Az idei szezont egy Honvéd elleni, azóta is emlékezetes idegenbeli győzelemmel kezdtük. Akkor a rossz védelmünket leszámítva még minden szépnek és jónak tűnt. Azóta viszont a győzelmek száma nem nagyon akar növekedni, és egyre inkább a múlt homályába vész az a lehetőség, hogy az egyik üde színfoltja lehetünk a szezonnak. Rég volt már július vége… Pedig tulajdonképpen csak bő három hónap telt el azóta, de annyi csalódást, kilátástalanságot sikerült a klubnak belezsúfolni ebbe az időszakba, hogy súlyra éveknek tűnik. És így érkeztünk el a bajnokság második harmadának a kezdetéhez, és oda, hogy megint a Honvéd az ellenfelünk. FIGYELEM! Elkeseredett és kiábrándult hangvételű beharangozó következik.
Persze írhatnék most hosszasan arról, hogy mennyire fontos meccs lesz a kiesés elleni harcban, hogy mindenki a stadionba, mert kell a csapatnak a biztatás… Csak éppen semmi kedvem hozzá. Mint ahogy a meccshez sem. Meg ehhez a bohóckodáshoz, amit Debrecenben focinak gúnyolnak mostanában.
A héten megtudhattuk a klub honlapjáról, hogy a Loki a második legnépszerűbb csapat a bajnokságban nézettségi szempontból. Vonjuk le gyorsan a következtetést: ezek szerint mégsem a szurkolókon múlik a sikertelenségünk, akikre időnként a játékosoknak vagy a klub vezetőinek véletlenszerűen eszükbe jut mutogatni. „Ha még többen kijönnének a meccsre…”-halljuk sokszor. Akkor mégis mi lenne? Még több ember délutánját/estéjét rontanátok el? A megnövekedett jegybevételből igazolnánk még egy Nikolicsot? Nos, ezeken az eshetőségeken nem kell sokáig gondolkoznunk: nem igazán fenyeget a veszély, hogy mostanában döntünk majd nézőcsúcsokat. És látva, hogy miként mennek a dolgok a DVSC-nél, ideje lenne ezen végre nem csodálkozni. Mert tényleg ezt érdemlik ezek az emberek, azok, akik ennyi csalódás után is kitartanak a csapat mellett? Lelketlen zsoldosokat? Rekordösszegekért igazolt huszadrangú légiósokat? A legnagyobb riválisainkban szocializálódott, nullkilométeres edzőket? Tőzsér Danit? Én nem hiszem.
Most persze sokan megint reménykednek; a szurkolók már csak ilyenek. Távozott a bűnbak, most biztos minden jobb lesz. Nem. Nem lesz. Ideig-óráig talán egy kis szerencsével lehet valami, mint az MTK ellen is. De legyünk már őszinték: egy nézhetetlen meccsen csak azért szereztünk pontot, mert nem lehetséges, hogy mindkét csapat veszítsen. Ettől függetlenül nem volt semmi elképzelés a játékunkban, szerintem mi is csak találgatjuk, hogy a francba nem kaptunk ki. (Segítek: ezt az MTK-t épp most árazta be a Gyirmót… Apropó: ha a pénzhiányról beszélünk, hogy azért nincs itt semmi, és ebből így nehéz lenne jobbat kihozni, nézzük meg a Gyirmótot, vagy éppen külföldön az Union Berlint, Atalantát stb.) Annyira unalmas és kilátástalan volt az egész, hogy az egyetlen dolog, ami a meccsen kicsit meg tudta nyomni a vérnyomásom, az a diszpécserkedő Tőzsér látványa volt.
Nem tudom, mi lesz a Honvéd ellen. Vajon most mennyi kedvünk lesz focizni? Egyáltalán ki az edzőnk jelenleg? Tőzsér? Herczeg? Jeremiás? Annyira nevetséges és amatőr az egész, hogy még nevetnék is rajta, ha nem a Lokiról lenne szó. Jöhetne holnap bármelyik csapat vendégségbe, nem tudnék igazán okosat írni, annyira esetleges az egész.
Csak egy dolog egyértelmű. Bármely klub egyetlen, igazán fontos erőforrása a szurkolótábora. Az az egyesület, amelyik ezt nem látja, a saját sírját ássa meg, nálunk pedig sajnos évek óta túlkínálat van sírásókból. A nevük néha változik, a módszereik is (ki egykedvűen turkálja a földet, ki hevesen lapátol, ki másokkal végezteti el a piszkos munkát), de valamiért mindig van olyan, aki átveszi ezt a szerepet, ha valami csoda folytán az előző abba is hagyja. És ameddig ez így van, mindegy, hogy kivel játszunk a következő meccsen. Addig minden mindegy. Az is, hogy mit játszunk holnap a Honvéd ellen, de tulajdonképpen még az is, hogy véletlenszerűen éppen kiesünk vagy bennmaradunk. Ennek a klubnak nem csak az idei szezont kellene valahogy túlélnie, hanem a saját, hosszú évek óta tartó rohadását. Ez pedig nem kecsegtet sok jóval…
Enderson
