Nincs idő nagyon keseregni a szombati, diósgyőri vereségünkön, jön ugyanis a következő nehéz feladat, pótoljuk a második fordulóból elhalasztott paksi mérkőzésünket. Az atomvárosiak ellen Bognár irányítása alatt mindig érdekes, ki-ki meccseket játszunk, így ezúttal is nehéz előre megjósolni, hogy mi sülhet ki ebből.
A Paks a hétvégén, mondhatni papírforma szerint győzött 2-0-ra Felcsúton. Azért mondom mindezt, mert a halál és az adók mellett csak az biztos még, hogy Bognár Gyuri mindig lemeccseli Hornyákot. A paksiak őrült támadófocija ellen kevesen ismerik az ellenszert, de akik igen, azok simán le tudják őket nullázni. Nos Hornyákék szinte mindig beleszaladnak ellenük a késbe, mi viszont úgy gondolom, hogy az elmúlt években megtanultunk ellenük focizni. Ezt mutatja az a tény is, hogy Bognár paksi edzőként nem nyert még ellenünk: a feljutásunk utáni szezonban 1 győzelem és 2 döntetlen, (3-3, 1-1, 1-0), az előző kiírásban pedig 1 döntetlen (0-0) a mérlegünk ellenük (ne feledjük, hogy az előző idényben Waltner irányította őket sokáig, konkrétan az emékezetes februári hosszabbításos fordításunkig). Látszik emellett egy olyan tendencia is, hogy bár a Paks általában sokgólos meccseket játszik, ellenünk valahogy nem megy nekik a góllövés. Ez különösen az előző szezon hajrájában lejátszott paksi 0-0 kapcsán volt igencsak látványos, ugyanis abban az időszakban hármasával rugdosták a gólokat mindenki ellen. És bár az a meccs is könnyen hozhatott volna legalább 2-3 találatot (megúsztunk pár hazai ziccert, de lőttünk lesgólt is), azért valamilyen szinten mutatja az erényünket, hogy Blagojevics képes megtalálni a paksi játék ellenszerét.
Aki nem tudná, Bognárék szeretnek igen magasan presszingelni, akár 4-5 játékossal is letámadnak az ellenfél térfelén, már a tizenhatos előterében. Ez természetesen működhet, ha sikerül labdát szerezniük, vagy hibára kényszeríteni az ellenfelet, de egy olyan csapat ellen, amiben van egy Dzsudzsák, aki képes váratlan mélységi passzokkal beindítani a feltolt középpálya mögé, ott bizony öngyilkos taktikává is válhat. Épp ezért lenne most fontos, hogy a Diósgyőrben látott mentalitást baromi gyorsan elfelejtsük. Itt most nem fognak beleférni a könnyelműen elpasszolt labdák, kőkemény koncentrációra lesz szükség mindenkitől. Emellett fontos lesz jól gazdálkodni az erőinkkel is. A magas presszinget nem bírja egyetlen csapat sem 90 percen keresztül, még a legmagasabb szinteken sem. Megfigyelhető a Paks meccsein, hogy intenzíven kezdik a mérkőzéseket, 20-25 percig keményen letámadnak, majd a félidő második felében picit visszább vesznek. Aztán a második játékrész elejét is jellemzően megtolják, de a 60-65. percre el szoktak fáradni. Ha addig az időszakig „túlélünk”, akkor onnantól lehet keresnivalónk, és be lehet őket darálni. Fontos lenne tehát a hajrára minimum döntetlen állással ráfordulni.
A taktikai repertoárunkat tekintve eléggé meg van kötve a kezünk a sérülések miatt. Most például baromira hiányzik majd a védelemből Dreskovic, aki egyrészt jobban le tudná radírozni a hazai támadókat, másrészt kiválthatná Lagatort a védelemből, aki a magas presszinggel operáló csapatok ellen kifejezetten hasznos egy sorral előrébb, a védelem és a középpálya között, kiváltképp a labdakihozatalokkor. Őt esetleg Manrique kiválthatná, de ő sincs ugyebár… És emellett Megyeri is baromira hiányzik majd, aki lényegesen jobb lábbal, mint Milosevic. Remélhetőleg nem ezen fog múlni majd a meccs, de nem lenne rossz, ha a sérültjeink közül minél többen lennének bevethetőek záros határidőn belül, már csak a sűrű programunk miatt is.
A kezdőt tekintve várok mindenképp változást a szombatihoz képest. Konkrétan a kezdőbe várom Szécsit és Bódit is, akik sokkal jobbak voltak Miskolcon, mint az akkor kezdő Kyziridis – Domingues páros. Ráadásul ezen a meccsen mindkettejük jobban kamatoztathatja az erényeit. Bódira, mint egy jól passzoló játékosra nagy szükség lesz, Szécsi pedig baromi jól érzi a bemozgásokat a kontrák esetében. A másik érdekes kérdés Dzsudzsák helyzete, akiről tudjuk, hogy nem igazán bír már 8 nap alatt 3 meccset végigjátszani. Nem lepne meg, ha most ő nem kezdene, és csak csereként jönne az utolsó fél órára. Ez viszont abból a szempontból problémás, hogy a sérülések miatt kevesebben vagyunk a középpályán. De nem lepne meg, ha most Varga Józsi kezdene a védelem előtt, egy sorral feljebb pedig Ojediran és Loncar játszanának – az igazán nagy meglepcsi pedig Tuboly kezdőbe jelölése lenne, akivel egyúttal kiváltanánk a fiatalszabályos játékost is, de erre most nem látok sok esélyt.
Tényleg nagyon kíváncsi leszek erre a találkozóra és egyúttal tökre sajnálom, hogy kivételesen most semmilyen módon nem fogom tudni követni, csak az eredményt. Totál megtippelhetetlen, hogy mi fog ebből kisülni, de jelen helyzetünkben nem szabadna még egy vereségbe belefutni. Legalább egy ponttal kell hazatérni Paksról, hétvégén pedig legyőzni itthon az Újpestet!
