Közeledve a bajnokság végéhez hazai pályán fogadtuk a matematikailag még mindig nem bennmaradó Újpestet az NB I 30. fordulójában. Ami fontosabb volt: a Felcsút zalaegerszegi veresége miatt rendkívül gyorsan visszajöttek az esélyeink a negyedik helyre. Az eséllyel azonban élni is tudni kell, mi pedig láthatóan mindent megtettünk a pályán ezért. Ennek ellenére egészen a 88. percig várni kellett a Loki góljára, de mivel Megyeri ma egyetlen gólt sem kapott, ez is elég volt a győzelemhez, a zárkózáshoz és a három ponthoz!
A legnagyobb kérdés számomra, amikor az aktuális meccsünk előtt ránézek a kezdőcsapatra, a két középpályásunk személye. A DVTK ellen a Loncar-Manrique páros nagyon gyengén funkcionált – és akkor finoman fejeztem ki magam -, most viszont a Szuhodovszki-Ojediran kettőssel álltunk fel, és ez legutóbb a Kecskemét ellen jól sült el, hiszen akkor 1-0-ra nyertünk hazai pályán, úgyhogy bizakodó voltam. Az viszont, hogy Dreskovic csak a kispadra ülhetett le, Bárány pedig – vélhetően sérülés miatt – egyáltalán nem szerepelt a névsorban, óvatosságra intő jelek voltak. Megyeri, Ferenczi, Romanchuk, Lagator, Baranyai, Ojediran, Szuhodovszki, Dzsudzsák, Vajda, Domingues és Szécsi futott ki a pályára…
…és ha sok gólhelyzetet nem is, de erős dominanciát mutattak végig az első félidőben. Az Újpest szándékosan visszább zárt, azt a játékot alkalmazták, amit a Kecskeméttől, MTK-tól is kaptunk, a kontráikra kellett odafigyelnünk. Bárány hiányát ezért különösen megéreztük, Szécsit nehéz volt bevonni a mezőnymunkába. Baranyai viszont a megszokottnál sokkal többször jelent meg a tizenhatos környékén, kár hogy nem volt kicsit bátrabb a lövéseknél, helyzeteknél. Ez egyébként az egész támadásépítésünkre jellemző volt, látványosan nem próbálkoztunk a távoli lövésekkel, személy szerint azt éreztem mindig mindenki csak a passzt keresi, csak a jobb lehetőséget nézi. Szuhodovszki különösen aktív volt ebben, aki talán most játszotta legjobb meccsét, igen sok kiváló indítása, kiugratása, passza volt az első félidőben. Pedig ő is lehetne bátrabb, mert kiváló lövőtechnikáját egyszer így is megvillantotta, de Banai parádésan védte a hosszú alsóba tartó tekerést. Ráadásul a legnagyobb lehetőségeink mindegyike távoli lövésből alakult ki. Előbb Dzsudzsák távoli lövése pattant Baranyaihoz Banairól, akinek beadását Ferenczi majdnem befejelte a kapuba; majd szintén az ő próbálkozása pattant meg úgy, hogy majdnem a kapuba csorgott a löket.
Aztán Ojediran kapáslövése pattant meg egy újpesti védőn úgy, hogy abból Domingues veszélyeztethetett. A meccs – de talán az egész hétvége – legnagyobb csele és bepassza után azonban hiába pattant be a labda a kapuba, a VAR les miatt elvette a találatot. Sokszori visszajátszás után sem értek egyet egyébként ezzel a döntéssel. Nem egy véletlenül megpattanó labdáról volt szó, hanem az újpesti játékos egy tőle közel 20 méterről (!) meglőtt labdába szándékosan tette bele a combját. Látta, hogy honnan jön a labda, ha akart volna el is ugorhatott volna előle, de ő azt szándékosan meg akart játszani. Az, hogy olyan ügyetlenül tette ezt, hogy így Domingues elé pattant a labda? Az legyen az ő meg az Újpest gondja. A játékvezető és a partjelző is így gondolta, hiszen a pályán gólt ítéltek, de aztán jött a VAR és mivel szerintük ez egy vétlen és nem szándékos mozdulat volt, hamar odalett a lelátói öröm.
Azonban az első félidőnek nem ez volt az egyetlen furcsa ítélete. Még korábban, a félidő közepén Szécsi emelte magasabbra kicsit a lábát mint kellene, Antzoulas pedig kicsit alacsonyabbra a fejét mint kellene, a kettejük találkozása pedig az újpesti védőnek fájt jobban, akit így konkrétan arcon-fülön talpalt a támadónk. A pályán csak sárga lapos figyelmeztetés történt, de a hosszas videózás ellenére sem gondolták úgy a videószobában, hogy ki kellene hívni Berkét a monitorhoz, pedig ha az elvett gólnál azt mondtam, szerintem hibás döntés született, akkor úgy illik, hogy itt is kijelentsem: ez még akkor is piros lapos megmozdulás volt, ha tény, hogy Antzoulas mélyebbre hajolt, Szécsi pedig egyáltalán nem szándékosan rúgott oda, valószínűleg nem is láthatta a mögüle kibújó védőt. Ezek miatt a szituációk miatt is szorgalmaznám, hogy ha az esetek pontos megítélését a helyszínen nem is jelentik be, de legalább utólag szülessen a VAR által vizsgált esetekről egy pontos leírás, hogyan és miért döntöttek úgy, ahogy. Azt pedig valljuk be, ha bármelyik döntést máshogy hoznak meg, az teljes mértékben átalakította volna az egész mérkőzést.
Az Újpest bár vezetett pár kontrát, de a mai napra Blagojevics úgy küldte pályára Lagatort, hogy végig Ambrose-t figyelje és ne hagyja levegővételhez jutni. Az idén már 8 gólig jutó csatár semlegesítése pedig kiválóan sikerült, szinte minden párharcban alulmaradt védőnkkel szemben; az első félidőben nálam Lagator játéka egyértelműen kimagaslott a mezőnyből. Az elvett Domingues-gól után nagy helyzet már nem alakult ki egyik oldalon sem, 0-0 maradt.
A második félidő elején aztán ismét a VAR került főszerepbe, Berke ugyanis ezúttal is jelentőset tévedett, hiszen Tamás Krisztián becsúszását csak sárgával büntette, holott Vajda bokáját talpalta le hátulról, teljesen fölöslegesen, szándékosan, elég brutálisan, ami után nem az volt a csoda, hogy csak pár másodpercig kellett néznie a monitort, hogy aztán kiállítsa az újpestit, hanem az, hogy Vajda hogy nem sérült bele az esetbe. Ami ezután következett egy félidőn keresztül, az nagyon sok jót ígért. A kiállítás után olyan szintű mezőnyfölényünk lett, hogy szinte 2-3 percenként helyzetbe kerültünk. Vajda elképesztően játszott, Ojediran középen mindenkit eltakarított és mindenhol feltűnt, Dzsudzsák pedig remekül irányított. Hogy mégsem örülhettünk gólnak, arról Banai gondoskodott, aki az egész mezőnyt tekintve nálam egyértelműen a meccs legjobbja volt. Debreceni szempontból rendkívül bosszantott, milyen bámulatos védései voltak. Ha valaki szeretné látni, milyen nagy repertoárunk van a támadásépítésben, milyen változatos módon igyekszünk helyzetbe kerülni, akkor ezt a félidőt érdemes megnéznie. Az utolsó passzok, a lövések azonban vagy pontatlanra sikerültek, vagy Geiger vágta ki a labdát a gólvonalról, vagy Banai védett (egy alkalommal például a felső lécre tolva Ferenczi fejesét).
Már-már kezdtünk elgondolkozni rajta, sikerül-e végül gólt szerezni, amikor a 88. percben csak összejött a Loki-gól! A csereként beállt Bódi beadását a szintén csere Batai fejelte kapura, amit Banai ezúttal is elképesztő bravúrral védett (hasonló szituációban még a magyar válogatott kapusa, Dibusz sem tudott védeni ebben a fordulóban az MTK ellen). De az igazán elképesztő az volt, hogy a kipattanaró az az Ojediran érkezett, aki az egész meccsen olyan futásteljesítményt, gyorsaságot, erőt mutatott és olyan elszántan játszott, amire nagyon nehéz jelzőket találni, ezért adtam ennek az összefoglalónak is inkább ezt a címet: Imádunk, Ojediran! Mert ezt a mentalitást és ezt a teljesítményt csak imádni lehet.
A gól és a lefújás után felrobbant a stadion, hiszen ezzel nem csak egy ősi riválist vertünk hazai pályán, de „meccsben maradtunk” a negyedik helyért zajló küzdelemben is (sőt, csak zárójelben merem hozzátenni, hogy a dobogóért zajló küzdelemben is, hiszen a Vidi kikapott Kisvárdán, és még játszunk ellenük két hét múlva). Az Újpestet rendkívül bosszanthatja, hogy így kaptak ki, hiszen jogosan reklamálhatják Szécsi elmaradt piros lapját, a kiállításuk után pedig már csak pár percet kellett volna kihúzniuk, de ez semmit nem von le abból, hogy a DVSC mennyit tett a győzelemért. És ha a helyzetkihasználásunkat érheti is kritika, a küzdőszellemet és a mentalitást semmiképp. A munka pedig meghozta az eredményét!
Egészen elképesztő „lőlap”: 29 vs 2 kapuralövés, 3,5 vs 0,04-es xG mutató.
A DVSC legjobbját ezúttal is megszavazhatjátok, bár elképzelhetetlennek tartom, hogy ne Ojediran kapja a DVSC legjobbja címet. Az már izgalmasabb kérdés, kit tesztek a második és a harmadik helyre. Lagatort, aki főleg az első félidőben volt kulcsjátékosunk? Vajdát, akiről kiállították Tamást és akinek talán a legtöbb gólhelyzetet köszönhettük? Szuhodovszkit, aki az első félidőben a legtöbb kulcspasszt adta? Dzsudzsák Balázst, aki szintén kulcsjátékosunk volt? Vagy valaki mást? Szavazzatok!
Nagyon fontos és hősies győzelem volt ez, a hétvége pedig tökéletesen alakult számunkra. Kikapott a forduló előtt még előttünk álló MTK, Vidi és Felcsút is, a minket kergető Diósgyőr pedig nem tudta megverni hazai pályán a Kecskemétet. De a neheze csak most jön! Egy hét múlva irány a Groupama, és ahogy a tavalyi bronzéremnek is az a bravúrgyőzelem volt a kulcsa, úgy most is sokat számíthat, ha sikerülne valahogy pontot vagy pontokat elcsípni a bajnoktól. Ez a győzelem sok erőt és hitet adhat hozzá.
Szép volt, fiúk!
Csibu
