Ki jut a Magyar Kupa legjobb 16 csapata közé az ETO-DVSC találkozón? Ha nem is az egyetlen, de kétségkívül a legfontosabb kérdés ez volt kedd este, amin a magyar foci kedvelői rágódhattak, köszönhetően annak is, hogy a többi párharcot egy nappal későbbre időzítette az MLSZ. A tavalyi párosítás eseményei, a Loki sűrű programja és a győriek kiemelkedő teljesítménye az NB II-ben kemény csata ígéretével kecsegtetett.
Mindkét edző, Blagojevics és Munoz is változtatott a hétvégi csapatához képest. A hazaiaknál csupán öt játékos kezdett ismét (Bumba, Riquelme, Vera, Anton, Skvarka), nálunk viszont heten voltak ma és a Felcsút ellen is kezdők: a védelmi négyes (Kusnyír, Lagator, Romanchuk, Ferenczi) és a középpálya tengelye (Loncar, Ojediran, Dzsudzsák). Rajtuk kívül Majdevac, Oliveira, Bévárdi és Milosevic lépett pályára az első percben. Azaz jóval kevesebb változás történt, mint azt Balage gondolta a beharangozójában. Ellenben abban igaza lett – legalábbis a kezdőcsapatokat látva -, hogy a két csapat közül a DVSC számára fontosabb ez a mérkőzés.
Az már más kérdés, hogy bár volt 1-2 ígéretes indításunk a meccs elején, a pályán mégis úgy érződött, az ETO teper jobban a vezetésért. A 8. percben Bumba távoli lövése a felső kapufán csattant, majd Milosevicsnek kellett gyors egymásutánban kétszer is védenie. A másik oldalon egészen a 25. percig kellett várnunk, hogy veszélyes lövést lássunk: Dzsudzsák távoli löketét tolta szögletre Pap.
A 44. percig inkább a mi keményebb belépőinkről (és olykor a hazaiak homorításairól) szólt a meccs, Loncar és Ojediran is joggal sárgultak be. És amikor már elkönyveltük volna, hogy 0-0 marad a vége, hirtelen Majdevac került ajtó-ablak helyzetbe. Ojediran zsenális indítását – nincs rá jobb szó – teljesen elkótyavetyélte, beleemelte a kapus kezébe. Borzasztó megoldás volt.
Csere a félidőben nálunk nem történt (pedig Bévárdi és Oliveira sem tett rám mély benyomást és a két szűrőnk is besárgult már), viszont annál meglepőbben a játékvezetői oldalon igen! Az addigi két VAR-döntés során közreműködő Pintér Csaba váltotta a megsérült Erdős Józsefet, aki a VAR szobában foglalt helyet a második félidőre. Nem hétköznapi eseménysor volt, az biztos.
A második félidő hasonlóan türelmesen telt jó tíz percig. Egyik csapat sem kockáztatott sokat, a lesre állítások jól működtek mindkét oldalon. Aztán Oliveira került helyzetbe, és ahogy a meccs elején Dzsudzsákot, úgy most Ferenczit igyekezett jól kiszolgálni, ezúttal azonban Pap épp annyira ért a labdába, hogy így nem tudta azt közelről a hálóba pofozni balhátvédünk. Hatalmas lehetőség maradt ki.
Pár percre rá már a második kiállítást úsztuk meg. Az első félidőben Loncar sárgás becsúszása volt erősen narancsos, ezúttal pedig Ferenczi elégelte meg Vera szimulálásait és lökött rajta elég keményet, de az ítélet ezúttal is csak sárga lapot eredményezett. Mindenesetre óriási butaság volt Janikától, még akkor is, ha igaza volt Verával szemben. Ekkorra azonban már nem csak mezőnyjátékban voltunk jelen, egyre többet volt a labda az ETO térfelén, egy Ojediran becsúszás után pedig Majdevac kapott kiváló kiugratást Oliveirától, de fél másodperccel később a kelleténél. Így hiába szerzett szép gólt, a találatot les miatt érvénytelenítették.
A 75. percben aztán majdnem gólt szerzett a semmiből a hazai csapat, de Riquelme indítására jól jött ki Milosevics és nagyon fontos védést mutatott be. Ezt követően Majdevac hagyta el a pályát, hogy helyére beállhasson az a Bárány, aki a 84. percben Dzsudzsák szabadrúgását tökéletesen fejelte át a kapuson, Bévárdi pedig biztosított a másik oldalon, és a kapufán megpattanó labdát a kapuba sodorta! Megszereztük a rendkívül fontos vezetést – nem csak a továbbjutás, hanem a hosszabbítás szempontjából is, hiszen mondani sem kell, milyen nehéz helyzetbe hoztuk volna magunkat egy harminc perces hosszabbítással.
A meccs végére még beállt Baranyai, Dreskovic (!) és Varga is Bévárdi, Ojediran és Dzsudzsák helyére (Bódi már a 70. perc óta pályán volt Oliveira helyén), hiszen a varozások miatt még 8 perc hosszabbítást át kellett valahogy vészelnünk bekapott gól nélkül. Ez sikerült, úgyhogy mi örülhettünk: továbbjutottunk! Ha néha kicsit súlytalanok, pontatlanok, vagy túlságosan is türelmesek voltunk, a győzelem a miénk lett. Nehéz, kevéssé emlékezetes találkozó volt ez, de hát erre egyrészt előzetesen is számítani lehetett, másrészt pedig megszokhattuk ezt már, hiszen ilyen ez a Magyar Kupa.
Gratulálunk a továbbjutáshoz, legjobb tizenhat között vagyunk, most pedig jöhet a következő feladat! Az ETO-val pedig találkozunk jövőre, akkor már az NB I-ben, mert ilyen játékkal kétségtelen, hogy feljutásnak örülhetnek majd tavasszal.
Hajrá, Loki!
Csibu
