A múlt heti bravúros győzelmünk, ami mellé kellő alázat, fegyelmezett, és helyenként jó játék is társult, picit elbizonytalanított minden szurkolót. Persze a meccs után sorra jöttek a „maradjon Dombi az edző ezek után” jellegű kommentek, de azért azzal nem árt tisztában lenni: pusztán motivációval nem lehet hétről hétre eredményesnek lenni, emellé azért kell a taktika, és a minőségi alapanyag is. Újfent adódik tehát a kérdés, hogy a múlt heti győzelmünk ismét egy puszta fellángolás volt-e a sok szürke meccs között, avagy mi a csapat igazi arca? Mert a mai, Paks elleni meccs óriási kontrasztban van ismét a múlt hetivel…
Egyetlen helyen változtatott a stáb a múlt heti kezdőhöz képest, azt is kényszerből: a Vidi ellen agyrázkódást szenvedő Horváth helyén Kyziridis kezdett. Alaposan ránk jár a rúd egyébként sérülések terén, pedig a szezon eleji ankéton még büszkén mondta Janeiro, hogy amióta ő itt van, csak egyetlen sérülés történt, és egyébként is sok mindenen változtattak az előző stábhoz képest, amivel igyekeznek csökkenteni a sérülések gyakoriságát. Hát ehhez képest Paksra csak tíz cserével mentünk el, és közülük is alig tudtunk valakit előrefelé becserélni. Az is elhangzott az ankéton Makray Balázstól, hogy igyekeznek javítani a klub és a szurkolók közti kommunikáción, ehhez képest a tulajdonosváltás óta igyekeznek minden ilyen jellegű információ eltitkolni, legalábbis alig kapunk infót a sérült játékosok állapotáról. Jellemzően a meccseket követő összefoglaló cikkekben tudjuk meg azt, hogy kik maradtak ki sérülés miatt a keretből, de azt már sosem teszik hozzá, hogy ki mikor térhet vissza.
A mai termés egyébként: Gróf Dávid, Megyeri Balázs, Kusnyír Erik, Bódi Ádám, Horváth Krisztofer, Bárány Donát, Charleston Silva és Matar Dieye hiányoztak sérülés miatt, de legalább már tudjuk, hogy ők már mind visszatérőben vannak. Mondjuk Dieye kapcsán fura, hogy múlt héten debütált, az Insta-storyja alapján viszont épp Stuttgarban végez valamiféle rehabilitációt. De eközben nem tudjuk, hogy mi van Karim Loukilival, aki eddig egyszer volt a meccskeretben, edzésfotókon nem nagyon láttuk, és nincs feltüntetve a sérültek között sem. Meldin Dreskovic a képek tanúsága szerint visszakerült az első kerethez, de őt sem vittük el Paksra. Igazoltunk két balhátvédet, de még mindig Ferenczi János a kezdő balhátvédünk. Elküldtük David Babunskit, de alig tudunk támadáshoz is konyító középpályásokat nevezni a meccskeretbe. Csupa-csupa kérdőjeles és furcsa történés, amire nem mi fogjuk megadni a választ.
A mai meccs egyébként nyomokban sem emlékeztetett a Vidi ellenihez. Nyilván az egy felfokozottabb és sokkal jobb hangulatú meccs volt, a hazai pálya és a szurkolók jelenléte úgy tűnik hogy képes egyfajta pluszt adni a játékosainknak, akik hajlandóak jobban harapni a Nagyerdei Stadionban lejátszott meccseken. Mert ma szerintem ismét hiányzott a tűz a játékosokból – legalábbis csak nyomokban, és csak egyes játékosokon véltem ezt ma felfedezni. Lagymatag és gyenge színvonalú meccs volt teljes egészében, mindkét csapat igyekezett alulmúlni a másikat. Az első félidő szerintem inkább a Paksé volt, ők domináltak többségében, mi pedig csak elvétve tudtunk labdát szerezni, ha pedig végre sikerült, akkor nagyon hamar el is szórtuk azokat, jellemzően ki nem kényszerített hibák (indokolatlanul előreívelt vagy elpasszolt labdák) formájában. Egyetlen komoly félidei helyzetét gólra váltotta a hazai csapat, egy élesen középre ívelt Nagy Richárd labdára robbant be Balogh Balázs, és csúsztatott a rosszul kimozduló Hrabinát megelőzve a kapunkba. Nekünk is akadt 1-2 lehetőségecsként, a közös mindegyikben az volt, hogy Kyziridis harcolta ki őket. Látok egyébként fantáziát a görögben, csak rohadt önző játékos. Nagyon jól be tudta magát cselezni a tizenhatoson belülre több ízben is, de passz helyett általában a lövést választja, még 0 fokos szögből is. Ja egyébként az első játékrészben még Varga Józsi is megsérült, csak hogy tovább bővüljön a sérültek listája.
A második negyvenöt perc nem hozott érdemi változást a játék képében, nem láthattunk sok helyzetet. Annyiban viszont változott a meccs képe, hogy a félidő elején inkább mi domináltunk. Már-már azt is kijelenthetnénk, hogy megnyomtuk az elejét, és ez helyzetekben is megmutatkozott. Volt egy jó Dzsudzsák kapáslövés, ami után nagyot kellett védenie Rácznak, majd egy kapu előtti kavarodás végén Dorian Babunski lövését blokkolta könyékkel Varga Barnabás. Farkas Ádám először habozás nélkül büntetőt ítélt, a VAR-ozást követően viszont módosította az ítéletét. Nem értem. A visszajátszás alapján számomra az látszott, hogy a lövés során maga elé rántja a kezét Varga, és úgy blokkolja a gólba tartó labdát. Persze lehet hivatkozni a szabálykönyvre, hogy nem hosszabbította meg a testét a karjával, meg hogy közelről jövő erős lövés volt, és egyébként is hova tegye a karját szerencsétlen, meg még le is volt neki szorítva. Csakhogy nem arról volt szó, hogy közvetlen közelről telibe lőtték a test mellé leszorított karját, hanem ő rántotta oda a lövés pillanatában. Emiatt nem tudom én elfogadni ezt, mint indoklást, ráadásul ennéé vétlenebb szitukra is láttunk már büntetőt adni, még itt az NB I-ben is (elég, ha csak a tavaszi Kisvárda elleni meccset felidézzük, hogy mire fújtak ott büntetőt a Várdának), de ha valakinek kezezés-fétise van, akkor javaslom, hogy tekintsen meg pár Serie A meccset, mert ott aztán szeretnek minden szarra tizit adni, ha már kézhez ér a labda (és persze jellemzően ott is következetlenül, egyszer hol így, másszor hol úgy).
A lövés pillanatában (felső kép) Varga keze még bőven a testétől eltartva helyezkedik. Mire a labda odaér, odakapja a karját, kvázi blokkolja a lövést. Ha az a fáma, hogy nem akart szándékosan beleérni kézzel, akkor a háta mögé kapja a kezét, ne a teste mellé… Ráadásul a lenti képen látszik, nem volt szó leszorított kézről sem.
Mindenesetre a visszavont büntető és a sok várakozás megtörte a lendületünket, és innentől nem nagyon voltunk már kapura veszélyesek. Dombiék pedig számomra érthetetlenül nem mertek nagyot kockáztatni, azt például nem értettem, hogy miért nem lehetett Dorian MELLÉ behozni Olawalét, és nem helyette, vagy hogy a végén Sós is miért posztra jött, és miért pont az egyetlen veszélyes emberünk, Kyziridis helyett. Szerintem lehetett volna ennél bátrabban is cserélni, főleg hogy eleve nem volt sok variációs lehetőségünk. A vége felé talán már a Paks volt közelebb az újabb gólhoz, semmint mi az egyenlítéshez, a hazaiaknak volt kapufája is. De mindegy is, az 1-0 is pont úgy szart sem ér, mint a 2-0.
Összességében nekem nagy csalódás volt, amit láttam. Persze tisztában voltam én vele, hogy nem az a természetes, amit a Vidi ellen láttunk, mondom, sokkal nagyobb tüzet, küzdést vártam volna a csapattól, de lássuk be, a játékunk is messze elmaradt a várakozástól. Lehet, hogy ez a keret csak ennyire képes, és ezt néha el tudja fedni, amikor sikerült a csapat 100%-át feltüzelni egy-egy meccsre. Erre viszont nem lehet építeni hosszú távon. Ezért is lesz nagyon fontos, hogy kit sikerül majd elhoznunk végleges vezetőedzőnek. Az biztos, hogy nem motivátor típusú szakember kell, hiszen alapvetően Janeiro is ilyen figura volt, és látjuk, hogy ez nem jött be. Egy Carrillo-féle edző kell, aki képes a rendelkezésre álló alapanyaghoz a legoptimálisabb hadrendet és taktikát összeállítani. Ami lehet, hogy idén is célfoci jellegű lesz. De lassan ez már csak az én vesszőparipám.
Szar meccs volt, szerintem egyik csapat sem érdemelt volna három pontot a mai produkciója után. Mégis egy szerencsésnek mondható találat eldöntött mindent, miközben mi pedig bosszankodhatunk azon a visszavont büntetőn (meg még jó pár nevetséges bírói ítéleten, de hagyjuk is, nem erre akarom fogni). Szavazzatok a mezőny legjobbjairól, nálam Kyziridis nyújtotta a legjobb teljesítményt.
Jövő héten kupaforduló jön, bajnokit pedig legközelebb majd csak október elején játszunk. Lesz tehát bőven ideje az új edzőnek, bármikor is nevezzék ki. A Honvéd ellen hazai meccset pedig kötelező lesz megnyerni!
