat sem lépte át, így érintés nélkül a kapu mögött landolt. Maga a meccs nem volt egyébként durva a vizes talaj ellenére sem, éppen ezért volt hidegzuhany, ami a 38. percben történt: Kusnyírt ugyanis egy vélt könyökös miatt kiállította a játékvezető második sárgával (az elsőt még a 25. percben kapta egy taktikai szabálytalanságért). Az ismétlést elnézve egyáltalán nem érzem jogosnak, pláne, hogy tényleg nem voltak durvaságok a meccsen, sőt, megkockáztatom, hogy Kusnyír 2 szabálytalanságán kívül talán nem is követtünk el faultot egészen odáig… (Az NSO szöveges tudósítása is szigorúnak titulálta a kiállítást.) Ezzel eléggé nehéz helyzetbe kerültünk, a félidő hátralévő ideje már többnyire reklamálással telt el, Kinyik be is sárgult, majd a hajrában Pávkovics szintén egy taktikai szabálytalanságra kapott sárgát, így mindkét belső védőnk sárgával vonulhatott a szünetre, ami további veszélyeket rejtett magában… Az első félidő egyetlen említésre méltó helyzete egyébként Ugrai nevéhez fűződött, a 36. percben szépen tekert kapura, amit bravúrral védett a hazai kapus. Ez volt az egyetlen távoli próbálkozásunk egyébként, kaput talált lövés pedig ezen kívül egy lecsorgó fejes volt, ami szintén Ugraitól érkezett még a meccs elején.
Nagyon nehéz megítélni a helyzetet, mert a közvetítésben csak az látszott, ahogy a képbe befutó hazai játékos az arcához kap Kusnyír kitett könyöke mellett. Viszont ezen megállított kép alapján egyáltalán nem tűnik úgy, hogy védőnk eltalálta volna a dorogi arcát…
A második félidő is hasonló mederben zajlott, egyáltalán nem érződött, hogy eggyel kevesebben lennénk, ugyanúgy mi birtokoltuk többet a labdát, viszont helyzetbe nem tudtunk kerülni. A Dorognak szemmel láthatóan megfelelt az egy pont. A szünetben Husztiék egyébként hármas cserével igyekeztek javítani a játékunkon, beállt Bódi, Szécsi és Bévárdi, a lecserélt játékosok pedig Haris, Sós és Bárány voltak. Jellemző momentuma volt a meccsnek, amikor a 2. félidő közepe táján egymás után négy szögletet adhattunk be, de mindegyik veszélytelen volt, az idő pedig folyamatosan telt azzal, hogy a kifejelgetett labdákért labdaszedő híján a játékosoknak kellett rohangálni (ez egyébként nonszensz). Majd a 67. percben egy gyenge ballábal Szécsi lövéssel zárult a meccs látható része, ezt követően ugyanis megállt a dorogiak streamje, így a folytatást már nem láthattuk…
Így aztán lemaradtunk arról hogy a 71. percben gólt kaptunk („Szedlár Zoltán viharzott el a bal szélen, középre lőtt labdáját Kanalos Tony-Markos lőtte a bal alsóba.”), majd beállt Dzsudzsák Varga helyett, a 79. percben pedig Zuigéber ziccert rontott („Zuigéber eldönthette volna, de egy az egyben nem tudta megverni Grófot”). Az utolsó 10 percre még Tischler is beszállt Ugrai helyett és a 86. percben kis híján egyenlíteni is tudott („Dzsudzsák remek beadása után Tischler fejelt centikkel mellé”), ezzel viszont ellőttük minden puskaporunkat, hatperces hosszabbítás ide vagy oda, a szöveges tudósítás alapján nem tudtunk már helyzetet kialakítani. Sőt, a végén a Dorognak voltak ziccerei, majd a ráadás végén el is döntötték a találkozót („Egy újabb kontra végén Szerencsi Miklós lőtt a jobb alsóba”).
A vége tehát 2-0, és bár a játékvezető döntően befolyásolta a végeredményt a jogtalannak tűnő kiállítással, ez így egy újabb kínos vereség idegenben, amivel újfent magunkra rántottuk a mezőnyt, és ismét van izgulnivalónk a folytatást illetően…
A vereségre és a kaotikus közvetítésre tekintettel ezúttal eltekintünk a meccs legjobbja szavazástól. Azok alapján amit láttunk, egyébként sem éreztem senkit jónak, mindenki tudása alatt teljesített. Nem volt egyetlen elfogadható egyéni teljesítmény sem, ennek pedig nem lehetett más a vége, emberhátrány ide vagy oda. Vasárnap jöhet a keleti rangadó, ahol kötelező nyerni.
