A kéthetes válogatott szünet után a 10. fordulóval folytatódik az NB I. Nehéz időszak van mögöttünk, négy nyeretlen meccsel, ám egy jó szájízzel megvívott Fradi elleni döntetlennel. Ebből a gödörből illene és kellene mostmár megindulnunk kifelé. Erre kiváló alkalmat biztosít a Vidi elleni összecsapás, ám közel sem olyan egyértelműek most az esélyek, mint mondjuk fél évvel ezelőtt.
Hol van már szerencsére az az időszak, amikor utáltunk a Vidi ellen játszani. Én személy szerint a legkevésbé ezeket a meccseket vártam, mert hosszú évekig folyamatosan szívtunk ellenük. Akármilyen formában volt a két csapat, akárhol, akármelyik sorozatban találkoztunk, mindig vereség lett a vége, nem egyszer nagyon sima ráadásul. A közelgő Vidi elleni meccseket emiatt nagyon nem vártam, és mindig úgy voltam vele, hogy oké, haladjunk, legyünk túl gyorsan rajta. Aztán az elmúlt időszakban nagyot fordult a világ a két csapat háza táján. A Vidinél véget ért a kánaán, nem igazán számítanak már kivételezett csapatnak, keretminőségben is szépen lassan beleszürkültek a mezőnybe, és tavaly már a kiesés szele is megcsapta őket. Mi pedig eközben kevesebb, mint egy év alatt hatalmasat fejlődtünk az új edzői stábbal és bronzérmet szereztünk. Így egyáltalán nem volt meglepő, hogy tavaly hét pontot szereztünk a Vidi ellen, és hogy a legutóbbi, tavaszi meccsnek (amit 2-0-ra nyertünk meg végül) már toronymagas esélyesként futottunk neki.
Most azért eltelt jó fél év azóta, az erőviszonyok pedig picit egymáshoz simultak. Nálunk a jó kezdés után egy kis megtorpanás következett, és bár Blagojevics is felhívta arra a figyelmet, hogy a csapat semmivel nem játszik rosszabbul, mint tavaly (de jobban sem!), kicsit visszaütnek azok a dolgok, amikben az előző kiírásban mondjuk picit szerencsések voltunk. Ilyen többek közt az a sérüléshullám is, ami sújtott és még most is sújt minket. Szerencsére azért ebben a tekintetben már jobban állunk, mint pár héttel ezelőtt, de még mindig fontos kulcsemberek hiányoznak. Szóval nálunk egyelőre picit hullámzó a teljesítmény, és az elmúlt időszakban inkább lefelé ívelő volt, ellenfelünk a borzasztó kezdés után mintha picit most indult volna meg felfelé. Azért messze vannak még a magabiztos és látványos játéktól, de például emberemlékezet óta nem tudtak két egymás követő meccset megnyerni, ami most sikerült nekik. Ezek miatt is gondolom azt, hogy ez most egy sorsfordító mérkőzés lehet, méghozzá mindkét fél számára: nekünk a már fentebb részletezett okból kifolyólag, le tudnánk zárni ezt a négymeccses rossz szériát, és egy kis önbizalommal telve fordulhatnánk rá az egyébként kőkemény záró etapra (ezt követően 8 mérkőzéssel, melyből hetet idegenben vívunk), a Vidi pedig sorozatban aratott harmadik sikerével kényelmes távolságba elléphetne a kiesőzónától nem mellesleg pedig minket is megelőzne.
Szóval nem venném félvállról az ellenfelet, már csak a presztízs miatt sem, ami a két szurkolótábor „szeretetéből” fakad. Kiélezett, szoros, de jó színvonalú mérkőzésre számítok, melyen mindkét csapat a három pontért száll majd harcba. Nem gondolnám, hogy védekezni jönnének Debrecenbe, az tavasszal sem jött be Grzelak-éknak. Remélhetőleg a csapat ezúttal a jobbik arcát mutatja majd, nem lesznek az elmúlt hetekben tapasztalt hibák, és néha hozzáállásbeli problémák tetten érhetők. A kezdőt illetően nagy meglepetésekre nem számítok, bár Mojzis és Oliveira a héten már a csapattal edzett, meglepne, ha bármelyikük is a kezdőben kapna szerepet. Ami nagyobb baj, hogy Dreskovic és Manrique még mindig hiányoznak, előbbi a védelem legfontosabb tagjává nőtte ki magát, utóbbival pedig a középpályás játékunk és a variációs lehetőségeink javulhatnának.
Kutyakemény két hónap jön még tehát, többnyire idegenbeli meccsekkel, bármilyen meglepő is, de ezen kívül még egyszer játszunk idén hazai pályán (a Paks ellen majd két hét múlva). Úgyhogy amellett, hogy ezt a két hazait be kellene húzni, idegenben is el kell kezdeni gyűjtögetni majd a pontokat. Tavasszal ez nagyon ment, idén viszont még nem sikerült.