Viszonylag ritka az, hogy egy vereség alkalmával nem saját csapatunkban keressük a hibát, hanem a külső körülményekre mutogatunk, mondjuk ki, bírózunk. A tegnapi mérkőzés után azonban nehéz lenne, és nincs is értelme a fociról beszélgetni, mert amit láttunk, az a sportág megcsúfolása volt. Vérlázító, bicskanyitogató bíráskodás szemtanúi lehettünk, és ennek tetejébe még az ellenfelünknek pokoli nagy mákja is volt, és megint a végén kapituláltunk. Emellé jöttek sérülések, és eltiltások. Tehát gyakorlatilag minden rossz bekövetkezett, ami csak bekövetkezhetett, és még így is közel voltunk a csodához. Mert tegnap ilyen szembeszélben csoda lett volna már a pontszerzés is.
Az előzetesen várt kezdőhöz képest annyi változás történt, hogy a héten megsérülő Romanchuk helyett Loncar kezdett a védelem tengelyében (elképesztő, hogy a 4 középső védőnkből három sem volt bevethető), a középpályára pedig így bekerült Odejiran. Illetve Babunski is visszakerült a kezdőbe Mance helyett.
Nem szeretnék sokat írni a meccsről, mert mint a bevezetőben is jeleztem, nagyon nincs értelme erről beszélni. Mindenki látta a találkozót. Lehet jönni azzal, hogy de hát be kell rúgni a helyzeteket, és nem a bíróval foglalkozni. Persze, lehet közhelyeket puffogtatni, de nagyon nem mindegy az, hogy korrekt bíráskodás mellett zajlik egy meccs 90 perce, vagy végig ellenszélben játszol úgy, hogy az ellenfél játékosai megtorlatlanul faragnak téged. Úgyhogy elemzés helyett kiemelnék pár kulcsmomentumot a 90 percből, amik eldönthették volna egyik, vagy másik oldalra a találkozó végkimenetelét.
5. perc: Gruber tör be a tizenhatosunkról jobbról, az alapvonalról keresztbe íveli a labdát, az érkező Komáromi senkitől sem zavartatva, a kaputól 6 méterre eltöri a lövést, óriási ziccer marad ki.
35. perc: Varga Kevin élesen középre lőtt labdájába Babunski stukkol bele a kaputól öt méterre, az elvetődő Markek támaszkodó kezében akad el a lövés, a kipattanó lövés pedig a lendülő lábában akad el, ennek köszönhetően tudja magához húzni a kapus, és nem éri el Szécsi a kipattanót. Bár hatalmas védés volt, ez egyben óriási szerencse is volt a kapus részéről.
41. perc: Az ekkor már sárga lapos Komáromi tart rá Dzsudzsák bokájára egy becsúszásnál, meg is tapossa, de nem kap második sárgát.
45. perc: Szolnoki egyértelmű taktikai faultot követ el, amikor a labdát nem nézve leütközi Varga Kevint, a szabálytalanságot befújják a lap elmarad, ennek később lenne jelentősége…
48. perc: Komáromi esik el Kusnyír mellett a tizenhatoson belül, Bognár Tamás határozottan jelzi, hogy nem történt fault, az egyik reklamáló felcsúti játékost elég pökhendi módon zavarja el magától, lapot azonban ezúttal sem kap Komáromi (emlékezzünk, hogy később hasonló szituért kapott Varga Kevin a mi tizinknél).
60. perc: ismét Komáromi a főszereplő, ezúttal Kusnyírt akasztja/löki fel úgy, hogy a labdához köze nincs. Ez már a harmadik faultja volt sárgával a „zsebében”. Edzője pár perc múlva le is cseréli a fiatal játékost, mert ő is érezte, hogy rezeg a léc…
63. perc: Szolnoki durván rácsúszik Ferenczire, nem kap lapot ezért sem.
64. perc: A szabadrúgást követő kapu előtti kavarodásnál Babunski lövését blokkolják, a labda Ojediran elé kerül, hat méteres lövését az a Szolnoki blokkolja utolsó védőként, aki szigorú bírónál már a pályán sem lehetne.
87. perc: Szerintem ez volt a mérkőzés végkimenetelét döntően befolyásoló jelenetsor. Mi támadtunk, Dzsudzsákot lökik hátulról a tizenhatoshoz közel, de nem fúj a spori, az ellentámadásnál Ferenczi torolja meg az előző faultot egy durva ütközéssel, ami után kialakul a dulakodás, Colley torkon ragadja Ferenczit, mindkét játékos kap 1-1 sárgát, majd Ferenczi addig dumál, míg Bognár végül második sárgával kiállítja. Colley maradhat a pályán, hiába provokálja a többi játékosunkat, és tapsolja meg gúnyosan Ferenczit. Az egész szituáció nem alakult volna ki, ha a Dzsudzsák elleni faultot lefújják.
94. perc: Brandon baloldali lapos beadására Zahedi robban be középen Loncart megelőzve, és pont úgy csúsztatja meg a labdát, hogy az Megyeri keze előtt pattan le a földre, aki így védeni nem tudja a lövést, csak beljebb segíteni, 0-1.
98. perc: A meccs utolsó jelenete egy Loki szöglet, ami után Bárány senkitől sem zavartatva fejelhet az ötösről, de középre tartó erős fejesét bravúrral védi Markek.
A meccs embere nálam a hihetetlenül nagyot melózó Loncar, aki belső védőként is állta a sarat, és bár mellőle bólintották a gólt a végén, hatalmasat játszott emberünk, ráadásul az utolsó fél órát gyakorlatilag sérülten tolta végig. Óriási értéke a keretünknek, az elmúlt évek legjobb igazolása volt. De döntsetek ti, hogy ti kit láttatok legjobbnak a csapatból!
A borítóképre nem véletlenül került fel Mourinho ikonikus mozdulata egy olyan meccs után, amin szerinte rossz bíráskodás történt. Tőle hangzott el annak idején az a mondat is, hogy „If I speak, I am in big trouble.” Szerencsére mi beszélhetünk a bírói ítéletekről, úgyhogy tegyük is meg.
A meccs előtt pont azt ecsetelgettem a stadionban, hogy Bognár Tamás viszonylag korrekt spori, ő általában ritkán szokott szarul vezetni, meg amúgy is a legmagasabban jegyzett magyar bíró jelenleg. Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Már az első félidőben is számtalan olyan jelenet volt, ami korbácsolta az indulatainkat, ezekről tettem is fentebb említést, illetve a lentebbi videóban is láthatóak. Röviden a lényeg, hogy a vendégcsapat durván, de mondhatjuk úgy is, hogy alattomosan futballozott. Tehették ezt büntetlenül, mert bár a spori az első 27 percben kiosztott 4 sárgát (kettőt ide, kettőt oda), azt lehetett érezni, mintha ezzel ellőtte volna a „sárga kvótáját” a meccsre, innentől ugyanis csak rendkívül kirívó esetekben mutatta fel ismét a kártyát (akkor is jellemzően a mi játékosainknak). Számomra a legbicskanyitogatóbb tévedés az volt, hogy a fiatal Komáromi hogy úszta meg kiállítás nélkül ezt a meccset. Számomra felfoghatatlan, hogy sárga lappal hogy követhetett el három olyan szabálytalanságot, amik egyenként is megénének egy-egy lapot, de összeadva őket érthetetlen, hogy a harmadik után már miért nem zavarta az öltözőbe Bognár.
Ugyanígy gusztustalan volt Szolnoki ámokfutása is két esetben, amik szintén megtorlatlanok maradtak. Sorozatosan olyan utánarúgásokat és alattomos belépőket láttunk, amik amellett hogy irtó sérülésveszélyesek voltak, még azt az üzenetet is hordozták, hogy nekünk ma bármit szabad csinálnunk, ti pedig úgy sem nyerhettek ellenünk. Nálam az nem menti fel Bognár ténykedését, hogy kamutizit fújt nekünk (amit a VAR egyébként is visszavont), vagy hogy Ferenczit nem állította ki egyből (nem is kellett volna szerintem, de nem is lett jelentősége, mert Ferenczi utána elintézte magának a második sárgát). Itt kőkeményen az egyik fél kárára történtek a sorozatos tévedések, érzésre legalább 80-20%-os arányban mi szívtunk, de lehet volt ez 90-10 is. Úgyhogy maradjunk annyiban tényleg, hogy ez a meccs nem a pályán dőlt el.
A vereség dacára nem vagyok dühös a csapatra, sőt, még büszke is vagyok, hogy ilyen ellenszélben is közel álltunk a bravúrhoz. Az első 20 percet leszámítva szerintem kimondottan jól fociztunk egy papíron jobb erőkből álló csapat ellen, és hiába nyilatkozta azt a bohóc Hornyák, hogy megérdemelten nyertek, szerintem inkább álltunk mi közelebb a három ponthoz, mint ők. De a döntetlen mindenképp igazságosabb eredmény lett volna.
Úgy kell jövő héten Egerszegre utaznunk, hogy ki tudja mi a helyzet a sérültekkel (Milosevic, Deslandes, Romanchuk, Varga, Sós), Ferenczi és Manrique eltiltott lesz (utóbbi 5 sárga miatt), és nem tudjuk, hogy Loncar vállával mi a helyzet, vagy hogy mondjuk Dreskovic vagy Dzsudzsák lába milyen állapotban van a rengeteg taposás és alattomos belépők után. A védelmnük és a középpályánk iszonyú foltozott lesz, pedig ez a ZTE most verhető lenne. A dobogós álmaink életben tartása miatt pedig most kötelező is lenne győznünk, de úgy érzem, hogy tegnap láthattuk, hogy kinek kell a top3-ban végeznie a szezon végén.
