Bár az első fordulóban a Loki még nem érdekelt, de pár nap és kezdetét veszi az NB I 24/25-ös szezonja. Bár egyáltalán nem vagyok ráhangolódva (a mögöttünk hagyott EB és a ma már kezdődő olimpia kellően sok izgalomról gondoskodik), a DVSC elmúlt heteit figyelve egyre inkább aggodalmas gondolataim támadnak. Igyekezzünk továbbra is türelmesek lenni, hisz számunkra van még 10 nap a kezdésig – az átigazolási időszakról nem is beszélve -, vagy kezdhetünk aggódni?
Sok esemény történt a bajnokság zárása óta (azért mégis csak eltelt 2 hónap), és nyilván minden nézőpont kérdése (lásd, mennyire máshogy élte meg az elválást Bódi és a klubvezetés), vagy idővel változhat egy-egy döntés vagy esemény megítélése, de talán érdemes nagyobb csoportokba gyűjteni őket jelen helyzet alapján. Kezdjük a pozitívabbakkal: Dzsudzsák Balázs és Ferenczi János is hosszabbított egy-egy évvel, bár előbbit hamarabb is bejelenthették volna. Rajtuk kívül talán még fontosabb, hogy a tavalyi év felfedezettje Vajda Botond +3 évre kötelezte el magát hozzánk. A cserekapus kérdését is megoldottuk Pálfi Donáttal és egy nagyon tehetséges fiatalt is sikerült szereznünk Szűcs Tamás személyében. Bár még kételkedek benne, hogy Stojkovic érkezése hosszú távon is kiváló döntésnek bizonyul-e, de Baranyai távozása miatt jó volt látni, hogy időben megoldást találtunk a jobbhátvéd pozícióra, hiszen Kusnyír felépülése bár jó ütemben halad, ki tudja, mikor térhet vissza a pályára. A bérletárusítás kezdetét vette, az árak nem nőttek jelentősen, a kedvezmények is megmaradtak. Ojedirant nem adtuk el, a kieső Mezőkövesddel pedig nagyon úgy fest, hogy sikerült egyfajta kooperációs szerződést kötni, ezzel jóval több és komolyabb lehetőséget kaphatnak legtehetségesebb fiataljaink. Idén is volt nyári edzőtábor, és szerintem a lehetőségekhez képest sikerült kiváló csapatokkal megvívni.
A negatívabb események oldalán is van azonban mit írni. Kezdjük a nyár legfájdalmasabb történetével. Bódi Ádám és a DVSC nem hosszabbította meg ikonikus játékosunk szerződését, amivel önmagában nem is lenne feltétlenül gondom, hiába kedvelem Bódi Ádámot, hiszen ha minél inkább versenyben akarunk maradni, akkor előbb-utóbb eljön az idő, amikor az idősebb játékosainktól meg kell válnunk. Na de nem így! A játékos állítása szerint nevetséges szerződést kapott, amire hiába mondott végül igent, azt végül visszavonta a klub, így nem állapodtak meg a felek. Az eljárást tetézte, hogy a DVSC eleinte semmit nem kommunikált Bódi távozásáról, majd burkoltan hazugsággal vádolta meg a játékost. Tényleg így kell búcsúztatni egy olyan labdarúgót, aki szinte a teljes pályafutását a DVSC színeiben töltötte, 430 tétmeccsen 72 gólt és 74 gólpasszt jegyzett, és maximális megbecsültsége van a szurkolóink körében? Mit üzen ez a többi játékosunknak? Mit üzen ez a DVSC szurkolóinak? Mit üzen ez mindenki másnak a DVSC-ről? Az eljárás bár önmagában is botrányos, de a hivatalos kommunikáció (amibe a nagy csendek is beletartoznak) erre még rátesz egy lapáttal, és a szélre érkező új játékosok sem feltétlenül tompítják felkavart érzelmeinket, hiszen sem Naoaki Senaga, sem Zhirayr Shaghoyan eddigi pályafutásában sem látok semmi olyan kimagaslót, ami akár csak felérne Bódi Ádámhoz. Shaghoyan neve mellett persze kimondottan jól áll az 54 meccsen elért 54 gól és 26 gólpassz a 19/20 és 20/21-es évből, de ne tévesszen meg senkit, az Armenian First League valójában az örmény másodosztály (!!!) neve. Az azóta eltelt három évnyi elsőosztályú szereplések statisztika szempontjából már közel sem kiemelkedőek. Persze nem akarom előre leírni őket, és tisztában vagyok vele, hogy egy-két jó szezonnal még értékesíthetőek lesznek, Bódi Ádámból viszont már nem profitálhatott volna ilyen módon a klub. De csak egy példát hozva: az utolsó 6 évében Dombi Tibi is alig játszott (kevesebb játékperce volt 6 év alatt, mint Bódinak 2 év alatt), a szurkolóknak mégis sokat jelentett a jelenléte a kispadon, mára pedig másodedző lett… Bódi ilyetén távozása pedig nem egy egyszeri „hiba” a vezetőségtől, idézzük csak fel Varga József tavaszi távozásának körülményeit. Az biztos, hogy ezek nem segítik azt, hogy a klub és a szurkolók közötti kapcsolat jobb legyen – és bár még pótolhatják, de egyelőre szurkolói ankét sincs bejelentve, pedig idejét sem tudom, nyári szezonindító ankét mikor maradt el legutóbb.
De menjünk tovább, sajnos nem ez volt az egyetlen negatívum. Batik Bence ugyanis hasonló cipőbe került, mint megannyi korábbi igazolásunk, aki vagy már eleve sérülten jött, vagy szinte egyből megsérült. Batik az edzőmeccsek adatlapjai alapján (hiszen ezek többségéről csak írásos beszámolót olvashattunk, de ezt már sajnos megszoktuk) egyetlen edzőmeccsen sem játszott. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Romanchuk és Dreskovic szekere is kifelé áll (előbbi nem tudott kezdőjátékosként megragadni, utóbbi viszont az év egyik legjobbja volt, nem hiába röppent fel a neve komolyabb kluboknál), akkor mégis kik lesznek a középhátvédjeink, és mikor akarjuk, hogy összeszokjanak? Pellumbi egyetlen mérkőzést sem játszott végig az edzőmeccseken, de még ha ő is lesz Lagator párja, ki lesz a cseréjük? Biztosan lesz rá valami megoldásunk, de mégis csak az egyik legfontosabb posztról beszélünk. Mert a másik az a csatárkérdés, és bizony Bárány pozíciójába még senki (!) nem érkezett. Ha pedig leigazoljuk az aktuálisan kinézett Yacouba Silue-t, nem mondanám hogy nyugodtabb leszek, egyik profi idényében sem jutott hat gól fölé, a bajnokságokban szerzett 260 perces gólátlaga ijesztő.
Ez pedig azt jelentheti, hogy a tavalyi kezdőcsapatunk nem hogy javul, de félő, hogy romlik, nincs közöttük olyan, aki már valóban bizonyított, már az első fordulótól bevethető, rutinos játékos és egyértelműen a kezdőcsapatba érkezett – talán egyedül Stojkovic a kivétel, aki viszont csak kölcsönbe érkezett (kivásárlási opcióval), de ki tudja milyen szerepet tölt majd be Kusnyír felépülését követően. A jelenlegi kezdőnkben számomra továbbra is Megyeri, Ferenczi, Dreskovic, Lagator, Kusnyír, Ojediran, Szuhodovszki, Dzsudzsák, Domingues, Vajda és Bárány kapna helyet. Ha nincs Dreskovic, őt Pellumbi pótolhatja, Kusnyírt pedig Stojkovic. Csereként nálam minden meccsen kapna bizalmat ősszel Szűcs, Manrique és Shaghoyan is, ha pedig felépült, akkor még Batik, de ennyi. És nyilván nem mondanék le arról, hogy egyszer Kocsisból még labdarúgó lesz, vagy hogy valaha nyílik majd egy Senaga szusibár Debrecenben, de nálam ők csak a posztjaik harmadik számú játékosai. Ha a tavalyinál jobb helyezés a cél, akkor még úgy is félteném a csapatot, ha Dreskovics végül maradna… Persze még van hátra sok az átigazolási időszakból, csak a felkészülésen már túl vagyunk, és augusztusban már jönnek a tétmeccsek.
A tavasz végén már sokan pedzegették, hogy hamarosan nagy szponzor érkezhet Debrecenbe, ami anyagi kitörést jelenthet. „Hiszem, ha látom” alapon nem igazán foglalkoztunk ezzel, és a történet eredményeként végül az MBH Bank mondhatja a DVSC szurkolóinak, hogy „hoztam is meg nem is”. Július elején ugyanis bejelentették, hogy az MBH Bank – melynek közel 50%-os tulajdonosa Mészáros Lőrinc, további 30%-os tulajdonosa pedig a Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt.-n keresztül a Magyar Állam – együttműködési megállapodást kötött a stadionüzemeltetővel. Mielőtt még valaki megijedne, a Nagyerdei Stadion név változatlan marad, de az MBH Bank arculati elemeit fogják viselni a Stadion VIP részei. Lefordítva: sajátos hirdetési felületet vásárolt az MBH Bank a stadionüzemeltetőtől. Bár a DVSC-nek is alá kellett írni a megállapodást, de hogy ebből a klubnak milyen jelentős haszna származik, arról eddig egy árva szó sem hangzott el – miközben egyébként az MBH Bank a felcsúti csapat mezszponzora lett. (Abban a bajnokságban, aminek a névadója az OTP Bank.) Hogy inkább örüljünk neki, hogy nálunk nem mezszponzorként jelennek meg, illetve hogy magával a klubbal még csak érintőlegesen hozhatóak összefüggésbe, vagy inkább bosszankodjunk azon, hogy egy zsíros összeg helyett a kék felületekkel kell majd megbarátkozni a stadion bizonyos részein, azt meghagyom mindenki személyes meggyőződésének.
Így továbbra is abból kell főzzünk, amink van. Hogy ez mire lesz elég? Megjósolhatatlan. Ami éppen azért veszélyes, mert így fogalmunk sem lehet arról, mit várjunk, mire számítsunk. Látva az Újpest, Felcsút, FTC anyagi lehetőségeit, ismerve a Fehérvár és a Paks erejét, megtapasztalva a DVTK és MTK tavalyi sikerességét ellenünk és nem megfeledkezve a frissen feljutókról, vajon hol van a DVSC helye ebben az NB I-ben? Jogos elvárás a felsőház vagy a nemzetközi kupaindulás? Valóban elképzelhetetlen és ezért csalódás lenne egy alsóházi pozíció? Kezdjünk el aggódni, vagy még várjunk ki az első meccsekig, az átigazolási időszak végéig? Fogalmam sincs. Az biztos, hogy augusztus másodikán Győrben, rá egy hétre pedig Kecskeméten lépünk pályára. Reméljük ezek a meccsek eloszlatják majd az aggodalmainkat.
Hajrá, Loki!
Csibu
