A csütörtöki fiaskó után arra kerestük a választ, hogy sikerül-e egy ilyen pofonból ilyen gyorsan felállni. Nem volt ugyanis megállás, a Kisvárda ellen folytattuk a bajnokságban. Győzelemmel a tabella élére ugorhattunk még úgy is, hogy eggyel kevesebb meccsünk van. Enderson cikkét sokan félreértelmezték egyébként (vagy el sem olvasták, csak a cím alapján következtettek annak tartalmára), hiszen épp azt ecsetelte, hogy rég volt már ennyire jó csapatunk. A kérdés csak az volt, hogy sikerül-e gyorsan rendezni a sorokat. A hétfő meccs végére elmondhatjuk: nem viselte meg különösebben a társaságot a kiesés, és ha nem is szép és látványos játékkal, de simán legyőztük a Várdát. Lássuk, hogy hogyan!
Blagojevics ezúttal négy helyen változtatott a csütörtöki kezdőn, a sérülés miatt kimaradó Kusnyírt Baranyai helyettesítette, Romancsuk helyén Mojzis kezdett, illetve a két szélső, Oliveira és Szécsi maradtak ki, akik helyett a ZTE elleni meccset eldöntő Kyziridis, valamint a csereként rendre jól beszálló Domingues kezdtek. Ha reálisan nézzük, ez maximum Kusnyír posztján jelentett csak „visszalépést”, hiszen Mojzis eddig remek igazolásnak tűnt, a szélsőkről pedig már korábbi cikkemben is írtam, még vezetőedzőnk is keresi az optimális párost, és talán nincs is igazán egyelőre első és második számú opciónk erre a két posztra, de aktuális formát tekintve vélhetően a két legjobb kezdett most. Azt tehát nem lehetett mondani, hogy tartalékolunk, hiszen már nincs is mire.
Bántóan kevés néző volt egyébként a stadionban, joggal tehetnénk fel a kérdést, hogy hova tűnt a csütörtökön kilátogatók háromnegyede – ugyanis bár 4000 fölötti volt a hivatalos nézőszám, meglehetősen foghíjas volt a lelátó még azokban a szektorokban is, ahol egyébként egy szimpla bajnokin is általában sokan vannak. Tegyük hozzá, hogy ezúttal én is csak tv-ből követtem az összecsapást, de igazolt volt a hiányzásom: évente egy hazai meccset általában kihagyok nyaralás miatt, ez idén a mostanira esett – külön pech, hogy egyébként eredetileg ez egy idegenbeli összecsapás lett volna, és úgy volt szervezve az utazásom is, hogy ne kelljen hazai meccset mulasztanom… De így legalább hamar elkészülhet ez az összefoglaló.
Az hamar látszódott, hogy a Kisvárda nagyon óvatos taktikával érkezett Debrecenbe. Mondjuk kár ezt finomítani, mondjuk ki, bekkelni jöttek, és tökéletesen megelégedtek volna az egy ponttal már a kezdés pillanatában – ki hitte volna ezt egy évvel ezelőtt, az akkor ezüstérmes Kisvárda és az épphogy bennmaradó Loki kapcsán, hogy ilyen rövid idő alatt ekkorát fordul a világ. Erre utalt számomra legalábbis az a defenzív, ötvédős játék, amit még hátrányban is erőltettek – különösen annak fényében érdekes ez, hogy Révész amiatt menesztette Kruscsicsot három kör után, mert nem az általa elvárt filozófiát erőltette, hiába az elfogadhatónak számító 4 pont 3 meccsen, főleg hogy mindegyik idegenben volt. Bár az utódjának kinevezett Gerliczki Máté leszögezte, hogy egy hét alatt senki ne várjon nagy változást.
No de hiába a defenzív taktika a vendégcsapat részéről, nagyon korán sikerült megszereznünk a vezetést, egy tipikusan „Lokis” akció végén: Dzsudzsák kapott egy felpasszt az ellenfél térfelén, amit fordulásból, kapásból tett is tovább az üresbe bemozgó Kyziridisnek. Görög szélsőnknek pedig jót tett a múlt heti találat, legalábbis ezt mutatja az az önbizalom, amit ezután láttunk tőle: beforgatta a védőjét, majd kissé kiszorított helyzetből bivalyerősen kilőtte a rövid felsőt. Tegyük hozzá, hogy a vendégek kapusa is ludas volt a találatban, gyakorlatilag ő védte be a lövést, ami bár erős volt, a rövidre nem igazán illik onnan gólt kapni.
A folytatásban nagyon unalmas percek következtek, gyakorlatilag végig a Kisvárda térfelén folyt a játék, órisái mezőnyfölényben játszottunk, de nehezen tudtuk feltörni a vendégcsapat masszív védelmét. A Várda pedig a hátrány ellenére sem nagyon merészkedett előre, és bár párszor azért veszélyeztettek (Makowski bombája a felsőlécen csattant), de összességében nem volt benne az egyenlítő gól a játékukban. Annál inkább a második találat a miénkben, de kulcsszituációkban rendre rossz döntéseket hoztunk: vagy nem sikerült a labdalevétel (Kyziridis), vagy ziccerben elcseleztük magunkat (Domingues). Az 1-0-ás félidei eredmény mindenesetre megfelelt a játék képének.
Nem csoda, hogy kettőt is változtattak a vendégek a szünetben. Némileg fel is pörgették a játékukat, és sikerült hamar egyenlíteniük, némileg váratlanul: a bal szélünkön Manrique-t verték meg olyan csúnyán, mint Ferenczit a rosszabb napjain, a középre centerezett labdára pedig Vida érkezett üresen, és passzolt a kapunkba. Kezdhettünk elölről mindent, a Várda pedig folytathatta ott, ahol az első félidőben abbahagyták. Az unalmas játék minket is belealtatott a meccsbe, és innen nagyon nehéz volt felpörögni. Ahogy pörögtek le a percek, egyre inkább egyenlítődött ki a meccs képe, a Kisvárda egyre többször jutott el a kapunkig és dolgozott ki veszélyes lehetőségeket. Idővel a közönség türelme is fogyott és a 60. percben már szórványos fütty kísérte az ötlettelen játékunkat – szó mi szó, az eddig látottak alapján nem lehettünk elégedett a mutatott játékunkkal.
A 67. percben hármat cseréltünk: Bódi, Bévárdi és Bárány álltak be, a lecserélt játékosok pedig Mojzis, Kyziridis és Babunski voltak. Ez szerkezetileg nem jelentett változtatást, viszont picit felforgatta a dolgokat: Lagator húzódott a védelembe, Manrique egy sorral előrébb lépett, Bévárdi pedig balhátvédnek szállt be (Bárány és Bódi értelemszerűen a saját posztjaikra, a lecseréltek helyére álltak be). A 70. percben egy kecsegtető szabadrúgást nem sikerült gólra váltani (pedig most Bódi próbálkozott az ő szögéből), majd az ezt követő veszélyes szögletet sem tudtuk gólra váltani. Ahogy teltek a percek, talán egyre idegesebben játszottunk, de a 75. percben némileg váratlanul kaptunk – jogosan – büntetőt: egy felívelést követően Loncar lábát rúgták ki a tizenhatoson belül. A megítélt büntetőt Dzsudzsi magabiztosan értékesítette, így az utolsó negyedórára ismét előnyben fordulhattunk rá.
Az utolsó 10 percre fordulva Manrique – Romancsuk cserével jeleztük, hogy köszönjük szépen, tőlünk innentől le is fújhatják a meccset. Ezzel egyébként Lagator ismét előrébb húzódott a középpályára, nem álltunk át tehát három belső védőre. Viszont nem kellett az időt húznunk, mert a 84. percben egy labdaszerzést követően eldöntöttük a meccset: három az egyben mehettünk a Kisvárda kapujára, Dzsudzsák önzetlenül adta le Loncarnak a labdát, aki egy higgadt csellel elküldte a védőjét, majd kilőtte a rövidet. Alig egy perccel később egy hasonló szituból Bódi szerzett gólt, de les miatt ezt a találatot érvénytelenítették. Az utolsó pár percre belefért az is, hogy Dzsudzsit pihentessük, Szécsi jött helyette a hajrára. Csékánk bár összességében visszafogottabb teljesítményt nyújtott, így is egy gól és két gólpassz került fel a neve mellé, ezen nincs mit magyarázni.
A slusszpoént Bódi adta meg, aki a legvégén szépen bevágta 30-ról a szabadot, így ő sem maradt gól nélkül. A különbség pedig így imponáló lett, bár legyünk őszinték, ekkora differencia talán még úgy sem volt ma a két csapat között, hogy a Kisvárda nem mutatott sokat támadásban. De kit érdekel mindez, lényeg a magabiztos győzelem és az újabb három pont. A siker értékét pedig mindig növeli, ha visszafogottabb teljesítménnyel sikerül azt kiharcolni. Hogy mennyire jó csapatunk van, azt jelzi az eddigi három meccs: bár egyik ellenfelünk sem lesz idén élcsapat, és mindháromszor itthon játszottunk, de egyik meccsen sem a „gálacsapatunkkal” kezdtünk, egyik meccsen sem játszottunk kimondottan jól, mégis mindegyiket megnyertük. És ez a jó csapatok ismérve. A lendületet pedig innentől lehet tovább vinni, immár az egyfrontos harcban, heti egy meccsel. Két hazai meccs jön még a válogatott szünetig, és bizony reális forgatókönyv, hogy 5/5-tel forduljunk rá a kéthetes szünetre…
A meccs legjobbja címre nálam Dzsudzsák pályázik a három kanadai pontjával, bár mint említettem, ő sem ma játszotta élete meccsét. Rajta kívül pozitívan tudnám még kiemelni Kyziridist és Bódit a góljaik miatt, de egyébként nem dúskáltunk ma jó egyéni teljesítményekben. Szavazzatok!
Vasárnap tehát újabb hazai meccs, az újonc MTK látogat a Nagyerdőre. Ezúttal már elvárható lesz a jó játék is, hiszen lehet most hat napot pihenni a találkozóra. Remélhetőleg a játékunk is összeáll, és akkor szép szezon elő nézünk.
Hajrá Loki!
