Szombat kora délután Kisvárdára látogattunk. A 29. forduló MTK vereséggel kezdődött, az elmúlt másfél hónapban pedig a Kisvárda nem tudott nyerni, így nyugodtabban várhattuk a találkozót, nem volt kötelező, de levegőben volt a debreceni pontszerzés.
Ez azonban végül nem sikerült. Az első félidő az idény egyik legszínvonaltalanabb 45 percét hozta, egyik csapat sem találta el a kaput, a legfontosabb esemény a 41. percben Varga távoli kísérlete volt. Ezen persze nem bánkódtunk, a cél a bennmaradás, és 4 fordulóval a vége előtt 9 pontos előnyünk van a két utolsóhoz képest (igaz, a Gyirmót majd csak vasárnap játszik a Honvéddal), ami már fél lábbal ugrálva is elegendő kell, hogy legyen. Mindenesetre az egy pontocska jól jött volna, és félidőben úgy tűnt, teljesítheti ezt a célt a Kosicky, Kusnyír, Pávkovics, Ferenczi, Varga, Baráth, Babunski I, Bódi, Dzsudzsák, Babunski II kezdőcsapat. Carrillo stabilitást adott a csapatnak, a prioritás az volt, hogy ne kapjunk gólt.
Ez a második félidő elején mégis gyorsan megtörtént. Egy olyan vétlen kezezésre kaptunk tizenegyest, ami a szememben akkor sem érne SOHA büntetőt, ha azzal a mi csapatunk kerülhetne előnybe. A VAR jóváhagyta a találkozót végig botrányosan vezető Zierkelbach Péter döntését, Bumba pedig belőtte a meccs első és egyben utolsó gólját. A következő húsz perc ugyanolyan semmittevéssel telt, mint az azt megelőző ötven, aztán az utolsó húszra közeledve rákapcsoltunk. Sós jól szállt be és veszélyes beadását Dorian nem tudta közelről bepofozni, rá nem sokkal pedig Baráth fejese pattant fölé a kapufáról. A kitámadásunk veszélyes kisvárdai kontrákat eredményezett, háromszor is nagyot kellett védenie Kosickynek, egy szöglet után pedig centiken múlt, hogy ne legyen közte kettő. Nem lett, de a hét perces ráadás több időhúzást és kamu sérülést hozott, mint debreceni lehetőséget, így a végén csak a hazaiak örülhettek.
A lefújás után csak egy kérdés járt a fejemben: megérdemeltük volna az egy pontot? Megérdemeltük a vereséget, vagy sem? A mérleg egyik oldalán ott van, hogy 70 percig NULLA támadófocit nyújtottunk, egyszerűen rossz volt nézni a játékunkat. Alig dolgoztunk ki helyzetet, és azoknál is mi voltunk pontatlanok a végén. Nem tudtuk feltörni a kisvárdai védekezést, későn cseréltünk és túlságosan defenzív volt a taktikánk még a bekapott gól után is. Ismét számos hibát vétettünk, és mintha nem is pörögtünk volna fel a találkozóra. Az utolsó negyedórában ráadásul könnyen újabb gólt kaphattunk volna. Viszont a mérleg másik oldalán meg ott van az, hogy nem feltétlenül nekünk kellett menni a győzelemért idegenben, az idén sokkal jobb Kisvárda ellen, a taktikánk tökéletesen működött a tizenegyesig. A tizenegyes vétlen kezezés volt, hibás döntés volt befújni, és az utolsó 20-30 percet már (Prenga 78. perces belépője miatt akár kettős) emberelőnyben kellett volna játszanunk. A játékvezető biztos rokona valamilyen ágon Mesanovicnak, mert egészen a 87. perc végéig várt azzal, hogy sárgát adjon neki, pedig érdemes megnézni az alábbi meccsszituációkat: 9:00, 37:30, 55:10, 72:00, 86:20, 86:30, 86:50 és 88:05. Na most vagy én nem értek a focihoz, és eddig téves elképzelésem volt a sárgát érő szabálytalanságokról, vagy Zierkelbach állított ki játékvezetői tudásáról egy nagyon szegényes bizonyítványt. A mérleg ezen oldalán pedig ott van a számos kimaradt helyzet az utolsó 20 percben, vagy egy-két további kérdéses szituáció. Mint például az, hogy Baráth kapufás fejesénél a védő Baráth fejét fejelte meg, ami szabálytalanság, és mivel az a tizenhatoson belül történt… Vagy az, hogy a hétperces hosszabbításból nagyjából két-három ápolásokkal, időhúzással telt, mégis 97:00-kor felharsant a hármas síp.
Nem tudom eldönteni, ez az a meccs volt, amit a bíróra kell fogni, és azt kell mondanunk, nem érdemeltünk vereséget, vagy az a meccs volt, ahol magunkban, defenzív játékunkban, rossz döntéseinkben kell keresni inkább a hibát. Te mit gondolsz? Írd meg bátran, kommentben! No és szavazz ezúttal is, kiknek a teljesítményével vagy leginkább elégedett. Számomra Kusnyír, Baráth, Kosicky nyújtott kimagaslót, a cserék közül pedig Sós és Bényei játéka is tetszett.
Bárhogy is alakult ez a találkozó, minél előbb be kell biztosítsuk a bennmaradásunkat, erre pedig a következő lehetőség hazai pályán a Videoton ellen lesz, egy hét múlva. Szurkoljunk együtt, hajrá Loki!
Csibu
