Idén is összeszedtük az év „legjeit”, azaz összegeztük, hogy DVSC szempontból hogyan is telt a 2021-es év. Elmondható, hogy kettéosztható az esztendő, hiszen a tavaszt még az NB II-ben töltöttük, nyár óta viszont visszatértünk az első osztályba. De még ez a két külön időszak sem volt kiegyensúlyozott, gyakorlatilag egy hullámvasutazás volt az idei évünk. Következzenek tehát 2021 “Loki-legjei”, nem időrendi sorrendben haladva.
Lássuk tehát többféle kategóriában, hogy ki vagy mi volt az évben a…
Legemlékezetesebb pillanat: Sikerült a visszajutás az NB I-be
Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű, és voltak hullámvölgyei az NB II-es szezonunknak, de a végén sikerült teljesíteni a kitűzött célt, még ha ehhez az utolsó mérkőzés utolsó percéig várni és izgulni is kellett. Teljesen megérdemelten nyertük meg a másodosztályt, ez némi gyógyír volt az előző szezon sebeire.
Legnagyobb meglepetés: Huszti Szabolcs lett a vezetőedző
Kondás Elemér februári menesztése nem ért meglepetésként minket, az már annál inkább, hogy az edzői szakmában nullkilométeres, az aktív játékos pályafutását nemrég befejező Huszti Szabolcsot nevezték ki utódjának, aki hozta magával Toldi Gábort Fehérvárról, mivel pro-licensze csak neki volt, így papíron ő volt a vezetőedző. A kockázatos kinevezés eleinte nem tűnt jó döntésnek, majd a feljutás és az NB I-es rajt után változott a szakember megítélése, de a csapat őszi hullámvölgyébe belebukott, így nem volt egy teljes évig sem a DVSC edzője.
Legnagyobb csalódás: A rutinos játékosok formahanyatlása
Sokan féltek attól, hogy Dzsudzsák Balázs mennyire lesz motivált több mint tíz évnyi légióskodás után, illetve azt követően, hogy Marco Rossi biztossá tette, hogy nincs számára visszaút a válogatottba. Ennek ellenére példaértékékű a hozzáállása, és a csapat húzóembere. Nem feltétlen igaz ez azonban a többi „nagy öregre”, és itt első sorban Korhutra és Bódira célzok, akik finoman szóval sem életük félszezonját futották, de az ősz végére Varga teljesítménye is jócskán visszaesett és ki is szorult a kezdőből. Remélhetőleg az új év változást hoz majd ebben a tekintetben is.
Legemlékezetesebb meccs: Békéscsaba – DVSC 4-4
Lehet, hogy nem ez a legmegfelelőbb jelző erre a mérkőzésre, de azért abban egyetértünk, hogy nem volt könnyű túltenni magunkat rajta. A biztosnak hitt három pont 2-0-s vezetésnél pár perc alatt tovaszállt, totális összeomlást produkáltunk és a végén örülhettünk, hogy legalább egy pontot megmentettünk.
Legszínvonalasabb meccs: DVSC – Honvéd 5-3
Ez is emlékezetes meccs volt, viszont színvonalában is kiemelkedett az idei év mérkőzései közül. Fordulatos és izgalmas összecsapás volt ellentétes félidőkkel. A szünetben még 3-1-re a Kispest vezetett, a második félidőben viszont alig 15 perc alatt berámoltunk négy gólt, köztük nem egy szépségdíjas találattal, így nagyon fontos három pontot tartottunk itthon.
Legrosszabb meccs: Újpest – DVSC 3-1
Ebben a kategóriában sem volt nehéz a választás, több okból is fájó volt az újpesti kirándulás. Carrillo első meccse volt, ráadásul egy fontos kiesési rangadónak számított, amin kellett volna legalább egy pontot szereznünk. Az első félidei Nikolics kiállítás után viszont teljesen feladtuk a támadások lehetőségét, és a gyámoltalan második félidei játékunkkal esélyünk sem volt a pontszerzésre, a kiütéses vereséghez sokkal közelebb álltunk, mint az egy ponthoz.
Legjobb hangulat: DVSC – FTC 2-0
Nem volt bő a választék, az év első fele ugyanis szinte végig zárkapus volt a Covid miatt, a Fradi ellen viszont mindkét szurkolótábor kitett magáért, volt füst, piró, szurkolás, egymás szidása, és persze az ezt követő büntetések sem maradtak el.
Legszebb gól: Ugrai Roland a Honvéd ellen
Az év végi videós összeállításunkban erről a kategóriáról már lerántottuk a leplet, az 5-3-as meccsen a második találatunk volt ez, amivel visszajöttünk a meccsbe. Klasszis megmozdulás volt.
Legnagyobb bohózat: Brandépítés és címerkérdés
Már tavasszal is voltak sugdolózások szurkolói körökben, hogy a vezetőség címercserében gondolkodik, majd a nyáron bemutattak egy új címert és egy logot is, melyek közül előbbi az akadémiai csapatok emblémája lett, utóbbi pedig a ruházati elemeken és a social médiában jelenik meg. A vezetőség nem győzte többször is hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a brandépítés, kár, hogy a szurkolók tetszését nem nyerte el.
Legjobb játékos: Dzsudzsák Balázs
Az egyik fentebbi kategóriánál már említettem őt, amellett hogy a hozzáállás példaértékű, játéktudásban is kimagaslik a csapatból. Teszi mindezt úgy, hogy az év során legalább ötféle poszton próbálgatta őt az aktuális vezetőedző, és szinte mindenhol helyt tudott állni. A 2021-es számai önmagukért beszélnek: 11 gól és 14 gólpassz fűződik a nevéhez, és ez akkor is megsüvegelendő, ha a fele „csak” az NB II-ben született.
Legrosszabb játékos: Marko Nikolics
Már a leigazolásakor sejtettük, hogy nem sok örömünk lesz a játékában, ezt később a pályán is bizonyította. Huszti Szabolcs megadta neki a lehetőséget, amivel nem tudott élni, a harmadik forduló után hetekre eltűnt a kezdőcsapatból. A tréner távozásával került ismét előtérbe, Jeremiás Gergőnél, majd Carrillonál is kezdő volt, de utóbbi debütáló meccsét elrontotta a fölösleges kiállításával, így azóta ismét parkolópályára került – szerencsére.
Legjobb igazolás: Ugrai Roland
Az ő leigazolásakor is szkeptikusak voltunk, és eleinte nem is igazolta azt, hogy jó döntés volt szerződtetni, az NB II-ben is volt már néhány fontos góljai, de az NB I-es őszi szezonja a számokat tekintve kimagasló volt, nyolc találattal vezeti a házi góllövőlistát, ráadásul többségében nagyon szép gólokat szerzett. Nagy kár, hogy hullámzó a teljesítménye.
Legrosszabb igazolás: Charleston Silva
Nikolics is pályázhatna erre a kategóriára, de a brazil csodavédő viszi a prímet, mivel érte valamennyit vélhetően fizetnünk is kellett (élő szerződése volt, a moldáv csapat szerint számukra klubrekordot jelentő átigazolási díjat kaptak érte). Nem sok meccsen játszott, de az a három pont elég volt, amikor láttuk őt a pályán. A teljes ősz során sérült volt, és nem lepődnénk meg, ha máshol folytatná akár már most a télen.
Legnagyobb felfedezett: Baranyai Nimród
Carrillo legnagyobb hozadéka egyelőre a fiatal jobbhátvéd berobbanása a csapatban, egyben az őszi szezon egyik üde színfoltja is volt az ő játéka. Bár legelőször kényszerből került be a csapatba Kusnyír és Poór sérülése, valamint Bévárdi eltiltása miatt, de a spanyol tréner nem volt rest a kezdőben hagyni a Fradi ellen, és meg is hálálta a bizalmat.
Legrosszabb edzői húzás: Kondás Elemér háromvédős rendszere
Kondás Elemér „nagy taktikai húzása” volt, hogy az év elején háromvédős rendszert próbált erőltetni a csapatra, ami hamar csődöt mondott, és nem feltétlenül ez vezetett a menesztéséhez, de fogalmazzunk úgy, hogy nagyban hozzájárult. Ezen időszak alatt kilátástalan játékot produkált a csapat, és a több belső védő egyáltalán nem szilárdította meg az egyébként ingatag védelmünket. Később Jeremiás Gergő sem járt sikerrel a hadrend alkalmazásakor – a Honvéd ellen is azt hozta meg a sikert, hogy a szünetben „kukáztuk” a taktikát.
Legjobb edzői húzás: Dzsudzsák Balázs a hatos poszton
Huszti Szabolcsnak több bátor húzása is volt, Bévárdi Zsomborból jobbhátvédet, Baráth Péterből pedig belső védőt kreált, és még ha csak időlegesen is, de mindkét játékos tudott jó teljesítményt nyújtani a kényszerposzton. Talán a legjobb húzás Dzsudzsák Balázs középre vezénylése volt, kvázi a „hatos” posztra, ahonnan nyugodtan osztogathattot, és nem is kevés gólpasszt osztott ki ebben a szerepkörben játszva.
Legfelháborítóbb eset: Tőzsér Dániel sajtótájékoztatója
Az elégedetlen szurkolói hangok legtöbbször sportigazgatónkat, Tőzsér Dánielt találták meg, aki megunva az őt ért kritikákat és a sajtóban megjelent, a klubot érő támadásokat novemberben tartott egy meglehetősen kínos sajtótájékoztatót, amiben leginkább saját magát mentegette és sajnáltatta. 2021-ben egyértelműen ez a műsor verte ki a cringe-faktort.
Ez volt 2021 a DVSC szemszögéből. Ami viszont a LokomotívBlogot illeti, még nincs vége az évnek: december 31-én jövünk a szilveszteri adásunkkal! 
