A szezon elején Csibu egy cikkében már bemutatta a fiatalszabály működését és annak számítását. Az idény előtt sokszor téma volt ez, hogy miként igyekszik majd a DVSC teljesíteni a szabályt, és mivel egyértelmű volt, hogy erről a pénzről nem szeretnénk lemondani, így matekoznunk kell majd a szezon során. Lássuk tehát, hogy közel féltávnál hogy is állunk, illetve mire számíthatunk ennek tükrében a tavasszal.
Először is egy fontos dolgot szeretnék tisztába tenni. A percek számításánál ugyanis egy dolog nem volt eddig egyértelmű, márpedig ez egy fontos „apróság”: vajon a szövetség minden meccs esetében 90 percet vesz alapul, vagy figyelembe veszi minden meccsen az adott találkozók hosszabbítását is? Egy érthető példával szemléletetve: nagyon nem mindegy, hogy egy 89. percben becserélt fiatal játékosért az 1 percnyni pontszámot (tehát ebben az esetben 10-et) írnak jóvá, vagy ha az adott találkozón mondjuk volt 5 perc hosszabbítás, akkor 6 játékpercet (60 pontot) számolnak. Ha pedig egy fiatal végig a pályán volt, és volt az első félidőben 3, illetve a végén is mondjuk 5 perc hosszabbítás, akkor ez összességében 900, vagy 980 pontot ér. Ezek elenyésző számadatoknak tűnhetnek, de sok kicsi sokra megy, gondoljunk bele, hogyha minden meccsen becserélünk 5-6 percre egy fiatalt, az 33 meccs esetében már közel 2000 pontot érne, tehát a megszerzendő 29700 pont közel 10%-a kifarmolható lenne ilyen módon.
Mivel az MLSZ részéről semmilyen nyilvános iránymutatás nincs ebben a témában, így egyelőre vakon voltunk ebben a kérdésben. Ám sikerült biztos forrásból kiderítenünk, hogy a szövetség csak a 90 percet veszi figyelembe, tehát az ilyen jellegű „kiskapuval” nem lehet élni, még ha egyébként így is lenne logikus. Ez tehát a gyakorlatban azt jelenti, hogy a 89. percben becserélt fiatal játékos pontszámban épp ugyanannyit ér, mintha a 97. percben hozunk be valakit időhúzó csere címszóval. Ez van, nem feltétlen igazságos, de tény, hogy a számítást egyszerűbbé teszi. Mindezek tükrében lássuk, hogy a DVSC hogyan teljesített az ősszel.
Arra már Csibu is kitért az idény elején, hogy kik azok, akik idén beleszámíthatnak a fiatalszabályba a mi esetünkben. Reálisan két játékossal lehetett kalkulálni, Vajda Botonddal, illtve Baranyai Nimróddal. Előbbit egyértelműen azzal a céllal igazoltuk, hogy általa farmoljuk ki a fiatalpercek nagy részét, és többször utaltunk rá, hogy ne lepődjünk majd meg azon, ha az ősszel sokat látjuk őt a pályán. Ebben nem is tévedtünk, ő volt a legtöbbet foglalkoztatott 21 éven aluli játékosunk az ősz során. Viszont amivel augusztus végén nem kalkuláltunk, hogy nyilván nem csak ez a két játékos érhet még fiatalperceket. Ugyanis pár napra rá, az átigazolási időszak hajrájában érkezett Tuboly Máté az ETO-tól kölcsönbe, aki szintén beleszámít ebbe a kategóriába (és gyűjtögetett is pár pontot nekünk az ősszel), illetve debütált a felnőtt csapatban Batai Tamás, aki sokat ugyan nem játszott, de néhány pontot az ő szereplése is jelentett.
Következzék, hogy fordulóról fordulóra hogyan gyűjtöttük a pontokat. A számítás egyszerű, a normál pontszámok a magyar játékosok játékpercei az adott meccsen, zárójelben pedig az adott meccssen pályára lépő 21 éven aluli játékosok pontszáma látható, az ő játékperceik ugyanis tízszereződnek a normál magyar játékosokhoz képest.
- Mezőkövesd: 90+78+78+90+(10*70)+20+20
- Paks: 90+89+87+90+67+67+(10*1)+23+23
- ZTE: 64+(10*90)+64+80+(10*64)+26+10
- Kisvárda: 90+87+(10*90)+22+22+22+3
- MTK: 90+90+62+(10*45)+90+45+45+16
- KTE: 90+90+90+87+90+87+(10*3)+1
- DVTK: 90+90+78+90+45+45
- Újpest: 90+71+90+28+90+90+19+19
- FTC: 90+90+90+72+(10*45)+(10*45)+90+(10*1)+45+45
- Videoton: 90+85+90+76+90+60+(10*14)+5+30
- Felcsút: 90+90+90+84+(10*67)+67+90+23
- Mezőkövesd: 90+90+90+90+(10*45)+70+90+20
- Paks: 90+90+90+90+(10*68)+76+90+22
- ZTE: 90+84+84+90+(10*46)+90+(10*1)+16
- Kisvárda: 90+90+90+88+(10*59)+90+(10*2)+15
- MTK: 90+90+90+81+90+81+(10*28)+2
- KTE: 90+85+72+90+85+90+(10*5)+5+(10*10)
A számításból jól látszik, hogy ahogy az várható volt, az ősz elejét megtoltuk: az augusztusi fordulókban rendre pályán volt legalább egy félidőt egy fiatalunk, először a Kecskemét elleni meccset engedtük el – ne feledjük, a Paks elleni meccset időben később játszottuk le -, de ott is becseréltünk egy fiatalt a végére, bár sok pontot nem hozott a konyhára. A Fradi elleni mérkőzésen három különböző fiatalt is pályára küldtünk, az volt az a mérkőzés, amelyiken egyszerre kezdett Baranyai és Vajda is, igaz mindkettejüket lecseréltük a szünetben. Ez egyébként egy megfigyelhető tendencia: ha kezdett is fiatal játékosunk, akkor azt vagy a szünetben, de legkésőbb a 60. perc környékén lehoztuk. Teljes mérkőzést egyetlen egyszer játszott végig fiatalunk az ősz során: a Kisvárda ellen a Kusnyírt helyettesítő Baranyai volt végig a pályán. Igazából ez a rákfenéje ennek az egész rendszernek, ha nincs olyan fiatal játékosa egy csapatnak, aki alanyi jogon ki tudja harcolni a kezdőcsapatbeli tagságot (Baráth Peti tavaly), akkor az adott csapatok „kényszerből” fogják ezeket a játékosokat játszatni, és amint a helyzet úgy adódik, akkor lecserélik őket egy jobb játékosra az adott mérkőzésen. Ezért is fordulhatott elő az is, hogy több fontos mecccsen egyáltalán nem játszattunk fiatalt, amit persze megenegdhetünk magunknak, ha egyébként szorgosan gyűjtögetjük a pontokat.
Úgy tűnt, hogy a Fradi elleni meccset „beáldozzuk” a fiatalpercek oltárán, ám végül jól jöttünk ki a dologból, hiszen éppen Vajda szerezte a szépítő találatunkat 0-2-nél
És akkor lássuk is, hogy összességében hogy állunk 17 forduló után. Összesen 29700 pontra van szükség, amelynek legalább a felét, tehát 14850 pontot a 21 éven aluli játékosok játszatásából kell összeszedni, a másik felét pedig magyar játékosok szerepeltetésével ki lehet egészíteni (fontos kitétel, hogy a teljes pontszám pusztán fiatalok játszatásával is megszerezhető, tehát az az út járható, hogy egyetlen 21 éven alulit szerepeltet egy csapat 10 légiós mellett, de a pusztán 11 magyar játékossal történő szereplésből nem lehet a teljes pontszámot kimaxolni, ha egyébként nem játszik fiatal játékos).
Az egyszerűség kedvéért fele-fele arányban számolunk, tehát úgy kalkulálunk, hogy „csak” a fele pontszámot gyűjtjük majd össze a fiatal percekből (a másik fele vélhetően simán meglesz a magyar játékosok játszatásával):
- magyar játékpercek: 7938 / 14850
- fiatal játékpercek: 8350 / 14850
- ÖSSZESEN: 16288 / 29700
A helyzet tehát igen jónak mondható, féltávnál bőven jobban állunk átlagot tekintve, tehát több mint a fele pontszámot már összeszedtük. Ez a gyakorlatban azt jelenti, amivel a szezon előtt is kalkuláltunk: ha sikerül időben kimaxolni a kellő pontszámot, akkor a szezon legfontosabb szakaszában, amikor adott esetben érmes helyekről döntő meccseket játszunk, elengedhetjük a „kényszerjátszatást”. Mivel a kezdőcsapat fele átlagosan magyar játékosokból áll, így abban nem tévedünk, ha kijelentjük, hogy az a része gond nélkül meglesz a szezon végéig, tehát további 6912 ponttal nyugodtan számolhatunk. Ez így összesen már 23200 pontot jelent, ami azt jelenti, hogy pusztán a fiatalok játszatásával további 6500 pontra van szükségünk a tavasszal. Ez a gyakorlatban 650 játékpercet jelent, ami azt jelenti, hogy a maradék 16 fordulóban átlagosan 41 percet kell pályán töltenie 21 éven aluli játékosnak, hogy teljesüljön a cél. Persze ha tartjuk az eddigi, nagyjából 60-65 perces átlagot, akkor ez már 10 meccs alatt összejöhet, de ha valaki a meccsek 90 percében pályán lenne, akkor már 7 találkozó (meg még egy kicsi) után készen lennénk. Utóbbira személy szerint nem sok esélyt látok, így az aranyközépút tűnik reálisnak (mivel idáig sem Vajda, sem Baranyai, sem Tuboly, sem pedig Batai nem számít alapembernek), tehát simán lehet akár 6 olyan meccsünk is a tavasszal, amelyen egyetlen percet sem tölt pályán fiatal játékos.
Az idei szezont tehát jó eséllyel sikeresen tudjuk abszolválni ilyen tekintetben. És hogy mit hoz a jövő? A jelenlegi fiatalok közül lesz-e bárki, aki hosszú távon meg tud ragadni a kezdőcsapat közelében? Az a jó hír, hogy Vajda és Tuboly (amennyiben marad) még jövőre is termelhetnék a fiatalperceket. Az viszont biztosnak látszik, hogy a rendszer sok tekintetben igazságtalan, és nem teremt egyenlő feltételeket a bajnokságon belül.
