Az elmúlt hétvégén a hurrá hangulat és túlzott optimizmus után a Mezőkövesd egy jókora tockossal kijózanította a Lokit és annak szurkolóit, egyszersmind jelezve, hogy maradjunk csak a realitások talaján és koncentráljunk inkább a bennmaradás kivívására. Hétvégén gyógyírként egy újabb „nagynevű” ellenfél orra alá törhet borsot a csapat, hiszen a bajnoki címre törő Felcsút ellen szó szerint az esélytelenek nyugalmával léphet pályára a piros-fehér mezes alakulat. Carrillo regnálása óta eredményesebben szerepel a csapat a nálunk lényegesen erősebbnek titulált csapatok ellen (Fradi, Vidi, Kisvárda), miközben a ki-ki meccsek rendre nem sikerültek (Újpest, Paks, ZTE, Gyirmót, Kövesd). Ez nyilván a vezetőedző játékról elképzelt felfogásából, és az általa alkalmazott taktikából is ered, hiszen szemmel láthatóan stabilabb védekezésre törekszünk, mint a szezon elején Huszti Szabolccsal. Elmondható tehát, hogy jól áll nekünk az underdog szerepkör, így talán joggal reménykedhetünk Felcsúton is legalább egy pontszerzésben.
Ellenfelünk tavaszi szárnyalása kissé megbicsaklott, hiába győztek a Fradi, a Vidi és a Kövesd ellen is, és álltak a tabella élére, múlt héten a kiesés elleni harcban érdekelt egyik riválisunk, az MTK legyőzte Hornyák Zsolt együttesét, ráadásul idegenben. Amellett, hogy a Felcsút ezzel visszaadta az első helyet a Fradinak, még velünk is jól kitoltak. Hogy ez csak egy egyszeri kisiklás volt-e, vagy esetleg egy hullámvölgy kezdete, arra talán épp a vasárnapi mérkőzés adhat választ. Minden esetre az MTK-tól látott focival győztünk Fehérváron is, így egy zártabb védekezésű és kontrákra építő taktikával igen is lehet keresnivalónk.
Télen egyébként nem volt nagy játékos mozgás a Puskásnál, így csak Mezgrani érkezett a Budapest Honvédtól. Emellett a ZTE-ben remeklő Skribek tért vissza kölcsönjátékot követően a Pancho Arénába. Jelen pillanatban egy pont a lemaradásuk a listavezető Ferencvárossal szemben, ami a második helyre elég. Vasárnap viszont három alapemberükre sem számíthatnak, hiszen Baluta, Van Nieff és Slagveer is eltiltását fogja tölteni, amivel némiképpen gyengülhetnek. Emellett a két csapat Felcsúton lejátszott örökmérlege azért némiképpen bizakodásra adhat okot, hiszen nyolc mérkőzésen három alkalommal is tudtunk nyerni és mindössze egy alkalommal szenvedtünk vereséget.
Ha azt mondtam, hogy semmi nem indokolta a felcsútiaknál a nagy transzferpiaci aktivitást, akkor nálunk igenis lett volna ok rá, de az ismert körülmények okán csak két támadó (Dorian Babunksi és Rácz Balázs) érkezett erősítés gyanánt, holott a hátsó alakzatra is igencsak ráfért volna a frissítés. Ezt a keserű pirulát a már említett Mezőkövesd elleni összecsapásunk alkalmával is megízlelhettük, hiszen egy épkézláb szélső- és egy belső védővel a fedélzeten lehet más lett volna a kimenetel és a pontszerzés is összejött volna. A már fentebb említett óvatosabb felfogást szem előtt tartva leginkább a Vidi ellen látott csapathoz hasonló kezdőt tudok elképzelni – persze sok múlik azon, hogy ki beteg épp, vagy ki szedett össze valamilyen sérülést. Mindenesetre a balhátvéd poszton üdvözölnénk, ha ezúttal nem Ferenczi János kezdene – ha nincs más, akkor inkább alkalmazzunk kényszermegoldást, de olyasvalaki játsszon, aki konyít is a védekezéshez.
Egy biztos, olyan szarvashibák nem férnek bele a továbbiakban, mint a legutóbb, hiszen azzal megáshatjuk a saját másodosztályú sírunkat, így csakis maximális koncentrációval lehet pályára lépni és mindenkinek át kell érezni a hátralévő tavaszi mérkőzéseink súlyát. A követkető hetek sorsdöntő összecsapásai előtt nem ártana egy kis sikerélmény, mondjuk egy idegenbeli pontszerzés formájában. Ezen kívül akár az őszi csúfos, három-nullás hazai vereségünkért is visszavághatunk az „akadémistáknak”.
Tehát adott a kérdés: Még egyszer sikerülhet egy bravúr? Vagy legalább a pontszerzés? A hét utolsó napján a lefújást követően minden bizonnyal okosabbak leszünk. A mérkőzés vasárnap délután fél négykor kezdődik és az M4 Sport élőben fogja közvetíteni.
HAJRÁ LOKI!
