Az elmúlt bő tíz év az elszalasztott lehetőségekről szólt a debreceni labdarúgásban. Hányszor írtunk már ezekről: 2014-ben ha nem esünk ki a BATE ellen, akkor még sok bajnoki címnek és nemzetközi csoportkörnek tapsolhattunk volna, és még lehet, hogy most is Szima Gábor lenne a tulajdonos. Ha a Honvéd elleni bajnokavatón nem kapunk ki csúfondáros játékkal 20 ezer néző előtt, akkor nagyobb átlagnézőszáma lehetett volna a csapatnak a következő években. Ha nem kínlódtunk volna Kondás Elemérrel évekig, ha a nagy érdeklődést kiváltó meccseken nem betliztünk volna folyamatosan, ha hamarabb megtörténik a tulajváltás, ha a helyi befektetők beállnak a klub mögé, ha ez és az (nem) történik, akkor… Annyi mindennel lehetne folytatni a sort. Mindig elcsúsztunk egy banánhéjon, sokszor az utolsó akadályokban. Sosem használtuk ki a kínálkozó lehetőségeket. Most viszont megint ott állunk ziccerben, talán még a kapu is üres, csak át kell juttatni valahogy a gólvonalon azt a fránya labdát!
És hogy miért jutnak mindezek eszembe a Rapid Wien elleni EKL visszavágó előtt? Mert jó eséllyel ismét teltházas meccset rendeznek Debrecenben, 2014 után először. A csapat tavaly már visszanyerte a hardcore szurkolók bizalmát, és egyre többen térnek vissza a lelátóra az alkalmi szurkolók közül is. Hiába szeretünk jönni a divatdrukker kifejezéssel, nincs 20 ezer őrült fanatikus Debrecenben, aki hóban, sárban, fagyban is ott van minden meccsen. Belőlük van kb. 2500, ők azok, akik egy decemberi, Paks elleni meccsen is ott vacognak a lelátón a -10 fokban. Ahhoz, hogy a számuk megsokszorozódjon, kellenek az olyan meccsek, mint amilyet holnap is rendeznek. És kell az, hogy az egyszeri szurkolókat az ilyen meccseken maga mellé állítsa a klub. Ez mivel sikerülhet?
Egyrészt azzal, ha a kilátogatók kifogástalan szolgáltatást kapnak a pénzükért cserébe. Értem ezalatt azt, hogy időben be tudnak jutni a stadionba, nem kell fél órákat sorban állni a beléptetőkapuknál, a büfében időben kiszolgálják őket, és nem megy el 20 perc a meccsből, mire kicsapolnak neki két sört. És kell az, hogy jó meccset lásson, hogy jól játsszon a csapat, hogy küzdjön a végsőkig, és adott esetben tovább is jusson a nevesebb ellenféllel szemben. Nyilván ez utóbbi a legnehezebb. De ha az akarat és a küzdés megvan, akkor az eredményesség hiányát el tudja nézni ez a fajta szurkoló is. Szerencsére küzdésből mostanság nincs hiány, és épp ezért nem volt különösebb fanyalgás az Alashkert elleni rosszul sikerült előző körös meccsnél sem: hiába kaptunk ki, és estünk ki kis híján egy gyengébb csapat ellen, van az úgy, hogy egy adott nap semmi nem jön össze egy csapatnak. Ilyen volt nekünk az a két héttel ezelőtti csütörtök. De ennek ellenére sem adtuk fel, visszajöttünk vert helyzetből, hosszabbításra mentettük a találkozót, majd szerencse híján a tizipárbajban szenvedtük ki a továbbjutást.
És mi volt a hála ennek köszönhetően? Vastaps a lefújás után, és közel 1000 fanatikus debreceni, aki útra kelt Bécsbe a maga kis 1000 km-es túrájára. Időt, pénzt, szabadnapot nem spórolva, és talán mondhatom azt is, hogy testi épségét sem féltve. Igyekszik mindezt meghálálni a csapat is, a Rapid elleni odavágón mutatott teljesítményre ezúttal sem lehetett panasz, abszolút helyt álltunk a magasabban jegyzett ellenfél katlanjában, és bizony közelebb is álltunk a győzelemhez. A 0-0-ás végeredmény így is jó alapot teremtett a továbbjutás kiharcolására, de nem győzi Blagojevics sem hangsúlyozni, hogy még mindig az osztrákok a párharc esélyesei. Én picit árnyalnám a képet, és tehetem mindezt szurkolóként: szerintem látva az első meccset, tudva az eredményt, a hazai pálya előnyének birtokában, és a vélhetően teltházas találkozó előtt én immár 50-50% esélyt adok a két csapatnak a továbbjutásra. Tehát egy abszolút ki-ki meccset várok, és jobb, ha mindenki felkészül arra, hogy lehet, hogy ezúttal is pénteken ér majd véget a találkozó.
Nem lepne meg tehát, ha ezúttal is hosszabbításban dőlne el a párharc. Mivel nincs már idegenben lőtt gól, ezért gyakorlatilag bármilyen döntetlen állás ezt eredményezné. És az látszott egy hete is, hogy mindkét csapat védekezése jól meg van szervezve, nem lesz könnyű egyik félnek sem helyzeteket kialakítani a másik ellen. Egy-egy kósza jól eltalált lövés, egy pontrúgás, vagy egy kapitális hiba persze bármikor becsúszhat hátul – ezekre mindre láttunk példát egyébként a bécsi meccsen is: Burgstaller bombája, Dzsudzsák kapufája szabadrúgásból, eladott labdák a védelemben. Kulcsfontosságú lesz, hogy ki szerzi az első gólt, már ha lesz persze egyáltalán gól a meccsen. Bármelyik csapat talál be ugyanis, az átírhatja a párharc addigi forgatókönyvét: a hátrányban lévő csapatnak mindenképp váltania kell, bátrabban kell támadnia, ami újabb lehetőségeket teremthet majd az előnyben lévő félnek.
A Rapid a hétvégén öt alapemberét pihentette a Hartberg ellen hazai pályán elveszített bajnokin, miközben mi nyolc helyen változtattunk a ZTE ellen megnyert mérkőzésen. A hangolódás tehát ellentétes volt, a Rapid amilyen jól kezdte a szezont, most épp oly kellemetlen volt számukra az utóbbi két találkozó (ellenünk vélhetően a mutatott játék, a Hartberg ellen pedig pusztán az eredmény lehet csalódást keltő). Mi pedig hibátlanok vagyunk a bajnokságban, és a hat pontunk értékét növeli, hogy mindkét meccset felforgatott kezdővel, a legjobbjaink pihentetésével nyertük meg. A kezdőket illetően nem számítok meglepetésre. Szerintem mindkét csapat ugyanazzal a csapattal fut majd ki a gyepre, mint az odavágón.
Esetünkben az egyetlen kérdéses dolog továbbra is a szélek, ott egyelőre nincsenek meg a fix alapemberek, öt játékost variálgat meccsről meccsre vezetőedzőnk: Oliveira, Domingues, Kyziridis, Szécsi, Bódi. Mindegyiküknek voltak már jobb és rosszabb meccseik is. Úgy érzem, hogy hosszabb távon Domingues és Szécsi lehetnek majd alapemberek egyébként, de aktuális forma és erőállapot alapján ezúttal is az Oliveira-Szécsi párost várom a kezdőbe. Loncart féltem egy picit, ő itt a szezon elején rongyosra van játszatva, és amilyen parádésan kezdte az idényt, szerintem az Alashkert elleni botrányos játéka a fáradtság miatt lehetett, márpedig azóta végig játszotta a Rapid és a ZTE elleni találkozókat is. A Rapidnál vélhetően már bevethető az az Ante Bajic, aki a széleken okozhat majd gondot (egy percre már bevetették az odavágón is, de a hétvégi bajnokin nem nevezték a keretbe), és adott esetben a nyáron a Hajduktól szerződtetett Lukas Grgic is hadra fogható lehet a középpályán. A kulcskérdés szerintem továbbra is a Kühn-Grüll páros semlegesítése a széleken, amit egy hete jól megoldottunk, illetve a rutinos Burgstallerre pedig oda kell figyelni, mert mindig benne van a gólveszély, ezt is láthattuk.
Végezetül egy fun fact, a holnapi meccset vezető észak-macedón Aleksandar Stavrev már fújta nekünk a sípot nemzetközi mérkőzésen: 13 éve (!), 2010-ben, az Európa Liga főtáblán lejátszott Metalist Harkov elleni hazai mérkőzésen. Az egy rossz emlékű találkozó, hiszen 5-0-ás vereséget szenvedtünk, ráadásul Kabátot ütésért elég véleményesen kiállította az első félidőben.
Hozzuk össze holnap azt a teltházat, még 2-3 ezer jegy híja van! Legyen piros a teljes lelátó, jöjjön mindenki piros színekben! Hajrá Loki!
